Keresés

Keresési eredmények

• Néhány agrotechnikai tényező hatása a kukorica (Zea mays L.) szemtermésének kémiai összetételére

  109-120

  Pepó Péter

  Nyandi Muhoja Sylivester

  Megtekintések száma:

  49

  Tartamkísérletben (a beállítás kezdete 1983) mészlepedékes csernozjom talajon vizsgáltuk a kukorica szemtermésének beltartalmi paramétereit a kedvező vízellátottságú 2023. évben. A vizsgálatokat a DA 7250 NIR készülékkel hajtottuk végre. A vetésváltás nem befolyásolta szignifikánsan a fehérje-, olaj- és keményítőtartalmat. Az öntözés hatása vetésváltástól függően eltérő volt. Mono- és trikultúrában öntözés hatására a fehérjetartalom csökkent (mono: száraz 7,20%, öntözött 6,90%; tri: száraz 7,44%, öntözött 7,24%), míg a keményítőtartalom nőtt (mono: száraz 64,97%, öntözött 65,22%; tri: száraz 64,78%, öntözött 65,06%). Ezzel ellentétes hatásokat lehetett megállapítani bikultúrában (fehérje – száraz: 6,88%, öntözött: 7,21%; keményítő – száraz: 65,16%, öntözött 64,18%). Az agrotechnikai elemek közül legnagyobb mértékű, szignifikáns hatást a trágyázás gyakorolta a kukorica fehérje- és keményítőtartalmára. Mindhárom vetésváltásban a növekvő műtrágya adagok növelték a fehérjetartalmat (száraz és öntözött kezelés átlagában monokultúrában 6,51%-ról 7,39%-ra, bikultúrában 6,56%-ról 7,35%-ra, trikultúrában 6,97%-ról 7,55%-ra), míg ezzel ellentétesen a keményítőtartalmat csökkentették (száraz és öntözött kezelés átlagában monokultúrában 65,99%-ról 64,55%-ra, bikultúrában 65,78%-ról 63,94%-ra, trikultúrában 65,15%-ról 64,42%-ra). Az olajtartalomra a trágyázásnak nem volt hatása.

• Genotípus és néhány agrotechnikai tényező hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségi paramétereire

  61-76

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  34

  Tartamkísérletben kilenc őszi búza fajta és hibrid minőségi paramétereit (fehérje-, keményítő-, száraz- és nedvessikér-tartalom, Zeleny-index, szemkeménység) vizsgáltuk DA 7250 NIR készülék segítségével mészlepedékes csernozjom talajon eltérő elővetemények (csemegekukorica, napraforgó, szemeskukorica) után három műtrágya kezelésben (kontroll, N90+PK, N150+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy a vetésváltásnak csak kismértékű, nem szignifikáns hatása volt a minőségi paraméterekre. A legnagyobb hatást a trágyázás és a genotípus gyakorolta ezekre a mutatókra. Vizsgálati eredményeink szerint a búza genotípusok fehérje- és keményítőtartalma ellentétes módon változott az agrotechnikai tényezők hatására. A trágyázás hatására szignifikánsan nőtt a búza genotípusok fehérjetartalma (kontroll 7,40–11,73%; N150+PK 11,21–16,22%) és szignifikánsan csökkent a keményítő- tartalom (kontroll 73,55–76,56%; N150+PK 67,80–75,10%). A száraz- és nedvessikér-tartalmat a trágyázás és a genotípus szignifikánsan módosította. A nedvessikér-tartalom a kontroll kezelésben 11,38–23,55%, az N150+PK trágyaadagnál pedig 24,38–37,22% között változott. A vizsgált genotípusok közül a nedves sikér alapján a prémium (javító) sütőipari csoportba a GK Börzsöny és a KG Vitéz tartozott. A Zeleny-indexet és a szemkeménységet szignifikánsan növelte a trágyázás. A kontroll kezelésben a Zeleny-index 8,30–27,63 ml, a szemkeménység 16,34–69,88 között, az N150+PK kezelésben pedig 31,19–42,17 ml, illetve 42,75–84,11 között változott előveteménytől és genotípustól függően. Tartamkísérleti eredményeink alapján legjobb Zeleny-indexet mutatott a Hydrock, a Hyxperia és a Hycardi hibrid. A legjobb Zeleny-indexet mutató genotípusok csak átlagos értékeket értek el az egyéb minőségi paraméterek tekintetében.

