A Párbeszéd szociális munka folyóirat mostani száma a szociális munka színes és tartalmas világáról szól, amiben mindig találunk olyan aktuális témákat, melyeket a szakemberek hasznosíthatnak az oktatásban és a gyakorlatban.

A szociális ágazat átalakított továbbképzési rendszerében 2018-ban kötelező elemként megjelent a vezetőképzés. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elsőként a Semmelweis Egyetemet jelölte ki a képzés megszervezésére. A képzési program négy jól körülhatárolható tanegységből áll, ezeket moduloknak nevezzük. Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a szélesebb szakmai közvéleménnyel is megismertessük azokat az elképzeléseket, víziókat, amelyek mentén a program tartalma kialakult. Az említett négy modul koncepciójának, tartalmi elemeinek és a kezdeti időszak tapasztalatainak ismertetésére a képzés vezető oktatóit kértük fel, akik az alábbiakat különálló alfejezetekben mutatják be, nem csupán azok számára, akik a jövőben a Semmelweis Egyetem hallgatói lesznek, hanem valamennyi érdeklődő szociális ágazatban dolgozó szakembernek.

A tanulmány multidimenzionális megközelítésben vizsgálja meg és elemzi a hazai iskolai szociális munka legfontosabb kérdéseit. Érinti az újrabevezetés körülményeit, foglalkozik az iskolai szociális munkás szakmaiságával, kompetenciáival, főbb szolgáltatásaival. Különös hangsúlyt kap az együttműködés képessége, továbbá a szakmaközi együttműködés lényege, feltételei, előnyei és nehézségei.[1]

[1] A tanulmány a ’szakmaközi’ és az annak megfelelő ’interprofesszionális’ fogalmat egyenrangúan használja.

Visszatekintés a szociálisszervező-képzés születésének 45. évfordulóján

Bevezetés a „Professzionalizáció- és professzióelméletek a segítő hivatások tükrében” c. tanulmány elé

A tanulmány két professzió, a szociális munka és a pedagógushivatás sajátosságait elemzi. A két szakterület közti hasonlóságok és különbségek feltárását a professziódiskurzusban fellelhető elméletekbe ágyazva végeztem el. A tanulmány a segítő szakmák lényegére fókuszáló teoretikus kérdésekben kíván szakirodalmi áttekintést nyújtani. A dolgozat célja egyrészt a professzionalizációval, professziókkal foglalkozó elméletek irányzatainak elkülönítése, másrészt pedig annak bemutatása, hogy a pedagógus- és szociális munkás hivatásokkal mint professziókkal kapcsolatban milyen dilemmák, nehézségek jelentkeznek az elméletek értelmezése, alkalmazhatósága terén. 

A 21. században az alulról jövő kezdeményezések egy új generációja, a forprofit szektor módszereit és a nonprofit szektor céljait ötvöző társadalmi innovációk sora bukkant fel világszerte, így hazánkban is. A szélesebb társadalmi kört vagy lokális közösségeket érintő problémákat felismerő és azonosító fiatalok saját válaszokat és megoldásokat adnak azokra a kérdésekre, melyeket kormányzati vagy egyéb felülről jövő kezdeményezések és beavatkozások nem voltak képesek hathatósan megválaszolni.

Írásomban végzős mesterszakos hallgatóként végzett kutatásom eredményeit mutatom be. A 2018-ban elvégzett kutatásban azt vizsgáltam, hogy az egyes társadalmi innovációk ötletgazdái milyen hatások összességével váltak a társadalom alkimistáivá, milyen benyomások, attitűdök ismerhetők fel közös jegyekként életútjukban, maguk mely hatásokat azonosítják fordulópontként életükben, melyeknek hatására a társadalmi problémák megoldására irányuló törekvéseik hivatásukká váltak. A kutatás kitért arra is, hogy mit gondolnak a közösségi szolgálat elvégzésével érintett csoportok a társadalmi alkimistákról, véleményük szerint alkalmas-e a közösségi szolgálat arra, hogy megalapozza a fiatalok későbbi társadalmi felelősségvállalását és aktivitását.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a fiatalkori önkéntesség, mint közösségi aktivitás, a korai pozitív tapasztalatok és az önkéntesség élményszerűsége, a felkészítést végzők támogató figyelme, valamint a felkészítésre szánt idő jelentősen befolyásolja a fiatalok későbbi, felnőttkori társadalmi aktivitását. A középiskolás csoportok, bár nagyra tartják azokat, akik a közösségért tesznek, a kötelező szolgálatot nem érzik motivációnak arra, hogy csatlakozzanak kezdeményezésekhez.

Bányai Emőkének a Párbeszédben megjelent életútinterjú-sorozata abban a tekintetben is inspiráló, hogy elkészítsünk és közzétegyünk egy hasonló sorozatot az ifjúsági munka néhány kiemelkedő hazai szereplőjével. A Párbeszéd interdiszciplináris, befogadó szemlélete mellett a másik oldalról az indokolja sorozatunkat, hogy az ifjúsági munka nem rendelkezik saját fórummal. Az interjúsorozat elé egy bevezető írásra adott felkérést a szerkesztőség: mutassuk be a szociális munka – mint a Párbeszéd elsődleges tárgyköre – és az ifjúsági munka közötti kapcsolatot. Interjúalanyaink közül többen az 1960-as években mint kortársvezető önkéntesek léptek az ifjúsági munka színpadára, tehát az ő történeteik fél évszázadot ölelnek fel, s a mai ifjúsági munkához is kapcsolódnak. Ez a történeti távlat adja a szakmai értelmét az ilyen sorozatoknak: szakmát gyakorlóknak és szakmát tanulóknak is sokféle stimulust adhatnak a szakmai identitás formálásához.

Írásunk négy részből áll:

1. Bemutatjuk azokat a célokat, amelyeket a szakmai életútinterjúkból álló sorozatunk elé tűztünk.
2. Bemutatjuk, mit értünk ifjúsági munkán.
3. Bemutatjuk a rendszerváltás előtti évtized ifjúsági munkájának a ma és a szociális munka nézőpontjából fontosnak gondolt jellegzetességét.
4. Bemutatjuk a ma ifjúsági munkájának jellegzetességeit a szociális munka felől nézve.

Lena Dominelli: Green Social Work: From Environmental Crisis to Environmental Justice című mű recenziója

Előszó Michael Galuske: Szociális munka módszerei című könyv recenziója

A szám cikkjeinek a szerzői