Keresés

Keresési eredmények

• A hőmérsékleti és csapadékviszonyok megváltozása a nyugalmi időszakban (november-március) Magyarországon az elmúlt két éghajlati ciklus (1961-2023) során

  35-76

  Füzi Tamás

  Wellmann Barna

  Ladányi Márta

  Megtekintések száma:

  70

  Az éghajlatváltozás tapasztalható jelei térben és időben különféle módokon fejeződnek ki, mely jelenségek vizsgálata szükségszerű a körülöttünk – a Föld légkörében – lezajlódó, sokszor szélsőséges jelenségek és légköri viszonyok alaposabb megismeréséhez.
  E tanulmány célja a nyugalmi időszakban (november-március) bekövetkező hőmérséklet- és csapadékviszonyok térben és időben történő megváltozásának bemutatása 10 magyarországi meteorológiai állomás napi bontású hőmérséklet- és csapadékadatainak statisztikai módszerekkel történő vizsgálatával. A vizsgálatainkat az elmúlt több mint 60 évre (1961–2023) vonatkozóan végeztük, a referenciaidőszak (1961–1990) és a közelmúltbeli éghajlati ciklus (1991–2023) között végbement – a kijelölt indikátorok gyakoriságát célzó – változások kiértékelésével.
  Eredményeink alapján megállapítható a nyugalmi időszak egészére (november-március) vonatkozóan – a minimum és a maximum hőmérsékleti indikátorok esetében egyaránt – az alacsony hőmérsékletű napok előfordulásának szignifikáns (p<0,05) csökkenése, míg a magas – olykor extrém magas – hőmérsékletű napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése. Mindezek mellett tapasztalhatóvá vált az egyre nagyobb – fagypontot átlépő – hőingással jellemezhető (Tmin<0 °C és Tmax≥5 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥10 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥15 °C) napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése is. E változások alapvetően az ország egészére, mind a 10 vizsgált meteorológiai állomásra vonatkozóan értelmezhetőek.
  A vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a nyugalmi időszakban tapasztalt hőtöbblet nem jár együtt a csapadékmennyiség egyértelmű növekedésével. A csapadékmutatók vizsgálata során térben és időben is jóval nagyobb bizonytalanságot és változékonyságot tapasztaltunk, tehát egyértelmű és egyirányba mutató változás a csapadékadatok esetében az elmúlt 63 év (1961–2023) során nem volt jellemző.

• A földimogyoró termesztés nemzetközi és hazai helyzete, kihívások, lehetőségek a magyar agráriumban

  105-120

  Csizi Balázs

  Széles Adrienn

  Nagy János

  Balla Zoltán

  Megtekintések száma:

  180

  A földimogyoró az egyik legszélesebb körben fogyasztott olajos mag a világon, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) jelentése szerint 2024-ben 50,48 millió tonna földimogyorót termeltek világszerte (Agrocrops 2024, USDA 2025).
  A földimogyorót többféleképpen is felhasználják – kulcsfontosságú összetevőként számos rágcsálnivalóban, édességben és a mogyoróvajban, valamint fehérjében gazdag takarmányként az állati takarmányozásában. Ugyanígy a földimogyoró-olajat sütéshez, a földimogyorólisztet főzéshez, és a földimogyoró héjat fűtésre.
  A földimogyoró termesztése új korszakot nyithat a hazai mezőgazdaságban. Mint ismert, a földimogyoró termesztése egyre fontosabbá válik a világ mezőgazdaságban, hiszen tápláló értéke és sokoldalúsága miatt világszerte népszerű növény. A nemzetközi piacon a földimogyoró iránti kereslet folyamatosan növekszik, különösen az egészségtudatos fogyasztók körében.
  A legtöbb földimogyoró éves viszonylatban Kínában terem. A piaci statisztikák szerint a legjobb minőségű termés Argentína és az USA farmjairól kerül ki, nagy mennyiségben pedig Ázsiában termesztik (Agrocrops 2024).
  A földimogyoró Európába első ízben 1840-ben Jaubert útján került, még pedig a Cap Verdei szigetekről Marseilles-be. Készítettek belőle egy időben kávépótlékot is. A két sziklevélre szétválasztott és megpörkölt mag afrikai dióbabkávé néven 1925-ben került a Német Birodalomban és Svájcban forgalomba (Agrártudományi Közlemények 09/1957). König szerint azonban a hámozott, zsírtalanított és pörkölt földidió Austria-kávé néven szerepelt a kereskedelemben (MTA Urania 1923, Ortutay 1977).
  Magyarországon az 1930-as években az Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet foglalkozott földimogyoró-termesztési kísérletekkel. Az 1950-es években Bruder János irányításával Mezőhegyes és Medgyesegyháza környékén 300 hektáron folyt földimogyoró-termesztés (MTA Urania 1923, Tétényi 1951, Karakasevich 1957). A világ mezőgazdaságában rangos helyet elfoglaló földimogyoró a múlt század elején bekerült ugyan a hazai kultúrflórába, de a kezdeti sikerek ellenére mégsem vált igazán jelentős haszonnövénnyé Magyarországon. Napjainkra a magyar földimogyoró a klímaváltozás nyertese az elmúlt évek tapasztalatai alapján (Balla 2021).