• Különböző talajművelési rendszerek hatása eltérő genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek termésparamétereire, fehérje-, szénhidrát- és olajtartalmára

  37-57

  Kecskés István

  Nagy Antal

  Sojnóczki István

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  147

  Kutatásunk célja a különböző talajművelési rendszerek kukorica (termésmennyiség, betakarításkori szemnedvesség-tartalom) paramétereire és a beltartalmi értékmérő tulajdonságaira (keményitő-, fehérje-, olajtartalom) gyakorolt hatásának vizsgálata. A kukorica szántásos alapművelését vetettük össze a talaj szerkezetének megóvása szempontjából előnyös művelési módokkal (tárcsás lazító, egyeneskéses lazító, sávművelő). A vizsgálatunkat két eltérő évjáratban, két különböző csapadékeloszlású évben – 2020-ban és 2021-ben – végeztük Nádudvar határában, középkötött réti csernozjom talajon, mezoparcellás kísérletben, három különböző érésidejű hibrid (FAO 380, FAO 420, FAO 490) bevonásával.
  2020-ban a vetést megelőzően márciusban, majd áprilisban is kevés csapadék hullott, a sokéves átlag mindössze 23%-a és 39%-a, ami nem kedvezett a tavaszi vetésű növényeknek, így a kukoricának sem. Ezzel szemben júniusban és júliusban 256%-a, illetve 217%-a hullott le a sokéves átlagnak. 2021-ben is rendkívüli volt a csapadék eloszlása. Áprilisban csupán a sokéves átlag 52%-a, ugyanakkor májusban a sokéves átlag 144%-a hullott le. Az év összességében – a sokéves átlaghoz képest – szélsőségesen száraz volt, különösen júniusban és júliusban, amikor a csapadék a sokéves átlag mindössze 14%-át, valamint 69%-át érte el.
  A művelési mód hatása a terméseredményre mindkét vizsgált évben szignifikáns volt. 2020-ban a szántás (15,84 t/ha) terméseredménye egyaránt felülmúlta a sávos és a talajvédő lazításos művelés eredményeit. 2021-ben is a szántás eredménye volt a legnagyobb (5,46 t/ha), felülmúlta az összes többi művelési mód eredményét, de 10,37 t/ha-ral maradt el a 2020-as terméseredménytől.
  2020-ban és 2021-ben a hibridek terméseredmény alapján kialakított rangsora eltérően alakult. A legjobb terméseredményt 2020-ban a FAO 490-es hibrid érte el (16,18 t/ha), ez szignifikánsan magasabb a két másik hibridhez képest. 2021-ben a rangsor megváltozott. A száraz évjáratban A FAO 420-as hibrid volt képes a legmagasabb (4,33 t/ha) terméseredményt elérni. A kukoricaszemek beltartalmi vizsgálatánál eltérő eredményeket mértünk a két évjárat tekintetében. 2020-ban az olajtartalom a négy művelési mód közül a redukált művelésben szignifikánsan magasabb volt, a többi művelésnél nem alakult ki valós eltérés. A keményítőtartalom vizsgálata alapján a szántás, talajvédő és a sávos művelés között nem alakult ki szignifikáns különbség, valamint a redukált és a sávos művelés között sem volt mérhető eltérés. A fehérjetartalom 2021-ben különbséget mutatott, a szántás és a talajvédő művelési mód igazoltan alacsonyabb értéket ért el, mint a redukált művelés. 2020-hoz képes 6%-ról 8%-ra emelkedett a fehérjetartalom 2021-ben. A keményítőtartalomban is jelentős különbséget mértünk, 2020-ban 66%, 2021-ben 62% volt a keményítőtartalom.

• Eltérő FAO számú kukorica hibridek szárazanyag-beépülési és vízleadási dinamikája

