Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 13. Szimpóziuma
    143-144
    Megtekintések száma:
    38

    2005. augusztus 29. és 31. között rendezte az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) immár 13. szimpóziumát (EGF 13th International Occasional Symposium) az észtországi Tartuban. Az Észt Gyepgazdálkodási Társaság (Estonian Grassland Society) a Szövetség Végrehajtó Bizottságának (EGF Executive Committee) jóváhagyásával a gazdálkodás és a fajdiverzitás harmonizációját választották a rendezvény címének (Integrating Efficient Grassland Farming and Biodiversity). 29 ország 168 regisztrált résztvevője a szimpóziumoknál megszokotthoz képest nagyobb látogatottságot jelez, ami elsősorban a helyszín kiválasztásának volt köszönhető (dominált az észt, litván és lengyel részvétel).
    A tudományos program a szövetség alapszabályában rögzített módon bonyolódott. Hétfőn egész nap, valamint kedden és szerdán délelőtt zajlottak a szekcióülések, kedden délután pedig a szakmai tanulmányút (mid-conference tour) tette kerekké a programot.
    A szimpózium címéhez és a várható érdeklődéshez igazodva a rendezvény tudományos bizottsága 3 szekcióra bontotta a programot.
    1. A gazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata
    (Connecting grassland farming with nature conservation)
    2. Az extenzív gyepgazdálkodás és a biodiverzitás
    (Extensive /low-input/ grassland farming and biodiversity)
    3. A hagyományos intenzív (átlagos és magas ráfordítású) gazdálkodás, valamint a biodiverzitás
    (Conventional intensive /medium to high-input/ grassland farming and biodiversity)

  • Városi gyepes területek szerepe a biodiverzitás fenntartásában: Esettanulmány Debrecen város zöldterületeinek felméréséből
    9-17
    Megtekintések száma:
    116

    Az urbanizáció következtében gyors ütemben tűnnek el Földünkön a természetes élőhelyek. A kedvezőtlen folyamatokkal párhuzamosan változatos városi élőhelyek jönnek létre, amelyek elősegíthetik a faji diverzitás fenntartását. Kutatásunk során azonosítottuk Debrecen város zöldterületeit, valamint kapcsolatukat a város körüli ökológiai hálózattal, és feltártuk e területek biodiverzitás megőrzési potenciálját. Eredményeink szerint, míg az ipari területek nagy kiterjedésben voltak jelen, a parkok és egyéb funkcionális zöldterületek kiterjedése kicsi volt. A város zöldfelületi rendszere jól kapcsolódik a regionális ökológiai hálózathoz. Felmértük a funkcionális és potenciális zöldterületeket a város területén és a város körüli ökológiai hálózat vizsgált foltjaiban. A funkcionális zöldterületek 65%-a potenciálisan kapcsolódik egymással, ami lehetővé teszi a természetközeli nyílt élőhelyek fajainak mozgását a város zöld területei között. A spontán flóra és az ültetett növényzet felmérése alapján a vizsgált városi parkokban az őshonos fajok aránya magas volt. A spontán flórában 50% fölötti volt a részesedésük, bár magas volt az archaeofitonok és neofitonok aránya is. A dísznövények között magas volt a honos és neofiton fajok aránya, míg az archaeofitonok csak kis számban voltak jelen. Eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált városi élőhelyek rendelkeznek a biodiverzitás megőrzésére alkalmas potenciállal, többnyire azonban olyan fajok élnek itt, amelyek képesek megbirkózni a kedvezőtlen környezeti viszonyokkal, mint a megemelkedett hőmérséklet és szárazság. 

  • Az avar rövid életű keresztesvirágú (Brassicaceae) gyomfajok csírázásra gyakorolt hatása
    3-8
    Megtekintések száma:
    41

