Keresés

Keresési eredmények

• Az eltérő vetésidő növényfiziológiai hatásainak elemzése kukorica állományban

  69-86

  Zagyi Péter

  Horváth Éva

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  12

  Célunk annak vizsgálata, hogy az eltérő vetésidő hogyan befolyásolja a különböző érésidejű kukorica hibridek kelésdinamikáját, valamint milyen hatással van a kukorica fejlődésére és termésére. A kísérletet Magyarországon, a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén mészlepedékes csernozjom talajon, átlagos csapadékellátottságú tenyészévben (2023) végeztük. A szántóföldi kísérletben három vetésidőt alkalmaztunk, Vetésidő I. (04. 17.), Vetésidő II. (04. 24.), és Vetésidő III. (05. 23.). Mindhárom vetésidőben ugyanazon hibrideket vontuk be a kísérletbe (H1: FAO 380, H2: FAO 490). A kelésdinamika-vizsgálatot követően az állományban mértük a növénymagasságot, a relatív klorofilltartalmat (SPAD érték) három időpontban – 6-leveles (V6), 12-leveles (V12), valamint 50%-os nővirágzás (R1) fenológiai fázisokban. A kelés fázisának első két napján a Vetésidő I.-ben mind a korai, mind a középérésű hibrid közel azonos százalékban (H1: 76%, H2: 75%) kelt, míg a Vetésidő II.-ben (H1: 84%, H2: 88%) és a Vetésidő III.-ban (H1: 87%, H2: 84%) jelentősebb volt a különbség a hibridek kelésdinamikájában. A V6 és az R1 fenofázis között a relatív klorofilltartalom (SPAD érték) százalékos növekedése a H1 hibridnél a Vetésidő I.-ben, a H2 hibridnél a Vetésidő II.-ben volt a legnagyobb, míg a legalacsonyabb mindkét hibridnél a Vetésidő III.-ban. A vetésidők SPAD érték befolyásoló hatása a H1 hibridnél a V12 fenofázisban (Vetésidő II. p<0,005) és a H2 hibridnél a V6 (Vetésidő III. p<0,005) és a V12 fenofázisban (Vetésidő II. p<0,005) volt kimutatható. A különböző fenológiai fázisokban mért magassági adatok alapján a vetésidő befolyásolta a kukorica hibridek növekedését, azonban ez a hatás nem volt minden esetben statisztikailag szignifikáns (R1). A különböző kukorica hibridek esetében a vizsgált vetésidők között, valamint az egyes vetésidőkön belül a hibridek közötti terméseredmények eltérései statisztikai értelemben nem bizonyultak szignifikánsnak. Ez arra utal, hogy a vetésidő egyik hibrid termésére sem gyakorolt markáns hatást. Ugyanakkor a legjobbnak bizonyult vetésidő (H1-Vetésidő I. 14,959 t/ha; H2-Vetésidő II. 14,208 t/ha) azonban lehetővé teheti a jobb víz- és tápanyag-hasznosulást, valamint elkerülheti a virágzást érintő hőstresszt vagy aszályos időszakot.
  A SPAD-érték és termés közötti, statisztikailag is igazolt legnagyobb összefüggések mindkét kukorica hibrid vonatkozásában a Vetésidő I.-nél és Vetésidő III.-nál az R1 fenológiai fázisban voltak (H1 – Vetésidő I.: r=0,990**, Vetésidő III.: r=0,999***; H2 –Vetésidő I.: r=0,976*, Vetésidő III.: r=0,944*).

• Az öntözés és az alap- és fejtrágyázás hatása a kukorica hibridek klorofill-koncentrációjára és termésére extrém száraz évben

  7-30

  Széles Adrienn

  Horváth Éva

  Simon Károly

  Zagyi Péter

  Megtekintések száma:

  24

  A tanulmány célja annak vizsgálta, hogy az öntözés és a nitrogén alap- és fejtrágyázás mennyisége és annak kijuttatási ideje hogyan hat a különböző genotípusú kukorica hibridek klorofill-koncentrációjára (SPAD) és szemtermésére mészlepedékes csernozjom talajon, extrém száraz évben (2022). Kimutattuk, hogy a nedvességhiány rontotta a műtrágyák növények általi felvehetőségét, hasznosíthatóságát. A műtrágyázás a SPAD értéket nem öntözött változatban a Fornad hibrid (V12180, p<0,05) kivétel nem befolyásolta. Öntözött változatban mindhárom hibrid az A60 kezelés hatására érte el a maximális értéket (p<0,05). A klorofill-koncentráció a szárazságnak köszönhetően minden fejlődési szakaszban rendkívül alacsony volt. A V8 fenofázisra kialakult a maximális SPAD érték (p<0,05)(43,2–48,8), mind a nem öntözött, mind az öntözött változatban, majd a betakarítás időszakára jelentősen lecsökkent (10,5–15,4). A hibridek között a korai vegetációs időben volt kimutatható SPAD érték különbség, mégpedig az Armagnac és a Merida hibrid között (p<0,05), ahol a Merida hibrid rendelkezett magasabb SPAD értékkel mindkét változatban. A termésmennyiséget a N 120 kg/ha alaptrágyaként (A120) kijuttatva növelte (p<0,05), kivéve a Merida hibrid nem öntözött változatát, ami jól jelzi a hibrid szárazságtűrését (41,0 SPAD érték, V6150 kezelés, 10,060 t/ha). A klorofilltartalom érzékeny a nedvességhiányra, így a klorofill lebomlása már a korai vegetációs időszakban megkezdődött, az öntözés késleltette ezt a folyamatot, amely genotípustól és műtrágyakezeléstől függően a szemtermés mennyiségében megmutatkozott. Az öntözés hatása az Armagnac hibridnél V6150 (5,267 t/ha), a Fornad hibridnél V690 (4, 075 t/ha) és a Merida hibridnél az A120 (4,160 t/ha) kezelésben volt a legnagyobb. Megállapítottuk, hogy speciális körülmények között (extrém szárazság) a klorofill-koncentráció hatékony támogatást nyújt a szárazságtűrő hibridek kiválasztásához. Továbbá, hogy természetes csapadékellátottság mellett, extrém aszályos évben a korai érésű Merida (FAO 380) hibrid V6150 kezeléssel, ha lehetőség van az öntözésre, akkor a középérésű Armagnac (FAO 490) hibrid A120 kezeléssel javasolható a termesztésre. A szántóföldi tartamkísérlet egyéves eredménye nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű megállapítást tegyünk, azonban ilyen extrém aszályos év négy évtizede nem fordult elő hazánkban.

• Különböző érésidejű kukorica hibridek (Zea mays L.) fenometriai mutatóinak és szántóföldi genetikai potenciáljának értékelése

  5-21

  Bódi Zoltán

  Megtekintések száma:

  15

  Szántóföldi tartamkísérleti eredmények alapján értékeltünk két eltérő érés idejű kukorica hibrid fenometriai és termésképző elemeit. Ezek a mutatók nagyban hozzájárulnak a hibridek szántóföldi körülmények közötti ajánlásában a termelők részére és útmutatás adnak a hibridspecifikus termesztéstechnológia kidolgozásában.
  A Syngenta Kft. és a Debreceni Egyetem már 2018 óta folytat közös vizsgálatot az új, bevezetésre kerülő hibridek szántóföldi terméspotenciáljának megállapítására. A kísérlet során törekszünk arra, hogy a kukorica optimális feltételeket kapjon és egy napra se éhezzen. A kísérlet során felvételezésre került a hibridek fejlődési fokozatai a növekedési napfok (GDD) mellett. SPAD, NDVI érték folyamatos monitoringozása mellett a vízleadási dinamika is pontos meghatározásra került. 2024 extrém év volt a kukoricatermesztés számára, júliusban és augusztusban extrém magas hőmérséklet jellemezte az országot. A legutolsó betakarítási adatok alapján a hazai átlagtermés 5,7 t/ha (3,4–7,9 t/ha között szórt a megyék között). A 2024-es tenyészév termésdepressziójáért elsősorban a nyári tartós, szélsőségesen meleg időjárás volt a felelős. Az átlagosnál kevesebb csapadékkal párosulva jelentős talajaszály alakult ki.
  A fenti kísérletben az SY Evident FAO 430-440 (H13 hibrid) 20,81 t/ha míg az érésidőben korábbi SY Stació FAO 360-380 (H12 hibrid) 19,46 t/ha termést ért el mezoparcellán az egyetem látóképi kísérleti telepén. A vizsgált hibridek eredményére nagy befolyással volt a korai vetésidő, mellyel a hibridek elkerülték a virágzáskori extrém hőséget. Az eltérő genotípusokra nagy hatással volt a harmonikus tápanyag-ellátás és az optimális időjárási viszonyok májusban és júniusban (VE-R1 fázis). Ez statisztikailag igazolható volt a klorofilltartalom (SPAD értékek) és NDVI érték változásában a hibridek között. A szemtelítődés időszakától a fiziológia érettségig (R2-R6 fázis) tartó növekedési stádiumok, a magas GDD értékek és az öntözés által teremtett ideális viszonyok miatt a magasabb érés idejű hibrid (H13) statisztikailag 6,9%-kal haladta meg az igen korai érés idejű (H12) hibridet. A vizsgált hibridek öntözési-vízhasznosítási hatékonysága (IRRWUE) az alábbiak szerint alakultak: az SY Evident (H13) esetében 41,8 kg/mm, míg az SY Stacio (H12) esetében ez az érték 39,2 kg/mm volt.
  Az optimális műtrágyázás támogatásával növelhetjük a termést, javíthatjuk a termésbiztonságot és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot is erősítjük egyidejűleg. Célunk, hogy jövőben üzemi körülmények közé ültessük át ezen eredményeket, kiegészítve a napjaink digitális eszközeinek háttértámogatásával.