  79-102

  Harsányi Endre

  Erdős Zsuzsa

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  131

  A szántóföldi tartamkísérleteink eredményei alapján értékeltük négy eltérő FAO számú kukorica hibrid legfontosabb értékeit, paramétereit. A hibridek teljesítményének és minőségének értékeléséhez újszerűen a fejlődési fázisokhoz felhasznált hasznos hőösszeg (HU) értékeket használtuk.
  Mind a négy eltérő FAO számú hibridnél újszerűen és egyedülálló módon vizsgáltuk a szárazanyag-beépülési és vízleadási dinamikát megelőző legfontosabb fenofázisokban a kukorica hibridek hasznos hőösszeg-igényét. Az egyes fenofázisokban rögzítettük a keléstől eltelt napok számát is, lehetőséget adva az irodalmi adatokkal való összevetésre. A szárazanyag-beépülést vizsgáltuk az R2, az R4 (viaszérés) és a fiziológiai érés állapotában, valamint a betakarítás időpontjában. A szárazanyag-beépülési dinamikai vizsgálatát 2023. 07. 31-én kezdtük meg a négy eltérő FAO számú hibridnél, a megbízható összehasonlítás követelményének megfelelve.
  A megbízható mintavételi adatok lehetővé tették a vízleadási dinamika elemzését a hőenergia felhasználásának tükrében. A négy mintavételi időpont között három vízleadási intervallumot értékeltünk.
  A négy eltérő FAO számú kukorica hibrid terméseredményei szignifikánsan különböztek. A legnagyobb terméseredményt a FAO 480 (19,53 t/ha) kiváló képességű hibrid érte el.
  A vizsgált kukorica hibridek betakarításkori szemnedvesség-tartalma minden esetben szoros összefüggést mutatott a tenyészidőszak hosszával. A hibridek szemnedvesség-tartalma szignifikánsan különbözött a betakarítás idején.
  A keményítőtartalom szorosan összefüggött a terméseredménnyel, a FAO 480 hibrid a legnagyobb terméseredményt és a legmagasabb keményítő tartalmat érte el, ugyanakkor a legkisebb termést és legkisebb keményítőtartalmat a FAO 350 hibrid mutatta. A fajlagos fehérjetartalom szoros, fordított összefüggést mutatott a terméseredménnyel. A FAO 350 hibrid a legkisebb terméseredményt (13,62 t/ha) és a legmagasabb (7,69%) fehérjetartalmat, a FAO 480 hibrid a legnagyobb terméseredményt (19,53 t/ha) és a legalacsonyabb (5,78%) fehérjetartalmat érte el. A vizsgált kukorica hibridek olajtartalma szoros összefüggést mutatott minden esetben a termésmennyiséggel. A hibridek olajtartalmai szignifikánsan eltérőek voltak.
  Az új kutatási eredmények szoros összefüggésre utalnak az olajszintézis és a hektáronkénti terméseredmények között, ezek igazolására további szántóföldi kísérletek és laborvizsgálatok szükségesek.

• Eltérő intenzitású termesztéstechnológiák hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségére

  93-108

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  47

  Mészlepedékes csernozjom talajon a növényi modellek, a vetésváltás és a műtrágyázás interaktív hatásait vizsgáltuk az őszi búza szemtermésének minőségi paramétereire tartamkísérletben a 2023. vegetációs periódusban. Kutatási eredményeink azt bizonyították, hogy az eltérő intenzitású technológiai modelleknek (eltérő fungicidhasználat, levéltrágyák és növekedésszabályozó anyagok) nem, illetve csak részben (trikultúra) volt szignifikáns hatása a búza vizsgált minőségi paramétereire (fehérje-, keményítő-, száraz és nedves sikértartalom, Zeleny-index, szemkeménység). A fehérje- és keményítőtartalom negatív korrelációt mutatott. A trikultúra vetésváltásban nagyobb fehérje, száraz és nedves sikér, Zeleny-index és szemkeménység értékeket mértünk, mint bikultúra vetésváltásban. A minőségi mutatók közül egyedül a keményítőtartalom volt nagyobb bikultúrában. A minőségi paraméterekre a legnagyobb, szignifikáns hatást a trágyázás gyakorolta. A fehérje-, száraz és nedves sikértartalom a növekvő műtrágya adagok hatására bikultúrában 7,58–13,42%, 4,48–11,32%, 12,06–31,10%, trikultúrában pedig 7,93–14,41%, 5,45–12,85%, illetve 13,86–34,79% közötti intervallumban növekedett. Bikultúrában az N200+PK (legnagyobb) műtrágya kezelésben a nedves sikértartalom elérte a jó minőséget jelentő malmi I. kategóriát (31,13–32,10%), míg trikultúrában a malmi I. kategóriát (31,22–32,62%) már az N100+PK trágyaadagnál elértük, és az N200+PK kezelésben ezek az értékek (34,55–34,79%) a prémium minőségi kategóriába kerültek. Trikultúra vetésváltásban a kontroll (műtrágya és levéltrágya nélkül) kezelésben a fehérje-, a száraz és nedves sikértartalom szignifikánsan nőtt a szuperintenzív technológia alkalmazása esetén a levéltrágyák fiziológiai aktiváló hatásai miatt. A Zeleny-index és szemkeménység értékek bikultúrában kisebbek voltak (4,66–34,51 ml, illetve 10,9–86,1), mint trikultúrában (12,86–39,61 ml, illetve 29,0–93,1), továbbá trágyázás hatására szignifikánsan növekedtek mindkét vetésváltásban.