• Az aszálystressz csökkentésének lehetőségei különböző levélkezelésekkel burgonyában (Solanum tuberosum)

  57-80

  Kávássy Gergely

  Szabó András

  Szabó Éva

  Megtekintések száma:

  79

  A klímaváltozás hatására egyre gyakrabban és erőteljesebben előforduló abiotikus stresszfaktorok, különösen az aszály és a hőstressz, jelentős kihívások elé állítják a burgonyatermesztést. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a különböző öntözési sémák, valamint levélkezelések – szalicilsav, szilícium, hidrogén-peroxid és mikroelemek – hatását a burgonya fiziológiai paramétereire, terméshozamára és minőségi jellemzőire aszályos körülmények között. A 2024-es tenyészidőszakban Sonkádon (Magyarország) végzett szabadföldi kísérletünkben a közepesen kései Manitou fajtát használtuk. A vizsgálat során kettő öntözési dózist és négyféle levélkezelést teszteltünk split-plot elrendezésben. Az eredmények alapján a teljes és az 50%-os öntözés szignifikánsan növelte a sztomatikus vezetőképességet, az NDVI-t, levélterület-indexet és terméshozamot. A levélkezelések közül a szilícium és a hidrogén-peroxid kedvezően befolyásolta a relatív-klorofilltartalmat és az NDVI-t, de nem eredményezett szignifikáns hozamnövekedést. A szalicilsavval, mikrokomplexszel, szilíciummal és a teljes dózismennyiséggel végzett kezelések szignifikánsan növelték a keményítőtartalmat, míg a szilícium alkalmazása fokozta a redukálócukor-tartalom mennyiségét. Első éves kísérleti eredményeink arra mutatnak rá, hogy az öntözés nélkül alkalmazott levélkezelések csak esetlegesen képesek enyhíteni a vízhiány negatív élettani hatásait, de a jelentős termés- és minőségjavulás eléréséhez az öntözés elengedhetetlen. A kutatás hozzájárulhat az aszálytűrés fokozását célzó technológiai fejlesztésekhez a burgonyatermesztésben, ugyanakkor további kísérletek szükségesek.

• FAO 520 számú kukorica hibrid (Zea mays L.) smart paramétereinek értékelése csepegtető öntözéses tartamkísérletekben

  65-79

  Kalina Hella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  166

  Az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívások elé állítja a kukoricatermesztést. Hazánkban különösen szembetűnő az éghajlati tényezők változása. A kukorica hibridek termesztése során kiemelt figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra. Az öntözésfejlesztés, az öntözőrendszerek telepítése kulcseleme a precíziós kukoricatermesztésnek. Az egyik ilyen intenzív technológia lehet a csepegtető öntözés, amely megtervezett és kontrollált formában biztosítja a hatékony növénytermelést. Ez a precíziós öntözési technika közvetlenül a gyökérzónába juttatja a vizet, ezzel optimalizálja a vízellátást. A termésképzéshez szükséges nitrogén mozgása a talajban nagy mértékben függ az öntözéstől. A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. A leggyakrabban alkalmazott módszer erre a SPAD és az NDVI index, melyek alkalmazási területe igen sokrétű.
  Vizsgálatainkat a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy a sok éves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket végezhessünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a FAO520-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján a H520-as kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal rendelkező, stabil felépítésű, magas terméspotenciállal rendelkező hibrid, jó alkalmazkodóképességgel és gyors vízleadási dinamikával. A H520-as kukorica hibrid termőképessége öntözéses termesztésben kiváló (21,41 t/ha). A hibrid szárazanyag-beépülési dinamikája kiemelkedő. Betakarításkori szemnedvessége nagyon kedvező volt, 13,9%.