    A növények magról történő felújulása igen fontos a vegetációdinamikai folyamatok és a gyepi biodiverzitás fenntartásának szempontjából. A magok magesőből, vagy perzisztens magbankból történő csírázásához megfelelő mikroélőhelyek szükségesek. A gyepek legeltetésének és kaszálásának felhagyása avarfelhalmozódást eredményez, mely csökkenti a csírázáshoz szükséges szabad felszínek mennyiségét, és így hosszabb távon a gyepi biodiverzitás csökkenéséhez vezet. A rövid életű fajok magjainak csírázásánál kis mennyiségű avar gyakran előnyös, míg a túl nagy mennyiségű avar hátrányos. Ezen hatásokat azonban mindezidáig kevéssé vizsgálták az avarmennyiség és magméret függvényében. Ezért kontroláltan zajló csíráztatásos kísérletet végeztünk az avar csírázásra gyakorolt hatásának tanulmányozására. Hat rövid életű, eltérő magtömegű keresztesvirágú (Brassicaceae) gyomfajt csíráztattunk (Arabidopsis thaliana, Capsella bursa-pastoris, Descurainia sophia, Erophila verna, Lepidium campestre és Lepidium perfoliatum) növekvő avartakarás mellett. Eredményeink alapján a magtömeg és a növekvő avarvastagság is szignifikáns hatással volt a vetett fajok csírázására. A kisebb magvú fajok csírázását szignifikánsan gátolták a 300 g/m2 vagy 600 g/m2 tömegű avar rétegek. A nagyobb magtömegű fajok esetében nem tapasztaltunk negatív avarhatást. Szignifikáns pozitív avarhatást sem detektáltunk, habár a legmagasabb kommulatív csírázási arányt egy esetben sem a szabad talajfelszínen tapasztaltuk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy az avarfelhalmozódás kisebb hatással van a nagyobb magméretű rövid életű fajokra, mint a kisebb magméretűekre.

  • Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 30. konferenciája
    43-45
    Megtekintések száma:
    7

    Harmincadik alkalommal került megrendezésre az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) nemzetközi konferenciája (30th General Meeting of the European Grassland Federation), 2024. június 9-13. között, ezúttal a hollandiai Leeuwarden-ben.
    Idén a rendezvény szervezői a gyepek általános szerepére, fontosságára és ökoszisztéma szolgáltatásaira helyezték a hangsúlyt (Why Grasslands?). A résztvevők arra keresték a választ, hogy milyen jövő előtt áll a legeltetéses állattartás, illetve milyen egyéb szerepe lehet még a gyepeknek Európában.
    A szakmai program a legeltetéses állattartással érintett résztvevők műhelymunkájával (Grazing Workshop) indult a konferenciát megelőző napon, amely öt fő területre fókuszált:

    • Állategészségügy, állatjóllét
    • Ráfordítás csökkentés
    • Szennyezés ill. kibocsátás csökkentés
    • Biodiverzitás megőrzése
    • Biodiverzitás növelése
  • Extenzív hasznosítású gyepek élőhely kezelése különböző szarvasmarhafajták legeltetésével
    19-29
    Megtekintések száma:
    84

    A hagyományos legeltetés világszerte fontos szerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is indult a korábbi hagyományos gazdálkodás visszaállítására, azonban csak néhány olyan esettanulmány áll rendelkezésre, amely az extenzív és intenzív fajtáknak a növényzet összetételére gyakorolt hatását vizsgálja. Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szürke szarvasmarha az intenzív fajtáknál kevésbé válogató legelése valószínűleg több „léket” alakít ki a gyepben, ahová az egyéb, döntően kétszikű fajok megtelepedhetnek. Ezzel szemben az intenzív tartástechnológiát igénylő állatok homogénebben legelnek, a fenti fajbetelepülés korlátozott, ez mutatkozik meg a kisebb fajszámban és a fajkombinációk számának alacsonyabb értékében. A fentiek tükrében munkánk elsődleges célja olyan hazai és nemzetközi forrásmunkák bemutatása, amelyek során értékelhetjük, hogy a különböző intenzitású szarvasmarhafajták legelése, taposása milyen változásokat okoz a legelő növényzetében, a talaj tulajdonságaiban, valamint az állatok viselkedési tulajdonságainak tekintetében. 

  • XX. Gyepgazdálkodási Világkongresszus. Írország, Dublin, 2005. június 26. – július 1.
    141-142
    Megtekintések száma:
    37