• Az évjárat hatása a kukorica (Zea mays L.) terméseredményére, szemnedvességére és beltartalmi értékeire (2020–2023)

  51-68

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  129

  A kukorica (Zea mays L.) Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termésbiztonsága és minősége az elmúlt években egyre erősebben függött az évjárati és klimatikus viszonyoktól. A 2020–2023 közötti időszak jól példázza, hogy a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változékonysága alapvetően meghatározza a terméseredményeket, a szemnedvességet és a beltartalmi paramétereket. Míg 2020-ban a kiegyensúlyozott hő- és vízellátottság magas hozamot, kedvező keményítőtartalmat és hosszabb érési időszakot biztosított, addig 2022-ben a rendkívüli aszály és a rekordmagas hőmérsékletek drasztikus hozamcsökkenést, alacsony szemnedvességet és mérsékelt keményítőtartalmat eredményeztek.
  A kritikus fenológiai fázisok – különösen a virágzás és a szemtelítődés – időszakában jelentkező hőstressz és vízhiány a megtermékenyülés sikerességét, a szárazanyag-beépülést és ezáltal a termés minőségét is nagymértékben befolyásolta. A kedvezőtlen évjáratokban gyakran megfigyelhető volt a fehérje- és olajtartalom emelkedése a keményítő rovására, ami fordított összefüggést jelez a mennyiségi és minőségi paraméterek között. A betakarításkori alacsonyabb szemnedvesség ugyan technológiai előnyökkel járhat, de a gyors vízvesztés szerkezeti károsodásokkal és fokozott mikotoxin-kockázattal párosulhat.
  A vizsgált időszak eredményei rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási tényezők – hőhullámok, aszályos periódusok, csapadékhiány – nemcsak a terméspotenciált korlátozzák, hanem a beltartalmi értékeket is módosítják. A jövőben ezért kiemelt szerepe lesz az évjárathatáshoz való alkalmazkodásnak: a stressztűrő hibridek használatának, a vetésidő optimalizálásának, a vízmegőrző talajművelési technológiáknak és a célzott öntözési stratégiáknak, amelyek együttesen növelhetik a kukoricatermesztés stabilitását a változó agroklimatikus környezetben.

• Sárvári burgonya-fajtajelöltek összehasonlító fehérjetartalom- és Phytophthora infestans rezisztencia-vizsgálata magas minőségű fehérje kinyerésére alkalmas fajta kiválasztása céljából

  59-86

  Kovács Ágnes

  Sárvári István

  Mikó Péter Pál

  Percze Attila

  Megtekintések száma:

  42

  A burgonyafehérje táplálkozásbiológiai szempontú előtérbe kerülése miatt összehasonlító kísérletünkben az elsődleges nemesítési célt teljesítő multirezisztens, fajtajelöltnek alkalmas Sárvári burgonyaklónok beltartalmi értékeit vizsgáltuk annak érdekében, hogy közülük fehérje kinyerésre alkalmas jelöltet válasszunk ki magas minőségű állati- és humán táplálékkiegészítés céljára történő fehérje kinyeréséhez. Kísérletünket megelőzően az évről évre nemesített multirezisztens klónok beltartalmi értékeinek vizsgálata során rendszeresen előfordultak az átlagnál magasabb fehérjetartalmúak (>3%), így került fókuszba a magas fehérjetartalom mint fajtajellemző vizsgálata.
  A legígéretesebb jelöltek összehasonlító szárazanyag-, keményítő- és fehérjetartalom vizsgálatát azonos talajviszonyok, tápanyagellátottság, öntözés és időjárási tényezők között, valamint azonos növényvédelem mellett végeztük el, szem előtt tartva a potenciális ökotermesztési szempontokat.
  A vizsgált értékek alapján fehérjetartalom szempontjából az S05 fajtajelölt kiugróan magas eredményt ért el (4,88%), azonban terméshozam tekintetében elmaradt a sorrendben másodikként teljesítő S10 fajtajelölttől (2,89%). A rövidebb tenyészidejű S06 fajtajelölt fehérjetartalom tekintetében előbbiektől elmaradt (2,29%), viszont az összehasonlításban standardként szereplő, szintén közép korai Kondor fajtához képest jobban teljesített, emellett terméshozama a legjobb volt. A hektárra vetített fehérjehozamot tekintve – habár alacsonyabb terméshozamot produkált – kiugróan magas fehérjetartalma miatt a kísérleti cél szempontjából összességében a legalkalmasabb fajtajelöltnek az S05 bizonyult. Fehérjehozam tekintetében az S10 fajtajelölt a Sárvári Borostyánnal (2,66%) hozott közel azonos eredményt.
  Az összehasonlító kísérletben egyúttal vizsgáltuk a burgonyavésszel (Phytophthora infestans) szembeni rezisztenciát is, fogékony kontrollfajta bevonásával, amely a kórokozó helyi populációinak gazda- és terjesztő növényéül szolgált. A tenyészidőszakra vonatkozó fertőzöttségi skála értékei alapján a legkevésbé fogékonynak az S05 fajtajelölt bizonyult, a legalacsonyabb értékkel (1,23). A Sárvári Borostyán fajta, illetve az S06 és S10 fajta jelöltek szintén alacsony fertőzöttséget mutattak (1,43–1,67 skála érték). Összehasonlításul a fogékony Desiree fajta a skálán 9, a Kondor fajta 7,49 értéket ért el.
  Következő lépésként az ígéretes jelöltek további szántóföldi kísérletbe vonásával az alkalmazott termesztéstechnológia és tápanyagellátás optimalizálását tűztük ki célul, a fehérjehozam maximalizálása érdekében.