• Kvantitatív genomméret-becslés a növényfajta vizsgálatok eszközeként

  89-104

  Lepossa Anita

  Czinkoczky Mihály

  Nagy Szabolcs Tamás

  Megtekintések száma:

  14

  A növénytudományok terén a ploidiafok és a genomméret becsléséhez legáltalánosabban alkalmazott módszer a flow citometria. A Kew Növényi Genomméret Adatbázisban jelenleg több mint 12 ezer növényfajra rendelkezésre álló adatok túlnyomó többségét ezzel a módszerrel becsülték. Az Adatbázis azonban mind a mai napig meglehetősen hiányos a gyepalkotó, évelő fűfajokat illetően.
  A MATE Georgikon Campus Sejtanalitikai Laboratóriumában Beckman Coulter FC500 típusú citométerrel végzett vizsgálatunkban két hazai gyepalkotó fűfaj, a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és a vörös csenkesz (Festuca rubra) két-két regisztrált, ismert ploidiafokú fajtájának genomméretét (2C-érték) becsültük csíranövényekből, rozs (Secale cereale), illetve borsó (Pisum sativum) növényi kontrollok mellett. Eredményeinket a Kew Adatbázisban található publikált adatokkal kiegészítve számítottunk genomméretbeli eltérést a két csenkeszfaj között.
  Valamennyi minta genommérete az adott csenkeszfajra a Kew Adatbázis szerinti mérettartományba esett. A vörös csenkesz esetében a hexaploid fajta genommérete (12,25±0,81 pg DNS) és az oktoploid fajta számított 2C értéke (17,12±0,58 pg DNS) között 1,4-szeres eltérés mutatkozott. A nádképű csenkesz minták esetében a két eltérő ploidiájú fajta genommérete a várttal ellentétben lényegében azonos értéket mutatott (13,93±0,15; illetve 13,53±0,14 pg DNS), ami megkérdőjelezte az egyik minta fajtaazonosságát. Ezt utólag a fajtahosszabbításhoz elvégzett DUS-vizsgálat eredménye igazolta. Méréseink alapján a vörös csenkesz fajták esetében 5990 (6n), illetve 8371 (8n) megabázispár, nádképű csenkesz minták esetében pedig 6810 (6n) Mbp DNS-hosszt kalkuláltunk. A monoploid genom mérete a Kew adatbázisban szereplő adatokat is figyelembe véve a nádképű csenkesz esetében mintegy 29%-kal meghaladja a vörös csenkeszét. Saját vizsgálatunk esetében ennél kevesebb, mindössze 6–11% eltérést tudtunk igazolni. A genomméret nemzetségen belül fajok közötti, és fajon belüli változatosságának kimutatására az FCM módszer hasznos eszköz botanikai vizsgálatokban, a növénynemesítő- és fajtafenntartó munkában, de ígéretes lehet regisztrált fajták vetőmag- illetve fajtavizsgálata során a fajtatisztaság, fajtaazonosság kizárására is.

• Az alap- és fejtrágyázás, valamint az öntözés hatása a levélfelület indexre és a termés mennyiségére kukorica állományban

  101-118

  Zagyi Péter

  Horváth Éva

  Tamás András

  Simon Károly

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  21

  Az alap- és fejtrágyázás, valamint az öntözés hatását vizsgáltuk extrém száraz évben (2022) a levél felület index (LAI) értékre és a termésre, kukoricában. A vizsgálatokat Magyarországon, a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén mészlepedékes csernozjom talajon végeztük. A szántóföldi tartamkísérletben a műtrágyázás nélküli (kontroll, A0) kezelés mellett a nitrogén (N) műtrágyaadagok alap- és fejtrágyaként megosztva kerültek kijuttatásra. A tavaszi alaptrágyaként kijuttatott 60 és 120 kg N/ha dózist (A60, A120), kétszeri fejtrágyázás követte V6 és V12 fenofázisban (V690, V6150, illetve V12120, V12180), mennyisége +30 és +30 kg N/ha volt. A területre 115 mm öntözővíz mennyiség került kijuttatásra. A vizsgálati év eredményei alapján megállapítható, hogy az eltérő fenológiai fázisokban (V8, V10, V12, Vn, VT, R1 R3, R6) – a hibridek és kezelések átlagában – a LAI értékek a vegetatív fejlődési szakaszban növekedtek. A legnagyobb érték a Vn fenológiai fázisban (öntözött 3,074±0,595; nem öntözött: 2,495±0,324) alakult ki (p<0,05). A legkisebb LAI értékeket az A0 kezelésben (öntözött: 1,663±0,633; nem öntözött: 1,324±0,455), míg a legnagyobb értékeket mind öntözött (2,620±0,928 m2/m2; p<0,05) mind nem öntözött (1,702±0,622; p<0,05) körülmények között az A120 kezelésben mértük. A fejtrágyázás hatására statisztikailag igazoltan nem növekedett a LAI érték. A legkisebb műtrágyaadag (A60) öntözött körülmények között 92,3%-kal, nem öntözött körülmények között 64,7%-kal növelte a termést az A0 kezeléshez képest. A 120 kg N/ha alapkezelés további termésnövekedést eredményezett a 60 kg N/ha alapkezeléshez képest (öntözött: +19,8%; nem öntözött: +24,4%). A statisztikailag is igazolható legnagyobb termést az A120 kezelés eredményezte (öntözött: 11,863±1,104 t/ha; nem öntözött: 8,649±0,971 t/ha; p<0,05). A LAI és termés között a fenológiai fázisok előre haladtával eltérő mértékű összefüggést mutattunk ki. Öntözött körülmények között a VT (r =0,753***) fenofázisban mért LAI értékek voltak a legnagyobb hatással a termés alakulására. Nem öntözött körülmények között a Vn (r=0,602***) fenológiai szakaszban mutattuk ki a legszorosabb korrelációt a két tényező között. Az elvégzett kutatás hozzájárul a megcélzott termésmennyiség növeléséhez, a fenntartható termelés eléréséhez és a megfelelő döntéshozatalhoz extrém száraz évben.

• Portoktenyésztéssel előállított tetraploid genotípusok összehasonlító vizsgálata

  113-126

  Székely Árpád

  Szalóki Tímea

  Pauk János

  Lantos Csaba

  Jancsó Mihály

  Megtekintések száma:

  14

  A növénynemesítés a gyorsabb fajtaelőállítás érdekében androgenezissel előállított dihaploidokat használ fel. A rizs dihaploid növények előállítása során kis százalékban autotetraploidok is keletkeznek. A cikk ezen tetraploidok mikroparcellás szántóföldi vizsgálatát mutatja be. A kísérlet során 6–6 diploid-tetraploid párt használtunk fel, amelyek három különböző kombinációból származnak. A fenológiai adatokon kívül (kelés, magasság, fejlődési állapot BBCH skálán) a terméskomponensek (bugahossz, fertilis szemszám, üres szemek száma, fertilitás) és a termőképesség is meghatározásra kerültek. A tetraploidok egyenletes, vegetatív fejlődése nem különbözött a diploidoktól. A reprodukciós fázis elnyúlásával azonban hosszabb tenyészidővel rendelkeznek. A legkisebb időbeli késés a 1087/8/35T vonal esetében volt megfigyelhető, amivel az egyik legrövidebb tenyészidejű tetraploid vonal lett. Ezen kívül a legtöbb ép szemet ez a genotípus tartalmazta, és alacsony steril szemmel a fertilitása a legmagasabb (~60%). Ez az érték igen előremutatónak mondható, hiszen a hagyományos tetraploid vonalak fertilitása az 50%-os, míg a legújabb neo-tetraploid és PMeS vonalak fertilitása a 68–80%-os sávban mozognak. A kísérletek bővítésével remélhetőleg ezekhez közelebbi vonalak azonosítására is sor kerül.

• Sárvári burgonya-fajtajelöltek összehasonlító fehérjetartalom- és Phytophthora infestans rezisztencia-vizsgálata magas minőségű fehérje kinyerésére alkalmas fajta kiválasztása céljából

  59-86

  Kovács Ágnes

  Sárvári István

  Mikó Péter Pál

  Percze Attila

  Megtekintések száma:

  12

  A burgonyafehérje táplálkozásbiológiai szempontú előtérbe kerülése miatt összehasonlító kísérletünkben az elsődleges nemesítési célt teljesítő multirezisztens, fajtajelöltnek alkalmas Sárvári burgonyaklónok beltartalmi értékeit vizsgáltuk annak érdekében, hogy közülük fehérje kinyerésre alkalmas jelöltet válasszunk ki magas minőségű állati- és humán táplálékkiegészítés céljára történő fehérje kinyeréséhez. Kísérletünket megelőzően az évről évre nemesített multirezisztens klónok beltartalmi értékeinek vizsgálata során rendszeresen előfordultak az átlagnál magasabb fehérjetartalmúak (>3%), így került fókuszba a magas fehérjetartalom mint fajtajellemző vizsgálata.
  A legígéretesebb jelöltek összehasonlító szárazanyag-, keményítő- és fehérjetartalom vizsgálatát azonos talajviszonyok, tápanyagellátottság, öntözés és időjárási tényezők között, valamint azonos növényvédelem mellett végeztük el, szem előtt tartva a potenciális ökotermesztési szempontokat.
  A vizsgált értékek alapján fehérjetartalom szempontjából az S05 fajtajelölt kiugróan magas eredményt ért el (4,88%), azonban terméshozam tekintetében elmaradt a sorrendben másodikként teljesítő S10 fajtajelölttől (2,89%). A rövidebb tenyészidejű S06 fajtajelölt fehérjetartalom tekintetében előbbiektől elmaradt (2,29%), viszont az összehasonlításban standardként szereplő, szintén közép korai Kondor fajtához képest jobban teljesített, emellett terméshozama a legjobb volt. A hektárra vetített fehérjehozamot tekintve – habár alacsonyabb terméshozamot produkált – kiugróan magas fehérjetartalma miatt a kísérleti cél szempontjából összességében a legalkalmasabb fajtajelöltnek az S05 bizonyult. Fehérjehozam tekintetében az S10 fajtajelölt a Sárvári Borostyánnal (2,66%) hozott közel azonos eredményt.
  Az összehasonlító kísérletben egyúttal vizsgáltuk a burgonyavésszel (Phytophthora infestans) szembeni rezisztenciát is, fogékony kontrollfajta bevonásával, amely a kórokozó helyi populációinak gazda- és terjesztő növényéül szolgált. A tenyészidőszakra vonatkozó fertőzöttségi skála értékei alapján a legkevésbé fogékonynak az S05 fajtajelölt bizonyult, a legalacsonyabb értékkel (1,23). A Sárvári Borostyán fajta, illetve az S06 és S10 fajta jelöltek szintén alacsony fertőzöttséget mutattak (1,43–1,67 skála érték). Összehasonlításul a fogékony Desiree fajta a skálán 9, a Kondor fajta 7,49 értéket ért el.
  Következő lépésként az ígéretes jelöltek további szántóföldi kísérletbe vonásával az alkalmazott termesztéstechnológia és tápanyagellátás optimalizálását tűztük ki célul, a fehérjehozam maximalizálása érdekében.

• Kukorica hibridek terméseredményeinek és generatív paramétereinek összehasonlító értékelése (2025)

  21-44

  Hadászi László

  Horváth Dávid

  Megtekintések száma:

  23

  A kísérletbe bevont kukoricahibridek között jelentős termésbeli és morfológiai különbségek voltak a 2025-ös tenyészidőszak alapján. A H6 hibrid bizonyult a legjobb teljesítményű genotípusnak, amely mind terméseredményben (21,20 t/ha), mind egyedi szemtömegben (258,19 g), szemszámban és ezermagtömegben (488,72 g) kiemelkedett, és több tulajdonság esetében szignifikánsan jobb eredményt ért el a többi hibridhez képest. A H3 hibrid szintén magas termőképességet mutatott (19,36 t/ha), valamint nagy szemtömeget és kedvező SPAD értékeket eredményezett, így a második legeredményesebb genotípusnak bizonyult. A normál teljesítményű csoportba a H5, H4 és H2 hibridek sorolhatók, amelyek stabil, de mérsékeltebb termésszintet és szemtömeget produkáltak, viszont ezen hibridek között is szignifikáns különbségek voltak termésmennyiség tekintetében. A SPAD értékek és az NDVI értékek egyértelmű különbségeket jeleztek a hibridek között. A H4, H3 és H5 hibridek a vegetatív szakaszban kimagasló SPAD értékeket értek el, jelezve a gyors kezdeti fejlődést, míg a H6 és H2 hibridek kiegyenlített SPAD dinamikát mutattak a teljes tenyészidőszakban. Az NDVI-értékek alapján a H2 és H5 hibridek bizonyultak a legstabilabbaknak a generatív szakaszban, ami jó stressztűrő képességükre utal. Összességében a vizsgálat rámutatott arra, hogy a termésszintet a szemtömeg, a szemszám és a növénykondíció mutatói egyaránt befolyásolják, a H6 és H3 hibridek pedig több paraméter alapján is kiemelkedő agronómiai értéket képviselnek. Ezek alapján megállapítható, hogy az eltérő genotípusok különbözően reagáltak a 2025-ös kedvezőtlen tenyészidőszakban jelen lévő agrometeorológiai hatásokra csepegtető öntözés használata mellett is.

• Az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségének és mennyiségének összefüggései eltérő évjáratokban

  103-118

  Nagyné Mester Tímea

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  20

  Az őszi búza Magyarországon és világviszonylatban is a legkedveltebb szántóföldi kultúrnövényeink egyike. Termesztése többezer éves múltra tekint vissza, az egyik legsokoldalúbban felhasználható növényfaj. Legmeghatározóbb szerepe a humán élelmezésben rejlik, hiszen az emberiség fontos élelmiszer alapanyaga. A globális népességrobbanás következtében folyamatosan nő az igény a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszeralapanyagok iránt. Az őszi búza esetében a legfontosabb minőségi paraméterek a fehérjetartalom, a sikértartalom, a gluténtartalom, a keményítő tartalom és a Zeleny-index.
  Genotípus-összehasonlító kísérletünkben vizsgáltuk az eltérő genotípusú őszi búzák minőségi paramétereit, illetve a termés mennyisége és minősége közötti kapcsolatot két eltérő csapadékellátottságú évjáratban: egy aszályos (2021/2022) és egy csapadékban gazdagabb (2022/2023) évjáratban. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a csapadékos évjáratban jóval magasabb termésátlagokat értek el az egyes genotípusok, illetve átlagosan magasabb értékekkel rendelkeztek a nedvességtartalom és fehérjetartalom tekintetében. Pearson-féle korreláció analízissel vizsgáltuk minden genotípusra a termésmennyiség–termésminőség kapcsolatát mindkét tenyészidőszakban, és a két tenyészidőszak átlagában is. Megállapítottuk, hogy a két évet és a genotípusok átlagát vizsgálva a minőségi paraméterek negatív irányú korrelációs kapcsolatban vannak a termés mennyiségével.