• A szegletes lednek (Lathyrus sativus L.) termesztésének perspektívái aszály- és sótűrésének tükrében

  121-137

  Zsembeli József

  Sobh Mawia

  Megtekintések száma:

  89

  A kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyok, illetve a klímaváltozás arra késztetnek bennünket, hogy olyan haszonnövényeket termesszünk, amelyek eredendően ellenállóak az abiotikus stresszekkel szemben, ezzel is biztosítva az élelmezésbiztonság fenntartását. A hüvelyesek jelentik a második legfontosabb táplálékforrást a gabonafélék után. A hüvelyeseket nemcsak táplálkozási (főleg magas fehérjetartalom) és egészségügyi (bioaktív vegyületek) értékük miatt kedvelik, hanem gazdasági (olcsó húspótlás, különösen a szegényebb régiókban) és ökológiai (nitrogénmegkötés) előnyei miatt is. Ez a tanulmány a szegletes lednek (Lathyrus sativus L.) jelentőségét hivatott elemezni, különös tekintettel az aszály- és sótűrésére. A szegletes lednek egy rövid növekedési ciklusú növény, amely kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik a kedvezőtlen környezeti tényezőkhöz. Köszönhetően a szárazság-, hideg- és mérsékelt sótűrésének, változatos éghajlati és talajviszonyok mellett termeszthető, olyan helyeken is, ahol más kultúrnövények nem. A szárazság- és sótűrő szegletes lednek fajták előállítása, nemesítése sok helyen megfontolandó az abiotikus környezeti stresszfaktorokhoz való alkalmazkodás és a termelési kapacitás fenntartása érdekében.

• Kukorica hibridek (Zea mays L.) terméselemeinek, NDVI értékeinek és vízleadás-dinamikájának értékelése

  77-96

  Kalina Hella

  Kristó Attila

  Megtekintések száma:

  64

  A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kukoricatermesztés során. Hazánkban különösen szembetűnő a klimatikus tényezők változása, ezért a kukorica hibridek termesztésénél nagy figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra.
  A 2025-ös évre vonatkozó agrotechnikai vizsgálatok elemzésénél kiemelten foglalkoztunk a tenyészidőszak időjárási jellemzőivel, meteorológiai viszonyaival és azok hatásaival, a talaj- és léghőmérséklettel mint fő termésmeghatározó tényezőkkel.
  Méréseinket, megfigyeléseinket a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük. Itt a sokéves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket készítettünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a H320-as és a H420-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy mindkét kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal bíró, stabil felépítésű, jó gyökér- és szártulajdonságokkal rendelkező hibrid. A H320-as viszonylag gyors vízleadási dinamika mellett 15,99 t/ha terméseredményt produkált, betakaráskori a szemnedvessége: 16,9% volt. A H420-as kukorica hibrid közepesnek mondható vízleadási dinamika mellett magasabb, 18,12 t/ha terméseredményt ért el. Betakarításkori szemnedvessége 17,67%-ot mutatott.
  A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az NDVI index. Az NDVI értékek a H420 hibrid esetében következetesen magasabb értékeket mértünk.
  A szemek száradása a fiziológiai érést követően mérsékelt ütemű volt, a betakarítás időpontja a korábbi évekhez képest kissé későbbre tolódott a betakarítási munkákat az időjárás nem akadályozta.
  A H320-as hibridnél a keléstől a fiziológiai érésig eltelt 140 napra és 1399 HU-ra, míg a H420-asnál a keléstől a fiziológiai érésig 145 napra és 1446 HU-ra volt szükség.

