Jelen tanulmány a nincstelenség (destitution)2 újszerű és kifejező társadalomelméleti fogalmát vizsgálja. A nincstelenség tágabb koncepciója alkalmas az esszenciális szegénység és a szélsőséges társadalmi kirekesztés ábrázolására. A nincstelenség újszerű társadalomtudományi megközelítése kihívást jelent a korábbi neoliberális, jövedelem-alapú szegénység vizsgálatokkal szemben, mivel a szegénységet a lakáspiac, a foglalkoztatás, a családi kapcsolatok és az egészség terén megjelenő deprivációk többrétegű kapcsolatrendszerén keresztül mutatja be és nem csupán a materiális tényezőkre összpontosít. Noha a nincstelenség az egyén szintjén megjelenő biológiai és pszichológiai deprivációk mentén is tanulmányozható, írásunk elsősorban a fogalom strukturális, szociálpolitikai dimenziójával foglalkozik és mindenekelőtt két területre összpontosít: a hajléktalan személyek és a papírok nélküli migránsok szociális jogaira és jogosultságaira. A nincstelenség fogalma számos szociológiai, filozófiai, közgazdaságtani és politikai tényezőt foglal magában. Jelen írásunkban a szociális munka és a szociálpolitika elmélete és gyakorlata mentén vizsgáljuk a jelenséget.