Keresés

Keresési eredmények

• The importance of social rehabilitation as an effective tool for activation for the parent’s perspective

  Karas Martin

  Urban David

  Megtekintések száma:

  52

  Ha olyan helyzet merül fel, amely veszélyezteti a gyermek megfelelő nevelését, és a szülők nem tudják, vagy nem képesek egyedül megoldani ezt a szituációt, a gyermek a szociális és gyermekjogi törvény szerint veszélyeztetett gyermeknek minősül.[1]
  Nem könnyű meghatározni a kockázat mértékét, de ennél is nehezebb a kockázat mértékének figyelembe vételével kiválasztani a megfelelő szolgáltatást, és bevonni a szülőket. A szakember képes megértetni a családdal, hogy a problémát csak felelősséggel és a gyermek minőségi segítésével lehet megoldani. (Gjuričová, Š., Kubička, J., 2003).
  Az elmúlt öt év alatt számos újfajta segítő szolgáltatást hoztak létre azzal a céllal, hogy a fent említett családok igényeihez igazodva támogatást nyújtsanak.[2] A szociális rehabilitáció példa egy olyan szolgáltatásra, amely hangsúlyozza a szülők és a gyermek közötti kötelék, és az általánosságban vett családi kötelék fontosságát.[3] A szociális rehabilitáció elfogadása nagyon nehéz a családoknak számára. A pszichológia is alátámasztja, hogy a családoknak nagyon összetett, feszültséggel terhes szituációkkal kell megbirkózniuk (Bob, P., Vymětal, J., 2005).
  A dél-csehországi Strakonice-ben található Gyermekközpont 2006 óta nyújt szociális és jogi védelmet a gyermekeknek. A Gyermekközpont fő célja a családokkal való kölcsönös kommunikáció, együttműködés és racionális problémamegoldás. Mindez a család, vagy legalább egy családtag részvételével valósulhat meg.
  A kölcsönös együttműködés, az empátia, a figyelem, a segítőkészség, a szimpátia és a türelem alapvető értékek a szociális munkában. Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen megoldani egy problémát, fontos ismerni a család véleményét is a szolgáltatásról. A család véleménye több kérdést megvilágíthat.
  A Gyermekközpont központi feladatának tekinti a családnak a szociális rehabilitációba való aktív bevonását. A központ igazgatója, Martin Karas a különböző problémák közül egyet emel ki: a segítő folyamatban résztvevő intézményektől a családok számára nyújtott nem megfelelő és nem szisztematikus támogatást. A nem megfelelő támogatás miatt nem kerülhetnek időben vissza a gyerekek a vérszerinti szüleikhez. A szerzők a tanulmányban olyan fontos kérdésre fókuszálnak, mint a család aktív részvétele a probléma megoldásban.
  A tanulmány célja rámutatni arra, hogy a családdal való aktív együttműködés, főleg a család véleményének megismerése a kapcsolat minőségének fontos kritériuma. A szerzők a szociális rehabilitáció jelenlegi és korábbi résztvevőivel készült interjúk alapján fogalmazzák meg a következtetéseket.

• Tudás a szociális munkában – az elmélet és a gyakorlat viszonyában

  Budai István

  Szöllősi Gábor

  Megtekintések száma:

  2216

  A tanulmány a szociális munka elmélete és gyakorlata közötti távolság („szakadék” – „gap”) jelenségének jobb megértése céljából elemzi a szociális munkához tartozó tudások természetét. Ennek keretében rendszerezett összefoglalást nyújt a szociális munkához tartozó tudásokra vonatkozó elméleti magyarázatokról, továbbá áttekinti a magyarországi szociális munka viszonyát ezekhez a tudásokhoz. A szociális munkában jelen lévő tudások spektruma számos szempont szerint osztályozható, mely sokkal többről szól, mint a tudások elméleti vagy pedig gyakorlati jellegéről. A szerzők nézőpontja szerint e tudások mindegyike jelentőséggel bír a szociális munka számára, ezért azok szerepének mélyebb elemzése és megértése hozzájárulhat az elmélet és a gyakorlat közötti távolság mérsékléséhez.

• Ez nem semmi! A történetalapú foglalkozások alkalmazása a szociális munkában

  Hüse Lajos

  Megtekintések száma:

  314

  A tanulmány központi témája a közösségivé tett olvasásélmény, melyet a szerző történetalapú foglalkozásnak nevez, és a csoportos/közösségi szociális munka eszközének ajánl. Ebben a minőségében jól elkülöníthető a különféle művészet- és biblioterápiás irányzatoktól, mert csak a segédeszköz – a történet, az olvasás, a beszélgetés – azonos, a feldolgozás keretezése, szabályozása és mélysége eltérő, célja más, emiatt a folyamat átélése is másfajta élményt nyújt a résztvevőknek, egyben másfajta „beleereszkedést” kíván meg tőlük. Emellett nem zárja ki azt, hogy a történetalapú foglalkozás élménye motiválhat a még alaposabb önmegismerésre, átjárókat nyithat egy terápiás folyamatban való részvételre.

  A történetalapú foglalkozás módszerének bemutatása Janne Teller egyik művén keresztül történik. A „Semmi” című kisregény 2000-ben jelent meg Dániában. Az olvasók és szakemberek figyelmét rögtön felkeltette, hogy Teller műve előbb betiltott botránykönyv lett, aztán a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díjának nyertese, majd kötelező olvasmány. A könyv szövege könnyen érthető, ám a felvetett problémák nagyon mélyre visznek, ezért különböző szociokulturális hátterű csoportokban való feldolgozásra alkalmas, megfelelő módosítások mellett.

• A kritikai pedagógia és a szociális munka kapcsolata: pedagógia a szociális munkában szakemberek nézőpontjain keresztül

  Kormos Janka

  Megtekintések száma:

  122

  Kutatási témám a kritikai pedagógia és a szociális munka elméleti összefüggéseinek vizsgálata, illetve a szociális munka és a pedagógia gyakorlati átfedéseinek megismerése szakemberek nézőpontjain, a két diszciplína fejlődéstörténetének összehasonlításán és esetelemzések másodelemzésén keresztül. Alapvetően arra vagyok kíváncsi, hogy a szociális munkások és pedagógusok vegyes csoportja miképpen vélekedik arról, hogy mennyiben hasonlít vagy különbözik a kritikai vagy alternatív pedagógiai felfogás a modern szociális munka elméletétől, illetve mennyire látnak a szociális segítés gyakorlatában pedagógiai helyzeteket, melyhez pedagógiai ismeretek lehetnek szükségesek. Véleményem szerint számos helyzet van, amivel egy szociális munkás pályája során találkozhat, és szüksége lehet pedagógiai, tanuláselméleti ismeretekre, módszerekre. Segítségére lehetnek neveléstudományi megközelítések, elképzelések az adott helyzetben. Felmerült bennem, hogy megvizsgáljam a szociális munka gyakorlatában esetlegesen megjelenő pedagógiai/tanulási folyamatot megjelenítő helyzeteket, illetve azt, hogy a szakemberek mennyire ítélik ezeket pedagógiai vonatkozásúnak, vagy mennyire határolják el attól, és miért? Kíváncsi vagyok, hogy a szociális szakemberek látnak-e ilyen helyzeteket, tudnak-e globálisan, a hagyományos oktatástól elvonatkoztatva, esetleg saját munkájukba integrálhatóan tekinteni a pedagógiai munkára.