• Magyarország mezőgazdasági földhasználatának elemzése (2000–2020)

  119-137

  Streb Péter

  Nagy János

  Horváth Éva

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  173

  A magyar mezőgazdaság 2000 és 2020 között jelentős változásokon ment keresztül. A 2000-ben működő mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságoknak (965 ezer) mindössze 25%-a működött 2020-ban. A növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok (273 ezer) száma drasztikusan lecsökkent, közel felére. Ezen belül szántóföldi növénytermesztéssel és ültetvénnyel kevesebb, kertészettel több gazdaság foglalkozott.
  2000-ben 2883 növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezet és 270 736 egyéni gazdaság működött. A következő években nőtt a gazdasági szervezetek, és jelentősen csökkent az egyéni gazdálkodók száma. Mind a gazdasági szervezeteknél, mind az egyéni gazdaságoknál a szántóföldi növénytermesztés súlya figyelhető meg. A gazdasági szervezetek azonban nagyobb arányban foglalkoztak szántóföldi növénytermesztéssel, míg az egyéni gazdálkodóknál fontos szerepet játszott a kertészeti és ültetvényágazat.
  A gyakori 1 és 5 hektár birtokméretű gazdaságokat felváltotta a közepes birtoknagyság, és ezek a vállalkozások birtokolták a teljes mezőgazdasági terület 57%-át.
  A termőterület aránya az ország területének 83%-ról (7,7 millió hektár) 78,7%-ra csökkent. Csökkent a mezőgazdasági terület aránya, bővült a hazai erdőállomány és érdemben nem változott a nádas és a halastavak aránya. A szántó részaránya növekedett, a gyümölcsös hasonlóan alakult, míg a konyhakert, a szőlő és a gyepterületek aránya csökkent.
  A búza és a kukorica vetésterülete állandónak tekinthető (1–1,2 millió hektár), de egyes években a vetésterület egymillió hektár alá csökkent. Mindkét növény jelentőségét mutatja – az utóbbi évek vetésterületi ingadozások ellenére –, hogy hazánkban a szántóterület jelentős részén, 22–23%-án búzát, míg 24–26%-án kukoricát termesztettek. A napraforgó vetésterülete több mint duplájára, a repce területe közel háromszorosára növekedett. E két olajos növény területi aránya a szántó művelési ágban jelentősen növekedett, a napraforgó a 2000. évi 6,6%-ról 2020-ra 15,2%-ra, a repce 2,6%-ról 7,7%-ra nőtt. A gyümölcsfélék és a szőlő területe nagy mértékben csökkent. A zöldségfélék esetében hasonló visszaesés volt tapasztalható, mint a gyümölcstermesztésnél.
  A termésmennyiség folyamatosan nőtt, a búza és a kukorica esetében a bővülés 2000-hez képest 41,7%, illetve 71,4% volt. A napraforgó mennyisége több mint háromszorosára, a repce pedig közel ötszörösére növekedett. Ugyanakkor az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek, és ennek köszönhetően megnőtt a hektáronkénti átlagos termésingadozás. Búzánál 2,6–5,4 t/ha, kukoricánál 3,7–8,6 t/ha, napraforgónál 1,6–3,0 t/ha és a repcénél 1,5–3,6 t/ha között mozgott.

• Mesterséges intelligencia (MI) a precíziós mezőgazdaságban

  87-104

  Dorogházi Ottó

  Megtekintések száma:

  62

  A mesterséges intelligencia (MI) alapú technológiák az agrárium új korszakát nyitják meg, különösen a precíziós mezőgazdaság területén. A tanulmány célja, hogy szemléletes áttekintést adjon arról, miként alkalmazható az MI a hozambecslésben, a növényállapot-monitorozásban és a kártevők, betegségek előrejelzésében. A vizsgált kutatások alapján világossá válik: azok az országok és gazdálkodók, akik időben felismerik ezen technológiák jelentőségét, hosszú távon versenyelőnybe kerülnek.
  A tanulmány rávilágít arra, hogy a magyar mezőgazdaság is egyre inkább kiszolgáltatottá válik az időjárási szélsőségeknek, munkaerőhiánynak és a piaci nyomásnak. A korszerű MI-alapú eszközök automatizálják a döntéseket, emlett pontosabb, gyorsabb és költséghatékonyabb termelést is lehetővé tesznek. Ehhez azonban nemcsak eszközök kellenek, hanem érthető tudásanyag, gyakorlati példák és esettanulmányok, amelyek megmutatják, hogyan működik ez magyaroszági körülmények között.
  A jövő kulcsa tehát nem pusztán a technológiában, hanem a megértésben rejlik. Ezért is elengedhetetlen az áttekintő munkák szerepe, amelyek hidat képeznek a tudomány és a gazdálkodói gyakorlat között. A dolgozatban bemutatott módszerek, algoritmusok és adatelemzési példák alapot adhatnak hazai esettanulmányok és döntéstámogató rendszerek kidolgozásához, amelyek közvetlenül segítik majd a termelőket a gyakorlati döntéseikben.

