Keresés

Keresési eredmények

• A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) tüskeszentpéteri (Zalaszentgrót) élőhelyének tájhasználat története

  25–30

  Biró Éva

  Simon Zsófia

  Bódis Judit

  Megtekintések száma:

  125

  A mocsári kockásliliom (Ftritillaria meleagris) elsődlegesen ligeterdei faj, mégis gyakran találkozhatunk vele folyóinkat kísérő réteken. A vizsgált területet (Tüskeszentpéter) 2012 óta monitorozzuk. A tájtörténeti vizsgálatokhoz irodalmi és térképi forrásokat, valamint légifotókat használtunk fel (1720–2016). A virágzó tövek száma 630 és 5314 között változott a vizsgált hat év során az áradások és a tavaszi időjárás függvényében. Tüskeszentpéter első említése 1301-ből származik. A település környezetét mocsaras területek és a Zalát kísérő berkek jellemezték. A katonai felmérések térképei is ezt az állapotot tükrözik. A legfőbb megélhetési forrás az állattenyésztés volt, melyhez a téli szénát a kaszálórétek adták. 1895 és 1930 között a szántóterületek aránya megnőtt a rétek és a legelők rovására. A Zala szabályozása tovább növelte a felszántott rétek nagyságát, de jellemzően a kaszálóként való hasznosítás megmaradt (1955), csak a művelés intenzitása változott (1966). A Zala környékének becserjésedése megindult, de a fenntartott tájhasználatnak köszönhetően a vizsgált területen nem jelentős. A források alapján a kockásliliomok a közel 300 éve rétként használt területeken nőnek, az állatlétszám lecsökkenése miatt azonban jelentőségüket vesztik ezek a rétek, ma alapvetően a támogatások határozzák meg használatukat vagy felhagyásukat.

• Szombathely város kámoni és herényi vízbázis-védőterülete, mint növényzeti értékek menedéke

  123–125

  Balogh Lajos

  Szinetár Csaba

  Megtekintések száma:

  236

  A Szombathely északnyugati részén lévő kámoni és herényi vízbázis-védőterületek rétjei és erdősávjai évtizedek óta jó természetességi állapotúak. Botanikai értékeikkel szinte a Kőszegi-hegységet és az Őrséget hozzák el a város határába. Ez a rétek esetében a rendszeres kaszálás, az erdősávok vonatkozásában pedig a bolygatás hiányának volt köszönhető. Olyan növényfajok kisebb-nagyobb állományai fordulnak elő, mint például a Moenchia mantica, vagy a védett Orchis morio, Pyrola rotundifolia, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine és Ophioglossum vulgatum. Az utóbbi években azonban egyes részeik egyre erősödő emberi zavarásnak (terepmotorozás, túragépkocsizás) vannak kitéve, ezért időszerű lehet védelmük kezdeményezése. E rövid esettanulmány is jelzi, hogy a megfelelően kezelt vízbázis-védőterületeknek fontos szerepe lehet természetközeli élőhelyek, ritka (esetenként védett) növényfajok (és a hozzájuk kapcsolódó állatvilág) térségjellemző képviselőinek, állományainak megőrzésében.