• A tápanyag-, hő- és vízhiánystressz vizsgálata reflektancia és fluoreszcencia mérések alapján napraforgó növényeken

  25-42

  Bene Kristóf

  Besenyei Ágota

  Mészáros Ádám

  Fóti Szilvia

  Giulia De Luca

  Balogh János

  Megtekintések száma:

  19

  A kísérlet során többféle adatgyűjtést alkalmaztunk, reflektancia méréseket, fluoreszcencia méréseket, fotoszintézis méréseket, valamint pigmenttartalom méréseket. A reflektancia spektrumokból vegetációs indexeket számoltunk, valamint a fluoreszcencia adatokból kiválogattuk a számunkra leghasznosabbakat. A fotoszintézis és pigmenttartalom mérések adatait összefüggésbe hoztuk a vegetációs indexekkel. Az indexek közül a VIgreen index eredményesnek bizonyult az abiotikus stresszek felismerésében és szétválasztásában, továbbá a nitrogénellátottság meghatározásában. A fotoszintézis mértékével leginkább a PRI index korrelált, az mNDVI index pedig a pigmenttartalommal mutatott szoros összefüggést.
  Több fluoreszcencia paramétert megvizsgálva arra jutottunk, hogy az Fs-érték alkalmas lehet a vízhiánystressz felismerésére, különösen, ha mérését reflektancia mérésekkel párhuzamosan végezzük, amelyekből a szeneszcenciára érzékeny indexet (PSRI) lehet számítani.
  Ez a megfigyelés terepi körülmények között is hasznosítható lehet, hiszen a rövidtávú vízhiánystressz növelte, míg a hosszú távú csökkentette (a pigmentáltság csökkenése miatt) a fluoreszcencia (Fs) mértékét.

• Beköszöntő

  5-6

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  45

  Közel 200 évre tekint vissza a különböző mezőgazdasági gyakorlatok tesztelésének, értékelésnek igénye, és újabban azok fenntarthatóságának elemzése. A legrégebbi, 1843-óta folyamatosan működő szántóföldi tartamkísérlet a ’Park Grass Experiment’ Rothamstedben. 1876-ban alapították az Illinoisi Egyetemen az ’Urbana-Champaign’ kísérletet, 1888-ban a Missouri Egyetemen a ’Sanborn Field’, 1892-ben az Oklahoma Állami Egyetemen a ’Magruder Plots’ és 1896-ban az ’Aurburn’s Old Rotation’ kísérleteket. Fiatalnak számít a Kaliforniai Egyetemen 1993-ban megkezdett tartamkísérlet, a Davis-i ’Long-Term Research on Agricultural Systems’. Magyarországon 1959-ben Martonvásáron állítottak be hosszútávú tartamkísérleteket. Ezt követően az egyetemeken és a kutatóintézetekben számos tartamkísérletet létesítettek, a trágyázási kísérletek országos hálózatként is működtek. Az 1970-es években a Debreceni Agrártudományi Egyetem a térségben több tartamkísérletet alapított, majd 1983-ban Európában is egyedülálló komplex növénytermesztési tartamkísérleteket indított, amely felölelte az öntözés × trágyázás × növényszám × talajművelés × vetésváltás kölcsönhatások vizsgálatát.
  A növénytermesztéstan és a hozzá kapcsolódó társdiszciplínák (földműveléstan, talajtan, agrokémia, agrometeorológia, növényélettan, műszaki ismeretek) óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt 40 év során. Ezek a változások egyrészt a kutatások kiterjedését, a tudományterületek szélesebb együttműködését érintették, másrészt a kutatási területek mélységét, elmélyültségét, részleteinek kidolgozását jelentették. Napjainkban a növénytermesztés multifunkcionális tudományterületté vált. Ahhoz, hogy a növénytermesztés kibővülő, kiszélesedő feladatait a tudományos kutatás megfelelő módon, új eredményekkel tudja támogatni megbízható kisérletek szükségesek. A tartamkísérletek pótolhatatlan adatokat szolgáltatnak mind a tudományos kutatás, mind az egyetemi oktatás, mind az innovációs folyamat eredményeként a gyakorlat számára – ezek maradandó, időálló értékek. A tartamkísérletek olyan felbecsülhetetlen nemzeti értéket képviselnek, amelyek mással nem helyettesíthetők, pótolhatatlanok. Különösen felértékelődött a tartamkísérletek jelentősége az elmúlt évtizedekben. A tartamkísérletek továbbra is meghatározó fontosságúak a növénytermesztési technológiák további fejlesztésének tudományos megalapozásában. Ezek a tartamkísérletek olyan fontos célok tudományos megalapozását szolgálják, mint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás, ennek elősegítése a növénytermesztésben, a környezetbarát, fenntartható növénytermesztési modellek kidolgozása, a termesztés hosszútávú biológiai, agronómiai és ökonómiai hatékonyságnak komplex vizsgálata.
  A Debreceni Egyetem kutatásainak különleges drágaköveit jelentik azok a tartamkísérletek, amelyek 1983 óta folynak a Látóképi Kísérleti Telepen. Ezek a tartamkísérletek kiváló alapokat szolgáltatnak a precíziós technológiai fejlesztésekhez, valamint a környezetbarát, fenntartható növénytermesztési modellek kidolgozásához. Az elmúlt négy évtized alatt a kezdeti agronómiai vizsgálatok jelentősen kibővültek talajtani, meteorológiai, agrokémiai, növényfiziológiai, növényvédelmi és egyéb vizsgálatokkal, amelyek tudományos megbízhatósága és gyakorlati alkalmazhatósága a tartamkísérleteken alapulnak.
  Kivételes, Európában is unikális érték a negyven évjáratot felölelő több tízmillió adat, amellyel a tartamkísérleteink során rendelkezünk a Debreceni Egyetemen.
  A Növénytermelés c. folyóirat ünnepi számának kiadása azért is nagy öröm számunkra, mert a folyóirat szerkesztősége 15 éve működik a Debreceni Egyetemen.

