Keresés

Keresési eredmények

• Kivonuló, zsugorodó vagy gondoskodó állam? A szociális törvény parlamenti vitájának elemzése a gondozási etika normatív szűrőjén keresztül

  Vida Anikó

  Megtekintések száma:

  111

  A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.

• Gyorsjelentés munkahelyi veszélyekről és biztonságról a szociális munkában

  Szoboszlai Katalin

  Pataki Éva

  Megtekintések száma:

  126

  Munkahelyi kockázatról és biztonságról keveset beszélünk a szociális munkában, éppen ezért utána jártunk a témának. Hazai és nemzetközi vonatkozásokban néztük meg, hogyan jelentkeznek és kiket érintenek a munkahelyi veszélyek, az ügyfélagresszió és a munkahelyi bántalmazás. Felmérésünket a Szociális Szakmai Szövetség kérdőívével végeztük, ami a válaszok alapján élénk érdeklődésre tartott számot a szakmában dolgozók körében. A válaszokból kiderült, hogy a szakemberek veszélyes helyzetekre, amelyek a szociális munka minden területén előfordulnak, nincsenek felkészülve. A hazai és a nemzetközi kutatási adatok és szakmai anyagok alapján megállapíthatjuk, hogy a biztonságos munkahely és munkavégzés érdekében feladatai vannak a jogalkotónak, a szakmának, a képzésnek, az intézményeknek és maguknak a szakembereknek is. Szükség van olyan szakmai minimumokra, amelyek növelik a biztonságot a munkahelyeken és a szociális munkában. Ennek kidolgozásához felhasználhatóak a nemzetközi sztenderdek és a hazai tapasztalatok. Egy ilyen protokoll alapja lehet a téma oktatásának és további szakterületspecifikus részletszabályok kidolgozásának.

• A szociális munkások munkahelyi biztonságáról, a kockázatokról és a szakma identitáskríziséről

  Kozma Judit

  Megtekintések száma:

  1288

  Ezt az írást már évek óta igyekszem befejezni. Akkor kezdtem, amikor 2018 nyarán egy, a devizahitel nem fizetése miatt kilakoltatás előtt álló háromgyermekes családapa meggyilkolta egyik kollégánkat, az egyetlen embert, aki a kilátástalan helyzetben megpróbált tenni valamit érte. Kezdetben a szociális munkások munkahelyi biztonságáról, és annak erősítési lehetőségeiről akartam írni. Meghívtak egy szakértői bizottságba, amelynek az lenne a célja, hogy ajánlásokat dolgozzon ki e tárgyban. A szakértői vélemény írása közben, mint rendes szociális munkás, igyekeztem átgondolni, hogy milyen kockázatok fenyegetik kollégáinkat a mindennapi munkában. Ekkor viszont azt is át kellett gondolnom, hogy mit tehetünk, vagy egyáltalában ki és mit tehet e kockázatok orvoslásért vagy legalább kontroll alatt tartásáért. Arra is rájöttem, hogy mennyit ér egy intervenció, ami nem érinti a legsúlyosabb kockázatokat, csak ajánlásokat fogalmaz meg a kollégáknak, hogy mit tegyenek, ha például a gyermekétől megfosztott apa baltát lóbálva jelenik meg az irodában. Ráadásul az intervencióknak is van ára. Milyen is lehet az a szociális segítő munka, amiben nincsenek intim tanácsadó szobák, van viszont őrző-védő személyzet, pánikgomb, paprika spray, “hivatalos személy!” felirat, és így tovább. Továbbá részt vettem abban a szakértői csoportban, aminek első jelentése egy súlyos műhiba ügyről ugyanebben a számban jelenik meg. És ezután jött a koronavírus-járvány. Most pedig befejeztem a tanulmányt, ami tulajdonképpen a hivatásunk válságáról és a lehetséges teendőkről szól.