• Szilícium- és kénkezelések hatásának vizsgálata az őszi zab vegetatív fejlődésére és gyökérmorfológiai jellemzőire

  19-34

  Forgács Fanni Zsuzsa

  Virág István Csaba

  Kutasy Erika Tünde

  Megtekintések száma:

  60

  A zab a világ egyik jelentős takarmány- és élelmiszernövénye, amely kiemelkedő tápértékkel rendelkezik. A növények gyökérzetének fejlődése meghatározó szerepet játszik a tápanyagfelvételben, ezáltal közvetett módon befolyásolja a terméshozamot is. Jelen vizsgálatban őszi zab növényeken elemeztük a szilícium, a kén, valamint e tápelemek együttes alkalmazásának hatását a növények vegetatív fejlődésére tenyészedényes kísérletben, – a vízellátás kivételével – nem kontrollált természetes időjárási viszonyok mellett.
  A kén (S) esszenciális tápelem, hiszen többek között a cisztein és a metionin aminosavak alkotórészeként alapvető fontosságú a fehérjeszintézis során, valamint fontos szerepe van az enzimatikus folyamatokban és a növények védekezési mechanizmusaiban. A szilíciumot (Si) általánosságban nem tekintik esszenciális elemnek, azonban bizonyíthatóan számos kedvező élettani hatással rendelkezik kalászos kultúrák esetében, mivel a sejtfalba beépülve növeli a növények szilárdságát, valamint javítja a növények abiotikus és biotikus tényezőkkel szembeni ellenálló képességét. A két elem együttes alkalmazása pedig szinergista hatást eredményezhet. A hazánkat érintő klímaváltozás hatására egyre inkább felértékelődik a növényi stressz mérséklésére alkalmazható technológiai elemek használata, melyre a kén és szilícium tartalmú lombtrágyák jó alternatívát jelenthetnek, ezáltal fokozható a termésstabilitás kevésbé kiszámítható éghajlati viszonyok között is. A vizsgálatokat műszeres mérések és objektív számítások segítségével végeztük el.
  Eredményeink alapján a SPAD-értékek tekintetében a szilícium- és kénkezelésben részesült növények mutatták a legkedvezőbb értékeket, ugyanakkor az NDVI-értékek esetében a kezelések között nem volt kimutatható különbség. A növénymagasság vizsgálatakor a kombinált kezelés eredményezte a legmagasabb átlagértékeket, hasonlóan a bokrosodási rátához, azonban ezek az eltérések nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak a kontrollhoz viszonyítva. A gyökérhossz esetében szintén a kombinált kezelés mellett mértük a legnagyobb átlagértékeket, ami statisztikailag igazolhatóan eltért a többi kezelés eredményétől. A gyökértömeg tekintetében a kénkezelés eredményezte a legmagasabb értékeket, azonban ebben az esetben az eltérés nem volt szignifikáns. Kísérletünk eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált kezelés alkalmazása a SPAD, növénymagasság, bokrosodási ráta és a gyökérhossz paraméterek esetén pozitív hatást gyakorolt, elősegítve a növények fejlődését, ezáltal közvetetten befolyásolva a terméshozamot.

• Az évjárat hatása a kukorica (Zea mays L.) terméseredményére, szemnedvességére és beltartalmi értékeire (2020–2023)

