Keresés

Keresési eredmények

• The importance of social rehabilitation as an effective tool for activation for the parent’s perspective

  Karas Martin

  Urban David

  Megtekintések száma:

  48

  Ha olyan helyzet merül fel, amely veszélyezteti a gyermek megfelelő nevelését, és a szülők nem tudják, vagy nem képesek egyedül megoldani ezt a szituációt, a gyermek a szociális és gyermekjogi törvény szerint veszélyeztetett gyermeknek minősül.[1]
  Nem könnyű meghatározni a kockázat mértékét, de ennél is nehezebb a kockázat mértékének figyelembe vételével kiválasztani a megfelelő szolgáltatást, és bevonni a szülőket. A szakember képes megértetni a családdal, hogy a problémát csak felelősséggel és a gyermek minőségi segítésével lehet megoldani. (Gjuričová, Š., Kubička, J., 2003).
  Az elmúlt öt év alatt számos újfajta segítő szolgáltatást hoztak létre azzal a céllal, hogy a fent említett családok igényeihez igazodva támogatást nyújtsanak.[2] A szociális rehabilitáció példa egy olyan szolgáltatásra, amely hangsúlyozza a szülők és a gyermek közötti kötelék, és az általánosságban vett családi kötelék fontosságát.[3] A szociális rehabilitáció elfogadása nagyon nehéz a családoknak számára. A pszichológia is alátámasztja, hogy a családoknak nagyon összetett, feszültséggel terhes szituációkkal kell megbirkózniuk (Bob, P., Vymětal, J., 2005).
  A dél-csehországi Strakonice-ben található Gyermekközpont 2006 óta nyújt szociális és jogi védelmet a gyermekeknek. A Gyermekközpont fő célja a családokkal való kölcsönös kommunikáció, együttműködés és racionális problémamegoldás. Mindez a család, vagy legalább egy családtag részvételével valósulhat meg.
  A kölcsönös együttműködés, az empátia, a figyelem, a segítőkészség, a szimpátia és a türelem alapvető értékek a szociális munkában. Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen megoldani egy problémát, fontos ismerni a család véleményét is a szolgáltatásról. A család véleménye több kérdést megvilágíthat.
  A Gyermekközpont központi feladatának tekinti a családnak a szociális rehabilitációba való aktív bevonását. A központ igazgatója, Martin Karas a különböző problémák közül egyet emel ki: a segítő folyamatban résztvevő intézményektől a családok számára nyújtott nem megfelelő és nem szisztematikus támogatást. A nem megfelelő támogatás miatt nem kerülhetnek időben vissza a gyerekek a vérszerinti szüleikhez. A szerzők a tanulmányban olyan fontos kérdésre fókuszálnak, mint a család aktív részvétele a probléma megoldásban.
  A tanulmány célja rámutatni arra, hogy a családdal való aktív együttműködés, főleg a család véleményének megismerése a kapcsolat minőségének fontos kritériuma. A szerzők a szociális rehabilitáció jelenlegi és korábbi résztvevőivel készült interjúk alapján fogalmazzák meg a következtetéseket.