• Az aszálystressz csökkentésének lehetőségei különböző levélkezelésekkel burgonyában (Solanum tuberosum)

  57-80

  Kávássy Gergely

  Szabó András

  Szabó Éva

  Megtekintések száma:

  56

  A klímaváltozás hatására egyre gyakrabban és erőteljesebben előforduló abiotikus stresszfaktorok, különösen az aszály és a hőstressz, jelentős kihívások elé állítják a burgonyatermesztést. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a különböző öntözési sémák, valamint levélkezelések – szalicilsav, szilícium, hidrogén-peroxid és mikroelemek – hatását a burgonya fiziológiai paramétereire, terméshozamára és minőségi jellemzőire aszályos körülmények között. A 2024-es tenyészidőszakban Sonkádon (Magyarország) végzett szabadföldi kísérletünkben a közepesen kései Manitou fajtát használtuk. A vizsgálat során kettő öntözési dózist és négyféle levélkezelést teszteltünk split-plot elrendezésben. Az eredmények alapján a teljes és az 50%-os öntözés szignifikánsan növelte a sztomatikus vezetőképességet, az NDVI-t, levélterület-indexet és terméshozamot. A levélkezelések közül a szilícium és a hidrogén-peroxid kedvezően befolyásolta a relatív-klorofilltartalmat és az NDVI-t, de nem eredményezett szignifikáns hozamnövekedést. A szalicilsavval, mikrokomplexszel, szilíciummal és a teljes dózismennyiséggel végzett kezelések szignifikánsan növelték a keményítőtartalmat, míg a szilícium alkalmazása fokozta a redukálócukor-tartalom mennyiségét. Első éves kísérleti eredményeink arra mutatnak rá, hogy az öntözés nélkül alkalmazott levélkezelések csak esetlegesen képesek enyhíteni a vízhiány negatív élettani hatásait, de a jelentős termés- és minőségjavulás eléréséhez az öntözés elengedhetetlen. A kutatás hozzájárulhat az aszálytűrés fokozását célzó technológiai fejlesztésekhez a burgonyatermesztésben, ugyanakkor további kísérletek szükségesek.

• Smart paraméterek értékelése különböző genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek eredményei alapján

  5-28

  Hadászi László

  Megtekintések száma:

  43

  Magyarországon a szántóföldi növénytermesztés eredményességét jelentősen meghatározza a kukoricatermesztés gyakorlatának színvonala. A kukoricahibridek összehasonlító vizsgálatát, szántóföldi tartamkísérlet alapítását 1977-ben a nádudvari KITE kezdeményezte a jogelőd Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Ennek is köszönhető, hogy a Debreceni Egyetem a Látóképi Kísérleti telepén, Európában egyedülálló módon, rendelkezik szántóföldi tartamkísérletek minden feltételével (talajművelés × öntözés × műtrágyázás × növényszám × hibridek × vetésidő kölcsönhatások). A tartamkísérletek eredményei alkalmasak a precíziós termesztéstechnológiák legkorszerűbb fejlesztésére. Az új tudományos eredmények, elsősorban a kukoricahibridek összehasonlító kísérleteiben mért megbízható paraméterek, jól szolgálják a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazását, eredményességét.
  Szántóföldi tartamkísérletek eredményeit felhasználva értékeltük négy különböző genotípusú kukoricahibrid smart paramétereit. Ezek a paraméterek segítenek a hibridek kiválasztásában és a hibridspecifikus precíziós termesztéstechnológia adaptálásában. A vizsgált kukoricahibridek kiváló fenológiai habitust mutattak, növénymagasság: 320–340 cm, csőmagasság: 138–151 cm, szárátmérő: 20,5–21,5 mm volt. A levélterület indexek jelentősen különböztek (3,6–4,7 m2/m2). Legnagyobb termést a P 9985 hibrid ért el (17,53 t/ha), ez hektáronként 1,48–2,37 tonnával haladta meg a többi hibrid eredményét. A kísérletben vizsgáltuk a SPAD, NDVI értékeket, a szemszám, az ezerszemtömeg, a szemnedvesség, a csövenkénti szemszám és a csőtömeg paramétereket. A hibridek beltartalmi értékei kiválóak: fehérjetartalom: 5,7–6,5%, keményítőtartalom: 75,2–76,5%, olajtartalom: 3,1–3,6% volt.

• Az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségének és mennyiségének összefüggései eltérő évjáratokban

  103-118

  Nagyné Mester Tímea

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  49

  Az őszi búza Magyarországon és világviszonylatban is a legkedveltebb szántóföldi kultúrnövényeink egyike. Termesztése többezer éves múltra tekint vissza, az egyik legsokoldalúbban felhasználható növényfaj. Legmeghatározóbb szerepe a humán élelmezésben rejlik, hiszen az emberiség fontos élelmiszer alapanyaga. A globális népességrobbanás következtében folyamatosan nő az igény a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszeralapanyagok iránt. Az őszi búza esetében a legfontosabb minőségi paraméterek a fehérjetartalom, a sikértartalom, a gluténtartalom, a keményítő tartalom és a Zeleny-index.
  Genotípus-összehasonlító kísérletünkben vizsgáltuk az eltérő genotípusú őszi búzák minőségi paramétereit, illetve a termés mennyisége és minősége közötti kapcsolatot két eltérő csapadékellátottságú évjáratban: egy aszályos (2021/2022) és egy csapadékban gazdagabb (2022/2023) évjáratban. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a csapadékos évjáratban jóval magasabb termésátlagokat értek el az egyes genotípusok, illetve átlagosan magasabb értékekkel rendelkeztek a nedvességtartalom és fehérjetartalom tekintetében. Pearson-féle korreláció analízissel vizsgáltuk minden genotípusra a termésmennyiség–termésminőség kapcsolatát mindkét tenyészidőszakban, és a két tenyészidőszak átlagában is. Megállapítottuk, hogy a két évet és a genotípusok átlagát vizsgálva a minőségi paraméterek negatív irányú korrelációs kapcsolatban vannak a termés mennyiségével.

• Eltérő FAO-számú kukorica hibridek (Zea mays L.) minőségelemzése öntözött termesztésben

  113-124

  Zelenák Annabella

  Nagy János

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  124

  A Debreceni Egyetem Látképi Szántóföldi Kísérleti Telepén vizsgáltunk három eltérő tenyészidejű, FAO-számú (350, 450 és 550) kukorica hibridet. A meglehetősen aszályos 2022. évjáratban a csapadékhiányt öntözéssel pótoltuk.
  A kukorica hibridek terméseredményét értékelve megállapítottuk, hogy a nagyobb FAO számú hibridek több termést produkáltak. A FAO 350 hibrid terméseredményéhez viszonyítva (14,241 t/ha) a FAO 450 hibrid 12%-kal, a FAO 550 hibrid 13,3%-kal szignifikánsan többet termett.
  A szemnedvesség értékeket elemezve hasonló összefüggést mutattunk ki, a magasabb terméshez magasabb szemnedvesség tartozott. Megállapítottuk, hogy a FAO 350 hibrid szemnedvességéhez képest (15,1%) a FAO 450 hibrid 7%-kal, a FAO 550 hibrid 29%-kal szignifikánsan magasabb értékeket mutatott.
  A kukoricaszemek minőségvizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a fehérjetartalom – szemben a terméseredményekkel és a szemnedvesség értékekkel – a FAO számok növekedésével megbízhatóan alacsonyabb volt. A FAO 350 hibrid fehérjetartalmához képest (7,27%) a FAO 450 hibrid 14%-kal, a FAO 550 hibrid 18%-kal kevesebb értéket ért el. Az olajtartalom nem különbözött megbízhatóan az eltérő FAO számú hibridek esetében (3,82; 3,54 és 3,14%) A keményítőtartalom a nagyobb FAO szám hibrideknél 2–3%-kal magasabb volt, de a különbség nem szignifikáns.