  51-68

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  195

  A kukorica (Zea mays L.) Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termésbiztonsága és minősége az elmúlt években egyre erősebben függött az évjárati és klimatikus viszonyoktól. A 2020–2023 közötti időszak jól példázza, hogy a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változékonysága alapvetően meghatározza a terméseredményeket, a szemnedvességet és a beltartalmi paramétereket. Míg 2020-ban a kiegyensúlyozott hő- és vízellátottság magas hozamot, kedvező keményítőtartalmat és hosszabb érési időszakot biztosított, addig 2022-ben a rendkívüli aszály és a rekordmagas hőmérsékletek drasztikus hozamcsökkenést, alacsony szemnedvességet és mérsékelt keményítőtartalmat eredményeztek.
  A kritikus fenológiai fázisok – különösen a virágzás és a szemtelítődés – időszakában jelentkező hőstressz és vízhiány a megtermékenyülés sikerességét, a szárazanyag-beépülést és ezáltal a termés minőségét is nagymértékben befolyásolta. A kedvezőtlen évjáratokban gyakran megfigyelhető volt a fehérje- és olajtartalom emelkedése a keményítő rovására, ami fordított összefüggést jelez a mennyiségi és minőségi paraméterek között. A betakarításkori alacsonyabb szemnedvesség ugyan technológiai előnyökkel járhat, de a gyors vízvesztés szerkezeti károsodásokkal és fokozott mikotoxin-kockázattal párosulhat.
  A vizsgált időszak eredményei rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási tényezők – hőhullámok, aszályos periódusok, csapadékhiány – nemcsak a terméspotenciált korlátozzák, hanem a beltartalmi értékeket is módosítják. A jövőben ezért kiemelt szerepe lesz az évjárathatáshoz való alkalmazkodásnak: a stressztűrő hibridek használatának, a vetésidő optimalizálásának, a vízmegőrző talajművelési technológiáknak és a célzott öntözési stratégiáknak, amelyek együttesen növelhetik a kukoricatermesztés stabilitását a változó agroklimatikus környezetben.

• A precíziós csepegtető öntözés hatása a csemegekukorica (Zea mays conv. saccharata Koern) normalizált differenciált vegetációs index, levélterületi index és SPAD értékeire szántóföldi kísérletben

  107-122

  Szabó Atala

  Illés Árpád

  Bakos Zsuzsanna

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  133

  Napjainkban a csemegekukorica termesztése az egyre fokozódó éghajlatváltozás miatt nehézségeket okoz. Ezt a kutatást öntözött és nem öntözött feltételek mellett végeztük a Debreceni Egyetem Böszörményi úti Campus Bemutatókert területén. A vizsgált csemegekukorica hibridek az SF1379 és a Honey volt. A csemegekukorica állomány alakulásának nyomon követésére precíziós eszközöket alkalmaztunk. A levélterületi-indexet (LAI), SPAD értékeket és a Normalizált Differenciált Vegetációs Index-et (NDVI) két fenológiai szakaszban felvételeztük. A csuhé, csutka, szem szárazanyag-produkció alakulását betakarítás előtt és betakarításkor mértük. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy az LAI, SPAD, NDVI és szárazanyag értékei jelentősen nőttek az öntözés hatására.
  Gyakorlatban hasznosítható eredményekkel szolgálhatunk a csemegekukorica-termelők számára, amellyel felhívjuk a figyelmet a precíziós öntözés alkalmazására. A csemegekukorica termesztése optimális, precíz technológiát igényel és öntözött körülmények között. hatékony és jövedelmező.

• A rövid vágásfordulójú fűz ültetvények növekvő jelentősége a kibontakozó új agrárvilágban

  5-19

  Dudits Dénes

  Zombori Zoltán

  Nagy Bettina

  Ferenc Györgyi

  László Nikolett

  Gyuricza Csaba

  Megtekintések száma:

  87

  Napjaink tapasztalata egyértelműen tanúsítja, hogy a növénytermesztés kulcsszereplő világunk számos kihívásának kezelésében. Elvitathatatlan hatásai vannak a klímaváltozásnak, ami kiszámíthatatlanul befolyásolja a termésbiztonságot és így a gazdasági növények termesztésének gazdaságosságát. A környezettudatosság mind jobban átformálja a növénytermesztési technológiákkal szembeni elvárásokat. A megújuló energiatermelésben a növények kikerülhetetlen szereplők, még akkor is, ha a napenergia és atomenergia hasznosítása áll a jelenlegi fejlesztések középpontjában. A vegyszerhasználat csökkentése szintén részese az egészséges élelmiszerek előállításának. Kérdés, hogy az agrárium képes-e olyan innovatív technológiák bevezetésére, amelyek hozzá tudnak járulni az említett elvárások teljesítéséhez.
  A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa: a rövid vágásfordulójú energiafűz nemesített változatainak (Salix sp) termesztése miért érdemel a mostaninál nagyobb figyelmet az aktuális problémáink kezelésében. Bemutatjuk, hogy a precíziós nemesítés miként szolgálhatja az energiafás ültetvények biogáz hozamának növelését, ami az energiafűz alapanyagok szélesebb körű felhasználását támogatja. A szikes területeken a só toleráns fűz genotípusok telepítése számos környezeti előnnyel járhat. Napjainkban a növény biostimulátorok alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül. A fűz hajtásokból készített vizes kivonat stimulálhatja a kukorica növények növekedését és szemtermését.
  A sokirányú hasznosítás lehetősége megerősíti azt, hogy az energiafűz telepítését a marginális területeken előtérbe helyezzék a magyar gazdák.

