Keresés

Keresési eredmények

• Kivonuló, zsugorodó vagy gondoskodó állam? A szociális törvény parlamenti vitájának elemzése a gondozási etika normatív szűrőjén keresztül

  Vida Anikó

  Megtekintések száma:

  313

  A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.

• A szociális életpályamodellel kapcsolatos dilemmák

  Csoba Judit

  Oláh Eszter

  Maszlag Fanni

  Megtekintések száma:

  671

  A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált.

  A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években.

  Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében.

  Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását.

  Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.

• Kiszolgáltatottság, társadalmi hátrányok

  Mózer Péter

  Megtekintések száma:

  30

  A tanulmány a hajléktalanságban élő emberek helyzetét a szociális biztonságon belül Amartya Sen képességalapú (capability approach) megközelítésének fogalma köré építi. Az elemzett adatbázis a 2023. évi „Február Harmadika” országos hajléktalan adatfelvétel, amely során összesen 7362 hajléktalan élethelyzetben lévő embert kérdeztek meg. Az adatfelvétel elemzése a hajléktalanságban élő emberek főbb demográfiai (életkor) és társadalmi (jövedelem, munkaképesség, egészségi állapot, hajléktalanná válás okai, lakhatás biztonsága) jellemzőit, valamint a 2023. évi recesszió hatásai mutatja be.  Az adatelemzés – főként többváltozós társadalomstatisztikai módszereket alkalmazva – egyik eredménye, hogy rávilágított néhány, a felvétel adatai között feszülő ellentmondásra. A paradoxonok megértésén keresztül megállapítható, hogy egyrészt az erőforrásoktól, és így a lehetőségektől való megfosztottságnak léteznek társadalmi mintái, amelyek összeadódnak, másrészt e mintázatok nem véletlenszerűen alakulnak. Harmadrészt e hátrányok mintázatai a hajléktalanságban élő emberek vonatkozásában nem egyenletesen terülnek szét. A kutatás tehát megmutatja, hogy a megfosztottság fokozatai eltérő deprivációs utakat jelölnek ki.

• Párkapcsolati elégedettség segítő hivatású szakemberek körében: értékek, elvárások és kihívások a hallgatók szemszögéből

  Ipolyi Dóra

  Megtekintések száma:

  28

  Jelen tanulmány célja a segítő hivatásra készülő hallgatók párkapcsolati elégedettségének, támogatási preferenciáinak és párválasztási attitűdjeinek vizsgálata, különös tekintettel a szakmai identitás és a magánélet közötti egyensúly dinamikájára. A kutatás során 138 hallgató töltötte ki a kérdőívet, amely a demográfiai adatokat, párkapcsolati státuszt és preferenciákat vizsgálta. Az eredmények szerint a hallgatók legfontosabb párkapcsolati preferenciái közé tartozik a megbízhatóság, a közös jövőkép és a támogató szerepvállalás; a válaszadók többsége olyan partnert keres, aki érzelmi és gyakorlati szinten is hozzájárul a kapcsolat stabilitásához. A vizsgált mintában a párkapcsolati elégedettség összességében magasnak bizonyult: a szeretet, az igények kielégülése és a kapcsolat minősége több mint 80%-ban kapott pozitív értékelést, miközben a kapcsolati megbánás alacsony arányban jelent meg. A szexuális elégedettség és a problémák jelenléte nagyobb szórást mutatott, ami a kapcsolati működés sokféleségére utal. A hallgatók preferenciarendszere az érzelmi biztonságra, az őszinte kommunikációra és a közös értékalapú gondolkodásra épül, amely jól tükrözi a segítő szakmák empatikus és emberközpontú attitűdjét. A tanulmány hozzájárul a párkapcsolati dinamikák megértéséhez a segítő szakmák perspektívájából.