• A kukorica (Zea mays L.) paramétereinek értékelése a fenofázisokban – a hőösszegek függvényében – öntözéses termesztésben

  85-103

  Kalina Hella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  231

  Magyarországon a kukorica az egyik legnagyobb területen termesztett kultúrnövény, vetésterülete stabil, 0,8–1 millió hektár. Ennek oka a növény rendkívüli terméshozama, amely lehetővé teszi, hogy egységnyi területen jelentős mennyiségű értéket állítsunk elő. A hazai termelés elsősorban takarmányozási célt szolgál – különösen a baromfi- és sertéságazatban, valamint kérődző állatok etetésére. Felhasználása nemcsak élelmiszer formájában vagy takarmánynövényként történik, hanem olaj, bioetanol és energia-előállításában is egyre nagyobb szerepet kap. A kukorica beltartalmi értékei – fehérje-, keményítő- és olajtartalom – meghatározó szerepet játszanak az ipari, a takarmány és az élelmiszeripari felhasználásában. A kukorica tápanyag-ellátása elengedhetetlen a növényfejlődés biztosításához. A megfelelő tápanyag-pótlás igen fontos a fenntartható gazdálkodás és a magas terméshozamok biztosításához. Az alkalmazott tápanyag-adagokat úgy kell a növény igényeihez igazítani, hogy a hibridek jól tolerálják az évjárathatások okozta stresszt, és a termésbiztonság fenntartható maradjon.
  A vízhiány az egyik legkomolyabb abiotikus stressz, amely negatívan befolyásolja a növények növekedését, fejlődését és terméshozamát. Az extrém időjárási viszonyok csökkentik a terméshozamot és veszélyeztetik a termelés stabilitását. A kukorica beltartalmi értékei, minősége és ipari felhasználása szorosan összefügg a genetikai, ökológiai és agrotechnikai tényezőkkel. A megfelelő hibrid kiválasztásával és az ehhez alkalmazkodó termesztéstechnológia alkalmazásával a beltartalmi mutatók a különböző célokhoz illeszthetők. A 2024-es évre vonatkozó agrotechnikai vizsgálatok során elemeztük a fő termésmeghatározó tényezőket, az egyes agrotechnikai elemek, illetve fenofázisok vonatkozásában értékeltük az időjárást is. A kutatás elsősorban a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén folyó meteorológiai mérések adatain alapulnak. A 2023/24-es téli félévben 6 hónap alatt 283 mm csapadék hullott, ami 69 mm-rel meghaladja a sokéves átlagot. Júniusban a szélsőségektől mentes, kiegyenlített, de a sokévi átlagnál magasabb hőmérsékletű időjárás volt. Az átlagnak megfelelő mennyiségű csapadék (66 mm), a talaj mélyebb rétegeiben lévő talajnedvességgel együtt jó vízellátottságot biztosított.
  Mind a júliusi, mind az augusztusi középhőmérséklet rekord közelében alakult (24,2 °C). Az augusztusi rendkívüli meleg (a hónap közepe, vége) elsősorban az érési fázis lerövidülésében nyilvánult meg. A júliusi 29 mm-nyi csapadék nem érte el a sokévi átlag felét és az ezt követő augusztus hónap is száraz volt (33 mm). A nyári teljes csapadékösszeg 128 mm volt. Szeptember elején folytatódott az évszakhoz képest rendkívül meleg idő, az első dekád közel 7 °C-os pozitív anomáliát mutatott. A kukorica fiziológiai érettsége és gyors vízleadása, száradása lehetővé tette a korai betakarítást. A 2024-es évet a kukoricatermesztés szempontjából határozott kettősség jellemezte.
  Szántóföldi kukorica tartamkísérleteink lehetővé tették a teljes tenyészidőszak alatt a növények fenofázisainak felvételezését (Hanway-skála). Új eredménynek számít, hogy elemzéseink szerint – különösen a generatív szakaszban – pontosabb adatokat kaptunk a hasznos hőösszeg (HU) számításokat figyelembe véve. A keléstől a nővirágzásig 60 nap telt el 545 HU hőösszeg felhasználásával. A nővirágzástól a viaszérésig (R4) 32 napra és 422 HU-ra volt szükség. Megállapítottuk, hogy a nővirágzástól a fiziológiai érésig a genotípusra jellemzően, 815 HU-ra volt szükség. A H470-es kukorica hibrid termőképessége öntözéses termesztésben kiváló (20,76 t/ha). A hibrid szárazanyag-beépülési dinamikája kiemelkedő. Hetente mértük a szárazanyag-gyarapodást. A fiziológiai érés fenofázisban (2024. augusztus 30.) 1360 HU felhasználásával a szárazanyag-tartalom 77,1% volt. A szárazanyag-tartalom mérések lehetővé tették a kiváló termőképességű kukorica hibrid vízleadási dinamikájának értékelését. A méréseket, elemzéseket hétnaponta végeztük. A vízleadás mértéke az első héten 5,5%, a második héten 5,8%, a harmadik héten 4,6%, a negyedik héten 6,9% volt. A fiziológiai éréskor a szemnedvesség kedvező értéket mutatott (22,9%). A fiziológiai érést követően a 21 napos időszak alatt a napi vízleadás 0,23% volt.