• A 2022-es rendkívüli aszály agrometeorológiai jellemzői Debrecen-Látóképen

  5-18

  Gombos Béla

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  177

  Magyarország jelentős részén, beleértve Debrecen térségét is, rendkívül súlyos aszály alakult ki 2022-ben. Kutatásunk során vizsgáltuk, hogy milyen időjárási viszonyok vezettek a kukorica évtizedek óta nem tapasztalt mértékű terméskieséséhez.
  A tenyészidőszakot megelőző téli félévben a talajok mélyebb rétegei nem tudtak vízzel feltöltődni, kifejezetten alacsony volt a kukorica tavaszi induló vízkészlete. Az április hűvös és átlagosan csapadékos volt. Ezt követően gyakorlatilag augusztus második feléig folyamatosan meleg vagy igen meleg, napsütésben gazdag, rendkívül száraz időjárás uralkodott. A havi középhőmérsékletek mindhárom nyári hónapban viszonylag egységesen 2–3 ºC-kal haladták meg a sokévi átlagot, 44 volt a hőség napok száma. A nyár folyamán összesen csupán 56 mm csapadék hullott, mindössze két alkalommal volt 10 mm feletti napi mennyiség, ami a levegő igen nagy párologtató képessége miatt nem tudott érdemben hozzájárulni a kukorica vízellátásához. Nyár elejétől a talajaszály nagymértékben korlátozta a vízfelvételt, illetve a transzspirációt, a kukorica igen gyengén fejlődött. A kritikus fenológiai fázisok (virágzás, terméskötés) idejére tovább súlyosbodó aszály (talaj- és légköri aszály együttesen) hatására a kukorica tövek nagy része meddő maradt.
  A 2022-es aszály rendkívüliségét az igen meleg, és a meghatározó időszakokban lényegében csapadékmentes nyári időjárás, továbbá a talajok nagyon alacsony induló vízkészlete együttesen eredményezte. A térségünkben az éghajlatváltozás következtében az aszálykockázat növekedésére számíthatunk.

• Az aszálystressz csökkentésének lehetőségei különböző levélkezelésekkel a 2024-es és 2025-ös tenyészévekben burgonyában (Solanum tuberosum)

  97-136

  Kávássy Gergely

  Szabó András

  Szabó Éva

  Megtekintések száma:

  83

  A klímaváltozás hatására növekvő aszály jelentős kihívást jelent a burgonyatermesztés számára. Sonkádon (Magyarország) végzett kísérletünkben két tenyészévben különböző levélkezeléseket és öntözési sémákat vizsgáltunk véletlen blokk elrendezésben, Manitou fajtán. A kísérlet során három öntözési dózist (teljes, 50%, száraz kontroll) és az öntözési sémák mellett négy levélkezelés került alkalmazásra: szalicilsavas, hidrogén-peroxid szilícium, mikroelem- ezeket kizárólag csak az öntözetlen parcellákon alkalmaztuk. Összesen hét különböző kezelést hajtottunk végre négy ismétlésben. A két tenyészév eredményei alapján a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a relatív klorofill-tartalmat (SPAD) a kontrollhoz és az öntözött kezelésekhez képest. Két év átlagában az NDVI értéket a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a kontrollhoz képest, valamint nem mutatkozott a teljes dózismennyiséggel öntözött és a felsorolt kezelések teljesítményében statisztikai különbség. A különböző mérési időpontokban végzett NDVI mérések adatai igazolták, hogy a vizsgált anyagokkal végzett kezelések képesek voltak lassítani a klorofill lebomlását és fenntartani a fotoszintetikus apparátus integritását a kritikus, virágzás utáni időszakban is. A levélterület-index esetében a legnagyobb értéket a teljes dózismennyiséggel öntözött kezelés mutatta, ám szignifikáns különbség nem mutatkozott a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav kezelések teljesítményéhez képest. Ugyanakkor a legfontosabb mutató a terméshozam tekintetében mindkét évben elsősorban az öntözés befolyásolta azt szignifikánsan. A levélkezelések bár mitigálták a stresszt, javították a növények vitalitását, statisztikailag igazolható terméstöbbletet nem eredményeztek a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva.