-

A Magyarországon élő értelmi fogyatékos emberek intézményi léte, főként a gyermekkor és az időskor közötti intézményi űr számos kérdést vet fel az érintett családok életében. A felnőttkori elhelyezés kérdésessége, a lehetőségek szűkössége és az ebből fakadó bizonytalan jövőkép több mint negyvenezer embert érint az országban. A kutatás során a Debrecenben és környékén élő értelmi sérült gyermeket nevelő családok perspektíváit és a jövőhöz kapcsolódó stratégiáit vizsgáltuk, félig strukturált interjúkat alkalmazva. A húsz, különböző fogyatékossági szinttel rendelkező gyermeket nevelő család felnőttkorral bekövetkező kétségeit a következő dimenziók vizsgálatán keresztül végeztük: általános információk; a múltban és jelenleg igénybe vett intézményi forma; a társadalom szerepe; az ellátórendszer értékelése; a felnőttkor alternatívái; jövőkép. Markánsan megmutatkoztak a jövő bizonytalanságából fakadó életvezetési és döntési stratégiák, melyek kiváltképp a jövőre vonatkozó kérdések tagadásával és kizárásával jellemezhetőek. A szülői igények és a rendelkezésre álló lehetőségek közötti konszenzus hiánya, valamint a jövőre vonatkozó elképzelések végletessége mélyen gyökerező problémákat jelez.

A gyermekek intézményi elhelyezésének kiváltása napjaink egyik legsürgetőbb megoldásra váró feladata lett. A megvalósításhoz összeállított nemzetközi útmutatók a nagy intézmények fokozatos leépítésével párhuzamosan a közösségi és a családi alapú ellátások kiterjesztését szorgalmazzák. A folyamat részben hazánkat is elérte. A magyar törvénykezés azonban az intézményi elhelyezés kiváltásaként kevés kivételtől eltekintve kizárólag a családias alapú, azaz a befogadó szülői – nevelőszülő, helyettes szülő – elhelyezést kínálja fel lehetőségként. A gyermekvédelmi szakellátás meghatározó állomásai a befogadó otthonok. A törvényi változásokat látva felkeltette érdeklődésemet, hogy a gyermekvédelem intézménytelenítésének folyamatában a befogadó otthonok funkciói, szerepe, összetétele hogyan változik majd. Az alábbi tanulmányban a fővárosi szakellátás befogadó otthonait vizsgálom, statisztikai adatok és interjúk segítségével keresek választ a témával kapcsolatos kérdéseimre. Kulcsszavak: gyermekvédelem, befogadó otthon, intézménytelenítés, családi alapú ellátás, nevelőszülő, intézményi elhelyezés, szakellátás

-

A XX. században a szociokulturális filantróp önkéntességből több szakmai terület vált ki, s indult el a professzionalizáció útján. Ezek egyike a szociális munka. A szakmafejlődések útjai hasonlóságokat és különbözőségeket mutatnak aszerint, hogy milyen társadalmi kontextust vizsgálunk, mennyire polgárosultat, mennyire piacelvűt vagy mennyire állami túlsúlyút. A kibontakozó szakmák a már létező történeti professziókra tekintettek mintául, illetve kreatív válaszokat igyekeztek adni szűkebb-tágabb társadalmi környezetük kihívásaira, válságaira. A szociális segítés változatos formavilága plurális világszemléleti keretek mentén alakult ki, ma is eltérő irányzatokat, szakmai felfogásmódokat fed le. A szakma „egységének”, ill. a professzionalizáció mibenlétének kérdései vissza-visszatérően vitatottak. Gyakori a szakma válsághelyzetének felemlegetése a szakmai irodalomban. 2015-ben éppen centenáriuma van az amerikai Abraham Flexner által feltett kérdésnek: professzió-e a szociális munka? A reflexiót segítheti a történetiség kezdeteinek és a szakmai szempontoknak áttekintése, amely egy doktori dolgozat vonatkozó fejezeteinek sűrítménye. Az angolszász minták (elsősorban a brit, de az USA-beli szociális munka fejlődése is) igen jelentős hatást gyakoroltak mind a német, mind a magyarországi szakmafejlődésre.

-

-

-