    Immár XX. alkalommal rendezték meg a gyepgazdálkodási világkongresszust, ez alkalommal Írország fővárosában, Dublinban, 2005. június 26. és július 1. között. A négy évente rendezett kongresszusok célja nem változott. Összegzést adni a tudomány elmúlt négy évének eredményeiről és támpontokat adni a kutatás számára a közeljövő elvárásairól.
    A Gyepgazdálkodási Világszövetség (International Grassland Congress) Állandó Bizottságának (Continuous Committee) jóváhagyásával a szervezők „A gyepek mint világméretű erőforrások (Grasslands – a Global Resource)” mottót választották a kongresszus témájául. A tudományos program ennek megfelelően átfogta nem csak a gyepgazdálkodás, de az érintkező tudományterületek szélesebb körét is. Az Ír Gyepgazdálkodási Szövetség (Irish Grassland Association) és az angol Gyepgazdálkodási Társaság (British Grassland Society), mint szervezők a szakmai rendezvények formájának jó megválasztásával ügyeltek arra, hogy az előadott témakörök a téma jellegének megfelelő fórumon kerüljenek terítékre. Ennek megfelelően valamennyi résztvevőt fogadó plenáris ülések foglalkoztak három átfogó témakörrel:
    1. A gyepen termelt állati termékek iránti igény
    A plenáris ülés mérlegelte a gyepről származó állati termékek iránt várható igényeket 20 éves távlatban a világon és a nagy földrajzi régiók szintjén, illetve kereste azokat a kulcstényezőket, amelyek befolyásolják a változások irányát vagy mértékét.
    2. Gyepek és szálastakarmányok a társadalmi jólét javításáért és a szegénység csökkentéséért
    A plenáris témakör kereste azokat a főbb lehetőségeket, amelyeket a gyepek és szálastakarmányok kínálnak a fejlődő országok elmaradásának/szegénységének csökkentésében. Sikeres projekteket mutatott be különböző társadalmi-gazdasági és agro-klimatikus zónákból, és rámutatott a sikerek kulcstényezőire.
    3. Az állati termék előállítás és környezetvédelem gyepeken
    A téma előadói tárgyalták és értékelték azokat az irányelveket és megközelítési módokat, melyek mentén összeegyeztethető a hatékony állati termelés a környezetvédelemmel és a környezeti állapot javításával, beleértve a szennyezés-, a talaj degradáció megelőzését, a biodiverzitás javítását. Vizsgálták annak mozgásterét, hogy hogyan lehetséges egy bizonyos területen az eltérő céloknak megfelelni, avagy a különböző célokat eltérő területegységeken lenne ésszerűbb megvalósítani.

  • A Maros folyó töltései a relatív ökológiai indikátorértékek és a szociális magatartási típusok tükrében
    29-37.
    Megtekintések száma:
    41

    Az elmúlt évszázadok tájátalakító tevékenysége következtében a természetközeli élőhelyek kiterjedése jelentősen lecsökkent Európában. Közép- és Kelet-Európában a 19. században elindított folyószabályozások és a 20. században végrehajtott mezőgazdasági intenzifikáció következtében a gyepes élőhelyek jelentős része megsemmisült. Az agrártájakban az ember által kialakított másodlagos élőhelyek, mint pl. a temetők és a kunhalmok, fontos szerepet játszhatnak a regionális flóra fenntartásában. Vizsgálataink során a Maros folyó töltésoldalain kialakult másodlagos gyepek abiotikus paramétereit és természetességi értékeit hasonlítottuk össze. A töltésoldalak növényzetét 2 m × 2 m nagyságú kvadrátokkal mintavételeztük; a 80 kvadrátban az edényes növényfajok százalékos borítását becsültük. Az összehasonlításokat a Borhidi-féle relatív ökológiai indikátorértékek és a szociális magatartási típusok (SBT) segítségével végeztük. A különböző helyzetű és kitettségű töltésoldalak között jelentős különbségek adódtak a relatív hőigény (TB), a talajnedvesség (WB), a nitrogén-igény (NB) és a kontinentalitás (CB) indikátorérték-átlagok tekintetében. A töltésoldalak növényzetének természetessége is több esetben különbözött egymástól. Eredményeink azt mutatják, hogy a folyók menti töltések különböző helyzet[1] és kitettségű oldalai, az abiotikus tényezők változatossága következtében, jelentős szerepet játszhatnak egy adott terület flórájának és vegetációjának megőrzésében, s ezen keresztül egy adott terület biodiverzitásának fenntartásában. 

  • Nemzetközi elvárások és kihívások a gyepekkel szemben
    81-93
    Megtekintések száma:
    47

