Keresés

Keresési eredmények

• Astragalus vesicarius és más új elemek a Vértes flórájához

  195–199

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  270

  Egy sztyepp- és erdőssztyeppélőhelyek állapotára irányuló természetmegőrzési kutatás során több, a Vértes edényes flórájából eddig nem közölt faj került elő. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb az Astragalus vesicarius, amelynek kis vértesi populációja nagyon szépen illeszkedik a faj hazai elterjedési mintázatába. Ugyancsak jelentős sztyeppnövény a Vértes több pontján is megtalált Stipa dasyphylla. További természetvédelmi szempontból figyelemre érdemes taxonok (Orobanche teucrii, Phelipanche purpurea, Rosa hungarica) mellett, néhány alultérképezett, adathiányos (Cerastium tenoreanum, Stellaria pallida), ill. terjedőben lévő, gyom jellegű faj (Elymus elongatus, Euphorbia lathyris) is gazdagítja a terület flórájáról alkotott ismereteinket. 

• A Spiraea media Fr. Schm. Balaton-felvidéki előfordulásáról

  151-154

  Varga Szabolcs

  Sinigla Mónika

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  307

  A Spiraea media Balaton-felvidéki előfordulása növényföldrajzi szempontból nagy jelentőségű adat, de a populáció pontos helye, mérete és élőhelye a közelmúltig ismeretlen volt. A fel­sőörsi Kopasz-hegyen a közelmúltban megtalált Spiraea media populáció atipikus élőhelyen, egy vi­szonylag zárt cseres-tölgyes erdőben (~Fraxino orni-Quercetum cerridis) található. Egyedeinek virágzá­sa – és a faj megtalálása – feltehetően a szomszédos erdőrészlet letermelése következtében kialakult fénytöbbletnek köszönhető. A 19. századi katonai térképek alapján feltételezhető, hogy a terület koráb­bi vegetációjában jelen lehettek a faj számára kedvezőbb, fényben gazdag sziklás gyep-cserjés-erdő mozaikok, akár sziklai cserjések is.

• A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

  117–152

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  436

  A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hy­pericum elegans, Lat­hyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Se­dum caespitosum, Stern­bergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum pra­e­altum, Centunculus mi­ni­mus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.

• Kiegészítések a Nyugat-Dunántúl flórájának ismeretéhez

  213-234

  Mesterházy Attila

  Kulcsár László

  Megtekintések száma:

  146

  Cikkünkben az elmúlt közel 10 évben a Nyugat-Dunántúlon végzett florisztikai kutatásaink eredményeit ősszegezzük. Munkánkban törekedtünk a Nyugat-Dunántúl területén előforduló ritka, kevés irodalmi adattal rendelkező vagy növényföldrajzi szempontból érdekesebb taxonok adatainak közlésére. A cikkben szereplő enumeráció 98 taxon 172 előfordulási adatát közli. A kutatás során előkerült a Nyugat-Dunántúl flórájára nézve 9 új faj, melyek közül 3 faj tekinthető őshonosnak [Oenanthe banatica Heuff., Koeleria pyramidata (Lam.) P.Beauv., Polycnemum majus A. Braun.], míg 6 faj valószínűleg adventív megtelepedés eredménye [Artemisia annua L., Fallopia sachalinensis (F. Schmidt) Ronse Decr., Rumex pulcher L., Cerasus vulgaris Mill. subsp. acida (Dumort.) Dostál, Salvia austriaca Jacq., Digitalis lanata Ehrh.]. A cikkben szereplő további taxonok döntően őshonos növények, többségük védett vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű, ezért monitorozásuk javasolt. Több, a régióban még ritka adventív faj lelőhelyét ismertetjük (például Calepina irregularis Adans.). Számos, növényföldrajzi szempontból jelentős fajról közlünk adatokat, elősegítve ezzel elterjedésük pontosabb megismerését. Az ismertetésre kerülő taxonok leginkább természetes vagy féltermészetes élőhelyeken fordulnak elő, de néhány ritka, extenzív szántókhoz vagy szünantróp élőhelyekhez köthető ritka gyom [például Coronopus squamatus (Forssk.) Asch., Thesium dollineri Murb.] előfordulásáról is beszámolunk.