Keresés

Keresési eredmények

• Adatok a Velencei-tó medrének pionír növényzetéhez

  203–208

  Riezing Norbert

  Megtekintések száma:

  425

  A Velencei-tó természetes dinamikájához hozzátartozik, hogy bizonyos részei rend­szeresen szárazra kerülnek, lehetőséget nyújtva így az iszaplakó illetve a kiszáradó (szikes) tómedrek­re jellemző növényfajok megjelenésére. A különösen száraz 2022-es év során a tó vize tartósan, jelen­tősen leapadt, így lehetőséget nyújtott a kiszáradt meder növényzetének a tanulmányozására. Koráb­ban, például a múlt század első felében már vizsgálták a tópart, és különösen az azzal szomszédos szi­kes puszták növényzetét, de a meder pionír fajairól alig találunk adatokat. Mára a tó körüli gyepek lényegében eltűntek, de az alacsony vízállásnak köszönhetően néhány jellemző fajuk (jellemzően igen kis egyedszámban, de) most is megjelent a mederben. Ilyen például a Crypsis aculeata, Cyperus panno­nicus, Suaeda pannonica, az egykor tömeges Suaeda prostrata, vagy a korábban is ritka Crypsis schoe­noides és Spergularia salina. Az egykor elterjedt Spergularia maritima-t a mederben nem sikerült meg­találni. Bár nem az iszapnövényzet tagja, de a Velencei-tó parti zónájának jellemző növénye a Schoe­noplectus litoralis, mely vélhetően csak a múlt század közepén jelent meg, jelenleg pedig terjedőben van.

• Kavicsbányák florisztikai vizsgálata I. – Sajó–Hernád-sík

  115–128

  Süveges Kristóf

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  129

  Ebben a közleményben a Sajó–Hernád-sík kavicsbányáiból gyűjtött florisztikai megfigye­léseinket adjuk közre. 13 bányából összesen 101 előfordulási adatot mutatunk be, melyek 45 edényes növényfajhoz és egy hibridhez tartoznak. A legtöbb észlelés felhagyott bányákból származik, de ismerte­tünk előfordulásokat aktívan művelt területekről is. A bemutatott fajok közül tíz új a kistáj flórájára (Cype­rus flavescens, Dysphania botrys, Helminthotheca echioides, Hippophae rhamnoides, Panicum dichotomiflo­rum, Ranunculus circinatus, Solanum lycopersicum, Spergularia rubra, Thymelaea passerina, Zannichellia palustris). Az enumerációban feltüntetett fajok egy része országos viszonylatban is adathiányos taxon (pl. Bolboschoenus laticarpus, B. planiculmis, Utricularia ×neglecta). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő ide­genhonos faj újabb előfordulásait (Erechtites hieraciifolia, Symphyotrichum ciliatum, S. novi-belgii), adato­kat közlünk gyakoribb vagy szórványos, de adathiányos hínárfajokról (Ceratophyllum demersum, Myri­ophyllum spicatum, Nuphar lutea, Potamogeton spp.), illetve ismertetjük néhány újabb lokalitását olyan fajoknak, amelyek korábbi – kistájra vonatkozó – adatai is kizárólag kavicsbányákból származnak (pl. Carex secalina, Cyperus glomeratus, Gnaphalium luteoalbum, Najas minor, Typha laxmannii). Eredményein­ket dolgozatunk végén szövegesen értékeljük, figyelembe véve korábbi florisztikai adatokat is.

• A szagtalan rezeda (Reseda inodora Rchb.) előfordulása a Tiszántúlon

  48-54

  Csathó András István

  Bede Ádám

  Sudnik-Wójcikowska Barbara

  Moysiyenko Ivan

  Dembicz Iwona

  Sallainé Kapocsi Judit

  Megtekintések száma:

  355

  2012. augusztus 14-én a Mindszent (Csongrád megye) közigazgatási határában lévő Hegyes-halmon (KEF: 9487.3) a szagtalan rezeda (Reseda inodora) kisebb állománya került elő. A kb. 50–100 tőre tehető állomány a kunhalom (kurgán) szélén, a gyér növényzetű, gyomos szántásszegélyen élt. 2014. július 19-én a faj ismét előkerült a területen, a legnagyobb, több száz töves egyedszámban ekkor a halom szélén, a szomszédos kukoricás erősen felnyíló, gyomos szegélyében fordult elő. A védett Reseda inodora-nak nem volt ismert élő állománya a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A fajt a „CR” (Kipusztulással veszélyeztetett) kategóriában javasoljuk felvenni a regionális vöröslistára. A halmon több más ritka, jellemzően gyom, illetve pionír jellegű faj (Caucalis platycarpos subsp. muricata és subsp. platycarpos, Erodium ciconium, Lappula squarrosa, Melica transsilvanica, Papaver hybridum) előfordulása is ismertté vált az elmúlt években. Az eredmények egyúttal arra is rámutatnak, hogy a természetes sztyepp-, löszfalnövényzet-, illetve sztyeppcserjés-fajok fenntartása mellett a halmok fontos szerepet kaphatnak egyes, mára erősen visszaszorult, veszélyeztetetté vált gyomfajok (köztük ójövevény-fajok) megőrzésében is.