Keresés

Keresési eredmények

• A növényi magtömeg-variabilitás ökológiai háttere és jelentősége

  295-330

  Sonkoly Judit

  Molnár V. Attila

  Török Péter

  Megtekintések száma:

  125

  A recens növényfajok esetében mintegy 12 nagyságrendnyi eltérés van a legkisebb és a legnagyobb magvak tömegében. A tapasztalt nagy variabilitás okainak keresése, a tér- és időbeli mintázat és ezzel összefüggésben lévő ökológiai tényezők vizsgálata napjainkban az ökológiai kutatások egyik jelentős irányvonala. A jelen közleményben a témában megjelent cikkek legfontosabb eredményeit tekintjük át, hogy átfogó képet nyújtsunk a magok tömegének variabilitásáról, ennek lehetséges okairól, valamint a terjedésre, magpredációra, magbank-képzésre, csírázásra, növekedésre, valamint a növényközösségek összetételére gyakorolt hatásairól. A témában megjelent publikációk nagy száma miatt igyekeztünk az utóbbi néhány évtized során a rangos nemzetközi lapokban megjelent publikációkra koncentrálni, valamint kiemelt hangsúlyt fektetni a hazai kutatások eredményeinek bemutatására. A magtömeg variabilitásának vizsgálata során a fajok közötti variabilitás tekintetében a legfontosabb eredmények az életforma, testméret, genomméret, a klimatikus- és regionális zonáció illetve a fényviszonyok tekintetében születtek. Az egyedszintű variabilitás legfőbb okainak az anyanövényen való elhelyezkedés hatása és a magtömeg – magszám csereviszony bizonyultak, az egyedek közötti variabilitásra pedig leginkább az anyanövény környezete és méretevalamint szintén a magtömeg – magszám csereviszony bizonyultak a legnagyobb hatásúnak. A magtömeg-variabilitás legfontosabb következményei kapcsán a szél- és magpredátorok általi terjesztésre, a csírázási arányra és a csíranövények túlélésére gyakorolt hatásairól tudunk a legtöbbet. Az utóbbi mintegy két évtizedben népszerű kutatási irány a perzisztencia illetve a magtömeg és magalak összefüggésének vizsgálata. A magtömeg-variabilitás növényközösségek szerkezetére gyakorolt hatásának kutatása is egyre nagyobb jelentőségű, azonban ezen a téren egyelőre nincsenek kimutatott általános érvényű összefüggések. 

• A kis lilik (Anser erythropus L.) és közel rokon nagytestű lúdfajok magterjesztésben betöltött szerepe és élőhelyi preferenciája a Hortobágyi Nemzeti Parkban

  136-147

  Tóth Katalin

  Bogyó Dávid

  Tar János

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  149

  Az állatok általi magterjesztésnek igen jelentős szerepe van a növényi elterjedési mintázatok kialakításában. Újabb kutatások kimutatták, hogy a vízimadarak is igen jelentős szerepet tölthetnek be a növényi magterjesztésben. A zoochor magterjesztés vizsgálatával egyrészt megérthetjük az állati terjesztő vektorok szerepét a növényi terjedésben, másrészt fontos információkat nyerhetünk az állatok táplálék-összetételéről. Vizsgálatunk célja a fokozottan védett és globálisan veszélyeztetett kis lilik (Anser erythropus L.) illetve a hasonló élőhelyeket használó nagyobb testű ludak (nyári lúd – Anser anser L. és nagy lilik – Anser albifrons Scop.) endozoochor magterjesztésének és élőhely-preferenciájának vizsgálata volt. A vizsgálatot a LIFE10-NAT/GR/000638 projekt támogatta. Az ürülékmintákat a Hortobágyi Nemzeti Park területén gyűjtöttük, ahol a kis lilikek és a nagyobb testű ludak tavaszi és őszi vonulásuk során táplálkoznak. A vizsgálatban azonosítottuk a ludak főbb táplálkozó-területeit, ahonnan összesen 720 ürülék-mintát gyűjtöttünk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből 2012 tavaszán és őszén. A mintákat mosással koncentráltuk, majd sterilizált virágföldet tartalmazó csíráztató ládákban, üvegházban csíráztattuk. Összesen 21 faj egyedeit sikerült kicsíráztatni a ludak ürülékéből. Vizsgálatunkban jelentős évszakos különbségeket találtunk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből csírázó magok mennyiségében és fajszámában: az őszi mintákból több fajt és több csíranövényt mutattunk ki. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy még közel rokon, hasonló élőhelyeken táplálkozó lúdfajok esetében is jelentős különbségek lehetnek a fajok magterjesztő képességében. Eredményeink alapján a kis lilik erősen kötődik a természetes, jó állapotú szikes gyepekhez és szikes rétekhez, mivel ilyen élőhelyeken voltak a főbb táplálkozó-területek. A kis lilik ürülékéből nagyobb egyedszámban és fajszámban csíráztak a szikes élőhelyekre jellemző fajok magjai, ugyanakkor kisebb egyedszámban és fajszámban csíráztak a gyomfajok. Összesen 21 faj csíraképes magját sikerült kimutatnunk az ürülékmintákból, ami arra utal, hogy a ludak jelentős szerepet tölthetnek be mind a gyepi mind a vizes élőhelyekre jellemző fajok magjainak terjesztésében.

• A ruházat szerepe az ember általi magterjesztésben

  77-86

  Lukács Katalin

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  148

  A növények terjedésében egyre nagyobb szerepet játszik az ember. Emberi segítséggel olyan távolságokra is képesek eljutni a magvak, ami másképp nem volna lehetséges. A legfontosabb ember általi terjesztés típusok: a ruha, a cipő és a járművek közvetítésével történő terjedés. Ezen típusok hatása sok esetben együttesen is érvényesülhet. A ruházattal történő terjesztés során a diaspórák a ruházatra tapadnak, viszont ez főként akkor valósulhat meg, ha a magok vagy a növény egyéb részei rendelkeznek a tapadáshoz szükséges morfológiai jellegekkel (pl. horgok, szőrök, pappuszok) és a ruházat anyaga is lehetővé teszi a tapadást (pamut/nylon, vászon/pamut). Ebből kifolyólag az ember is képes lehet az állatokhoz hasonlóan magokat terjeszteni a tájban. Mindezidáig kevés vizsgálatot végeztek ebben a témakörben, ezért tanulmányunkban összegyűjtöttük azokat a kutatásokat, amelyek az emberi ruházaton történő magterjedéssel foglalkoztak. Összesen tizenkét kísérletes és terepi kutatást találtunk, melyek módszereit és eredményeit részletesen megvizsgáltuk. Az eddigi vizsgálatok alapján összesen 449 faj esetében mutatták ki a ruházaton való terjedés képességét, ezek közül 262 Magyarországon is előfordul. A magok átlagos terjedési távolsága 150 és 5000 m közötti volt, de a távolság jelentősen nőhet, ha a terjesztés során közlekedési eszközt is használunk. Az eredmények alapján a ruházattal többnyire a gyom- és inváziós növények propagulumai terjednek (az összes faj 87%-a, a Magyarországon is előforduló fajok 26%-a), amelyek súlyos károkat okoznak világszerte. Erre a problémára megoldás lehetne, ha a kiemelten értékes természetvédelmi területek látogatásakor az emberek odafigyelnének a kiválasztott ruházat típusára, ugyanis a vízlepergető lábszárvédők használata lényegesen csökkenteni tudja a magok tapadását és megelőzné a természetvédelmi szempontból nem kívánatos fajok terjesztését. További kutatásokra van szükség, hogy megoldásokat találjunk ezekre a problémákra, különösen azokban a régiókban, ahol korlátozott a kutatások száma ebben a témakörben, mint Európa, Dél-Amerika, Ázsia és Afrika.

• A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása

  60–63

  Süveges Kristóf

  Molnár V. Attila

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  186

  A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfor­dulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre találha­tó, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

• Adatok a Tarnavidék, az Upponyi-hegység és környéke flórájához

  173–226

  Sulyok József

  Beránek Ábel

  Megtekintések száma:

  147

  Cikkünkben a Tarna-vidék és a Bükk északi előtere közel két évtizedes florisztikai ku­ta­tá­sá­nak eredményeit foglaljuk össze, 4421 előfordulási adat közlésével (BÁ: 1665; SJ: 2752). Számos régi iro­dalmi, illetve herbáriumi adat megerősítést nyert: kiemelendő a Hypericum elegans és a Lappula he­ter­a­cantha az Upponyi-szorosból, a Cephalaria transsylvanica, Cypripedium calceolus, Diplotaxis erucoides és a Plantago indica a Tarna-vidék és a Bükk-hát területéről. Néhány korábbi (részben saját) adatot re­vi­de­ál­tunk, főleg az újabb határozókulcsok felfogásához igazodva (Carex, Chamaecytisus, Epipactis, Molinia, Sor­bus sp.). További irodalmi és herbáriumi adatok is javításra kerültek (Onosma visanii, Scutellaria co­lum­nae, Sorbus sp., Utricularia bremii/minor). A szerzők megemlítik a Ferula sadleriana felfedezését az Up­po­nyi-szorosban, ez az előfordulás valószínűleg magszórás eredménye. A szerzők cönológiai felvételeket kö­zöl­nek a Myosotis caespitosa és a Spiraea media élőhelyeiről, továbbá néhány montán- és erdőssztyep faj je­len­leg ismert lokális elterjedését is tárgyalják.