• A kukorica (Zea mays L.) hibridek egyedi paramétereinek elemzése öntözéses tartamkísérletben

  49-83

  Dorogházi Ottó

  Megtekintések száma:

  41

  A növénytermesztés fenntartható fejlesztése napjaink egyik legfontosabb agronómiai kihívása. A modern technológiák, például a precíziós gazdálkodás, köztük a tápanyag-gazdálkodási és öntözési stratégiák kulcsszerepet játszanak a terméshozam optimalizálásában és a fenntarthatóság biztosításában. A DE AKIT DTTI Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepen beállított kísérletben intenzív termesztéstechnológia alkalmazása mellett vizsgáltuk négy eltérő érésidővel jellemezhető kukorica hibrid (FAO 350, 390, 410 és 550) fenometriai (levélterület-index, fejlődésdinamika), fiziológiai (relatív klorofilltartalom, NDVI érték, vízleadási dinamika), valamint termésparamétereit (termésmennyiség, egyedi cső- és szemtömeg, egyedi szemszám, ezermagtömeg, fehérje-, olaj-, keményítő- és szemnedvesség-tartalom). A termésmennyiség értékelése alapján megállapítottuk, hogy a legmagasabb termést (20,95 t/ha) a középérésű, FAO 390 hibrid érte el, szignifikánsan meghaladva a többi vizsgált hibrid terméseredményét. Összességében megállapítottuk, hogy az egyes különböző érésidejű kukorica hibridek között a vizsgált fenometriai, fiziológiai és termésparaméterekben jelentős, számos esetben statisztikailag igazoltható különbségek voltak, lehetővé téve az egyes hibridek főbb tulajdonságainak pontos elkülönítését.

• KWS kukorica (Zea mays L.) hibridek termésparamétereinek összehasonlító értékelése

  7-20

  Szanyi István

  Pintér János

  Bojtor Csaba

  Illés Árpád

  Zelenák Annabella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  126

  A kukorica hibrid nemesítése lassú és költséges folyamat. A kukorica hibridek különböző környezeti feltételek és mezőgazdasági gazdálkodási gyakorlatok mellett eltérő teljesítményt nyújtanak, így a hibridek kiválasztása a kukoricatermesztők egyik legfontosabb gazdálkodási döntése. A termőhelynek megfelelő, nagy terméspotenciállal rendelkező kukorica hibrid kiválasztása javíthatja a jövedelmezőséget, a betakarításkori szemtermés mennyiségét, minőségét.
  A kísérletet a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (AKIT) Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet (DTTI) Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén végeztük három eltérő érésidejű (FAO 350, FAO 400 és FAO 460) kukorica genotípus termésparamétereinek összehasonlító értékelése céljából. A vizsgálataink során értékeltük a kukorica hibridek terméseredményeit, mennyiségi és minőségi jellemzőit, valamint a terméseredményt meghatározó termésképző elemeket.
  Termésmennyiségben a „potenciál” szántóföldi kísérletekben csúcsteljesítményt ért el a kiváló FAO 400 érésidejű KWS FORTURIO kukorica hibrid 20,05 t/ha rekordértékkel, amely statisztikailag igazolt mértékben, 12,29–14,83%-kal haladta meg a többi vizsgált genotípus terméseredményét.
  A vizsgált hibridek között statisztikailag igazolt eltéréseket mértünk a keményítőtartalomban, a legmagasabb eredményt a FAO 350 érésidejű KWS OLTENIO hibrid érte el, 63,78% értékkel.
  Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy az egyes mennyiségi és minőségi termésjellemzők genotípus-specifikusak, amely eredmények alátámasztják a termelési célnak megfelelő érésidejű genoptípus megválasztásának jelentőségét.