    A dolgozatnak az a célja, hogy nemzetközi kitekintésben vizsgálja a gyepekkel szembeni szerteágazó (multifunkcionális) társadalmi elvárásokat és kihívásokat. Összefoglalja mindazon anyagi termékeket és nem anyagi hasznokat, amelyekkel a gyepes ökoszisztémák az emberiség javát szolgálják. Vizsgálat tárgyává teszi az agrárpolitikai intézkedéseket olyan szempontból, hogy azok mennyiben közvetítik a társadalmi elvárásokat a gyephasználók felé. A gazdaságok (farmok) szintjén vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek befolyással vannak ezen társadalmi elvárások teljesülésére. A gyephasználatra vonatkozóan jövőképet vizionál a gazdasági-társadalmi viszonyoktól függően. A gyepek termékei közül hagyományos és újszerű termékeket csoportosít. A gyepek nem anyagi hasznait három különböző szinten, nevezetesen globális, regionális és helyi viszonylatban elemzi. Megállapítja, hogy a gyephasználatot elsősorban az agrárpolitikai eszközök befolyásolják. Arra a következtetésre jut, hogy a gyephasználat jövője az adott országok fejlettségétől függően más és más képet mutat majd középtávon. A fejlődő országokban a gyepek termelő funkciója kiemelt fontosságú marad, a környezeti és jóléti funkcióik teljesülése elhanyagolódik (sokszor a gyepek degradálódásának mértékéig). A fejlett országokban a tendenciák éppen fordítottak. A termelési funkció fontossága mérséklődik, ellenben hangsúlyosabbá válik a gyepek ökológiai-környezeti és jóléti szerepe a fejlettségnek köszönhető társadalmi elvárások teljesülése miatt. Adottságaink miatt a gyephasználat jövőképe hazánkban ezektől eltérő lehet. A termelési funkció jelentősége legfeljebb kis mértékben emelkedhet, de összességében továbbra is mérsékelt marad. Gyepeink környezeti szerepe (táj, biodiverzitás) évtizedek óta kiemelkedő és a nemzetközi elvárásokra felelve ilyen is marad. A gyepek jóléti szerepe ma még elenyésző hazánkban, de távlatilag a gazdasági élet fejlődésével számottevően erősödni fog.

  • Eltérő kezelési típusok alkalmazása kékperjés láprétek fenntartására
    19-24.
    Megtekintések száma:
    97

    A kékperjés láprétek jelentős szerepet töltenek be a fajok védelmében és a biodiverzitás megőrzésében, természetvédelmi értékük kiemelkedő. Fennmaradásukhoz rendszeres kezelésre van szükség, amely eltávolítja a felhalmozódott növényi biomasszát és megakadályozza a beerdősülésüket. A Létavértes közelében elterülő Falu-réten a májusi és az augusztusi kaszálás, valamint a szárzúzás és a felhagyás hatásait vizsgáltuk a növényközösségekre. A cönológiai felvételezések azt mutatják, hogy már három éves kezelés jelentős hatással van a fajszámra és a fajösszetételre, valamint a növényzet magasságára. A fajszám fenntartásának szempontjából az augusztusi kaszálás tűnik a legmegfelelőbb kezeléstípusnak, viszont hosszú távon a kezelés mozaikos alkalmazása is elképzelhető. 

  • Gyepek a változó világban
    53-55
    Megtekintések száma:
    54

    Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség a „Gyepek a változó világban” (Grassland in a changing World) címmel rendezte 23. konferenciáját a németországi Kielben (2010. augusztus végén szeptember elején). A témaválasztást a szervezők a napjainkat meghatározó „globális változások”-kal magyarázták, melyek között nevesítésre kerültek a világpiaci változások, a nemzetközi társadalmi fejlemények, az információs társadalom jelenkori következményei, különösen pedig a klímaváltozás. A szakmai programot 5 szekcióba (ezeken belül alszekciókba) rendszerezték:
    – a gyepek és a globális változás (klímaváltozás; társadalmi-gazdasági változások)
    – a gyepekre alapozott mezőgazdasági termelési rendszerek jövője (gyepgazdálkodási módszerek és technológiák; a genetikai erőforrások szerepe)
    – a gyepektől a hús- és tejtermelésig (takarmánytartósítás, takarmányérték és termékminőség; a termékelőállítás hitelessége és nyomonkövethetősége gyepeken)
    – a gyepes ökoszisztémák haszna és szolgáltatásai (a különböző hasznok és szolgáltatások közötti egyensúly; a biodiverzitás funkciói)
    – legelői és legeltetési rendszerek (a legelőkezelés és termékelőállítás; környezeti előnyök és rizikófaktorok). 

