Folyóiratcikk
Kukoricaszártő megbetegedés mértékének meghatározása eltérő talajművelési rendszerekben
Megjelent:
2025-06-30
https://doi.org/10.12666/8b0k3n11
Szerzők
Megtekintés
Kulcsszavak
Licenc
Copyright (c) 2025 István Kecskés, András Csótó, János Nagy
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Hogyan hivatkozzuk
Kiválasztott formátum:
APA
Kecskés, I., Csótó, A., & Nagy, J. (2025). Kukoricaszártő megbetegedés mértékének meghatározása eltérő talajművelési rendszerekben. Növénytermelés, 74(2), 81-94. https://doi.org/10.12666/8b0k3n11
Absztrakt
A kukoricaszártő megbetegedése az elmúlt időszakban kevesebb figyelmet kapott, elsősorban a nemesítési tevékenység miatt. Azonban az időjárási szélsőségek és az intenzív termesztéstechnológia miatt továbbra is fontos ezzel a tünetegyüttessel foglalkozni, mivel jelentős hatással van a termés mennyiségére. A területen hagyott kukoricaszárban fennmaradó inokulum a vetésforgóban következő növényeket is veszélyezteti, növelve a védekezési költségeket. Kutatásunk célja a kukorica héjkéreg-ellenállásának gyors és számszerű meghatározása különböző talajművelési rendszereknél. Eredményeink szerint a szártőfertőzés mértéke eltérő talajművelési rendszerekben különbséget mutatott. A szántás esetében volt a legalacsonyabb (12%), míg a sávos művelésben jelentősen magasabb (24,5%). Bár a szár nem törik el a vegetáció végére, az egészséges növényekhez képest 12,5%-kal alacsonyabb termésszintet mértünk a szártő-megbetegedést mutató növényegyedeknél.