• A kukorica (Zea mays L.) hibridek egyedi paramétereinek elemzése öntözéses tartamkísérletben

  49-83

  Dorogházi Ottó

  Megtekintések száma:

  13

  A növénytermesztés fenntartható fejlesztése napjaink egyik legfontosabb agronómiai kihívása. A modern technológiák, például a precíziós gazdálkodás, köztük a tápanyag-gazdálkodási és öntözési stratégiák kulcsszerepet játszanak a terméshozam optimalizálásában és a fenntarthatóság biztosításában. A DE AKIT DTTI Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepen beállított kísérletben intenzív termesztéstechnológia alkalmazása mellett vizsgáltuk négy eltérő érésidővel jellemezhető kukorica hibrid (FAO 350, 390, 410 és 550) fenometriai (levélterület-index, fejlődésdinamika), fiziológiai (relatív klorofilltartalom, NDVI érték, vízleadási dinamika), valamint termésparamétereit (termésmennyiség, egyedi cső- és szemtömeg, egyedi szemszám, ezermagtömeg, fehérje-, olaj-, keményítő- és szemnedvesség-tartalom). A termésmennyiség értékelése alapján megállapítottuk, hogy a legmagasabb termést (20,95 t/ha) a középérésű, FAO 390 hibrid érte el, szignifikánsan meghaladva a többi vizsgált hibrid terméseredményét. Összességében megállapítottuk, hogy az egyes különböző érésidejű kukorica hibridek között a vizsgált fenometriai, fiziológiai és termésparaméterekben jelentős, számos esetben statisztikailag igazoltható különbségek voltak, lehetővé téve az egyes hibridek főbb tulajdonságainak pontos elkülönítését.

• Bíbor és kék szemszínű őszibúzák lisztminősége és antocián-tartalma

  83-92

  Matuz János

  Óvári Judit

  Ács Katalin

  Langó Bernadett

  Berényi Attila

  Megtekintések száma:

  13

  Vizsgálatainkban két bíbor és két kék szemszínű őszibúza törzs, és a GK Csillag őszibúza fajta (nem színes szemű kontroll) 2020, 2021 és 2022 években learatott terméséből készült fehérlisztek és teljes kiőrlésű őrlemények farinográfos értékszámát, cipótérfogatát és antocianin-tartalmát mértük.
  Az évjáratok jelentősen befolyásolták a fehér liszt és teljes kiőrlésű liszt farinográfos értékszámát és a belőlük készített cipók térfogatát. A rendkívül aszályos 2022-ben learatott termésekből készült lisztek farinográfos értékszáma és a cipók térfogata kisebb volt, mint a csapadékosabb éveké (2020, 2021). A bíbor és kék szemszínű búzák lisztminősége és cipósütési minősége általában hasonló volt a standardéhoz – a GK Csillag malmi búzáéhoz –, de 2022-ben a GK Bíbor-2 és a Kék-1 törzs lisztminősége lényegesen gyengébb volt a standardnál. A legjobb farinográfos értéke (100FE) 2020-ban, és 2021-ben a GK Bíbor-1 és a GK Kék-2 törzsnek volt. A teljes kiőrlésű lisztek farinográfos értéke a jelentős korpatartalom miatt mindig kisebb a fehér lisztekénél, és a belőlük készített cipók térfogata is kb. 30%-kal kisebb.
  A kék búzák teljes kiőrlésű lisztjének antocianin-tartalma gyakran elérte a 100 mg/kg értéket, fehér lisztjeikben ez az érték 6,7–14,7 mg/kg volt. A bíbor búzák antocianin-tartalma jóval kevesebb (20,7; illetve 36,1 mg/kg) volt, és a fehér lisztjükben is csak 2,7–8,57 mg/kg volt. Az antocianin-tartalomra az évjáratnak és a termőhelynek is jelentős hatása van. Mivel az antocianin-tartalom a teljes kiőrlésű lisztekben a legmagasabb, ezért ezzel a liszttel lehet hatékonyan javítani, növelni a tészta- és a sütőipari termékek antocianin-tartalmát.