  • Természetvédelmi célú gyeprekonstrukció rövid távú eredményei dombvidéki löszgyepekben és erdőssztyepréteken
    29-37
    Megtekintések száma:
    78

    A természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós programok célja általában egy korábbi, természetvédelmi szempontból kívánatos állapot elérése. Az eredményes munkához a tapasztalatok és a hatásmonitorozások eredményeinek megosztása hozzájárulhat, emellett a gyepek kezelés-függő dinamikájának, szukcessziójának tanulmányozásával a gyeptársulások működéséről is bővülhetnek ismereteink. 2013 során egy Eger és Felsőtárkány közti, a Bükk hegység előterében elhelyezkedő dombvidéki területen vizsgáltam az alkalmazott gyeprekonstrukciós kezelések hatását a terület növénytakarójára. A kezelések célja a gyepterületek természetességi állapotának, illetve területi kiterjedésének növelése volt, melynek elérését a becserjésedett, valamint az inváziós fajok (elsősorban a Robinia pseudoacacia) által elfoglalt területek tisztításával valósított meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A kezelési módszerek közt szárzúzás, gépi és kézi cserjeirtás, kaszálás és fakitermelés szerepelt. A vizsgálatot a beavatkozásokat követő évben, illetve részben azokkal párhuzamosan végeztem. Következtetéseimet a korábbi, 2007-ben Á-NÉR alapján készült élőhelytérkép és az általam készített 2013- as élőhelytérkép összevetéséből vontam le. A természetesség állapot jelzői a karakterfajok és a színező elemek, azok a gyakran védett, de legalább is lokálisan értékes növényfajok, melyeknek tőszámlálásos felmérését terepi munkám során szintén elvégeztem. Mind a löszgyepek, mind az erdőssztyeprétek esetében pozitív változások következtek be. A kutatási területen a gyepes élőhelyek kiterjedése közel másfélszeresére nőtt, a térképezés közben 19 védett növényfaj 5676 egyedét, valamint 10 lokális értékű növényfaj 1969 egyedét találtam meg. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a fenti műveletek rövidtávon alkalmasak dombvidéki gyepterületeink területi és természetességi állapot szerinti javítására, azonban állapotuk stabilizálásához a gyepek kezelésének folytatása elengedhetetlen. A gyakran költséges, és csak külső források bevonásával megvalósítható élőhely-rekonstrukciók eredményinek megőrzéséhez a hagyományos gazdálkodás és tájhasználat felélesztése jelenthet megoldást. 

  • A Bugaci puszta legeltetett és nem legeltetett részének összehasonlítása a vegetáció természetessége szempontjából
    22-24
    Megtekintések száma:
    80

    A hagyományos legeltetés kulturális örökségünk része, és egyben fontos természetvédelmi kezelési módszer Magyarországon. A természetvédők kiemelt feladata a legeltetés és az általa létrehozott életközösségek fenntartása. A fenntartható mezőgazdaságnak és a vidékfejlesztésnek is nélkülözhetetlen alkotórésze az extenzív legeltetés. Mezőgazdasági szempontból a legelőt csak a termelt takarmány mennyisége és minősége alapján értékelik, a természetvédelmi-biológia azonban az életközösséget fenntartó diszturbanciának tekinti a legeltetést. A vegetációtudomány vizsgálja a legeltetés hatását különböző gyeptársulásokra. A konkrét, lokális esettanulmányok igen fontosak lehetnek a megfelelő legeltetési módszer kiválasztásában.
         A tanulmány célja egy bugaci legeltetett és egy nem legeltetett terület összehasonlítása a vegetáció természetvédelmi értéke szempontjából. Négy mintaterületet jelöltünk ki: ( 1) legeltetett buckatető (Potentillo-Festucetum pseudovinae danubiale), (2) legeltetett buckaköz (Potentillo-Festucetum pseudovinae danubiale cynodonetosum). (3) kontrol buckatető (Festucetum vaginatae) és (4) kontol buckaköz (Molinio-Salicetum rosmarinifoliae).
         A növényfajok borításértékeit felvételeztük minden mintavételi helyen 10 db 1x1 m-es kvadrátban júniusban és szeptemberben 1991 és 1998 között. A növényfajok természetességi értékbesorolását Borhidi (1993) rendszere alapján végeztük el. A természetes élőhelyek fajainak borítás-aránya nagyobb volt a nem legeltetett területeken. A legeltetett buckaközben a csillagpázsit (Cynodon dactylon) nagy borítása miatt a gyomok aránya volt nagy. A legeltetett területeken azonban magasabb volt a fajszám, főleg a természetes zavarástűrő fajok nagy száma miatt. A legeltetett és a nem legeltetett területek fajkészlete jelentősen különbözött. Igen jelentős volt azoknak a fajoknak a száma, amelyek csak a kontroll területen fordultak elő, de még nagyobb volt azoknak a fajoknak a száma, amelyek csak a legeltetett területen voltak megtalálhatók. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a bugaci pusztán a biodiverzitás fenntartásához szükség van mind a legeltetett mind a nem legeltetett területekre.