• Napraforgó hibridek genetikai homogenitásának vizsgálata a fajtakitermesztésben

  33-55

  Kristó Attila

  Lajkó László

  Gergely László

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  38

  A vetőmagok Magyarországon is csak hivatalos minősítést követően kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, garantálva ezzel a sikeres növénytermesztés alapfeltételének tekinthető minőségi vetőmag meglétét, amely egyben az egészséges élelmiszerelőállítás alapját is képezi, hiszen csak jó minőségű vetőmagtól várható el a fajtára jellemző maximális terméspotenciál elérése. A hatósági vetőmagminősítés részeként a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Monorierdei Fajtakitermesztő Állomásán kisparcellás posztkontroll vizsgálatokat végeznek, amelyek célja a vetőmagok fajtaazonosságának és fajtatisztaságának ellenőrzése.
  Jelen dolgozatban a 2024-es fajtakitermesztési eredményeket vizsgáltuk, öt hibrid napraforgó esetében. A fémzárolásból származó vetőmagminták a vetés után átestek a hivatalos utódvizsgálati eljáráson, vagyis morfológiai és fenológiai jellemzőiket a hivatalos fajtaleírásokhoz hasonlítottuk. A növényállományok a vegetációs időszak alatt többszöri szemlében részesültek, majd az ebből származó homogenitási eredmények statisztikai módszerekkel elemzésre kerültek. Eszerint az öt vizsgált hibrid eltérő mértékű, de még a szabvány által rögzített heterogenitási érték alatti (4,5%) homogenitást mutatott. Az N3 hibrid bizonyult a leginkább homogénnek, mivel a minták jelentős része elérte a 100%-os fajtatisztaságot, míg az N5 hibrid esetében a minták között a legnagyobb változékonyság volt megfigyelhető. A varianciaanalízis kimutatta, hogy a hibridek homogenitási értékei között szignifikáns különbség van. A háttérben genetikai és/vagy termesztéstechnológiai tényezők állhatnak (pl. genetikai instabilitás vagy mechanikai keveredés). Ezek pontos felderítése (a rendszer finomítása) közelebb viheti a vetőmag-előállítókat a magasabb minőségű termék előállításához és ez által növelhetik fajtáik értékét a vetőmagpiacon.

• Genotípus és néhány agrotechnikai tényező hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségi paramétereire

  61-76

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  13

  Tartamkísérletben kilenc őszi búza fajta és hibrid minőségi paramétereit (fehérje-, keményítő-, száraz- és nedvessikér-tartalom, Zeleny-index, szemkeménység) vizsgáltuk DA 7250 NIR készülék segítségével mészlepedékes csernozjom talajon eltérő elővetemények (csemegekukorica, napraforgó, szemeskukorica) után három műtrágya kezelésben (kontroll, N90+PK, N150+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy a vetésváltásnak csak kismértékű, nem szignifikáns hatása volt a minőségi paraméterekre. A legnagyobb hatást a trágyázás és a genotípus gyakorolta ezekre a mutatókra. Vizsgálati eredményeink szerint a búza genotípusok fehérje- és keményítőtartalma ellentétes módon változott az agrotechnikai tényezők hatására. A trágyázás hatására szignifikánsan nőtt a búza genotípusok fehérjetartalma (kontroll 7,40–11,73%; N150+PK 11,21–16,22%) és szignifikánsan csökkent a keményítő- tartalom (kontroll 73,55–76,56%; N150+PK 67,80–75,10%). A száraz- és nedvessikér-tartalmat a trágyázás és a genotípus szignifikánsan módosította. A nedvessikér-tartalom a kontroll kezelésben 11,38–23,55%, az N150+PK trágyaadagnál pedig 24,38–37,22% között változott. A vizsgált genotípusok közül a nedves sikér alapján a prémium (javító) sütőipari csoportba a GK Börzsöny és a KG Vitéz tartozott. A Zeleny-indexet és a szemkeménységet szignifikánsan növelte a trágyázás. A kontroll kezelésben a Zeleny-index 8,30–27,63 ml, a szemkeménység 16,34–69,88 között, az N150+PK kezelésben pedig 31,19–42,17 ml, illetve 42,75–84,11 között változott előveteménytől és genotípustól függően. Tartamkísérleti eredményeink alapján legjobb Zeleny-indexet mutatott a Hydrock, a Hyxperia és a Hycardi hibrid. A legjobb Zeleny-indexet mutató genotípusok csak átlagos értékeket értek el az egyéb minőségi paraméterek tekintetében.