Keresés
Keresési eredmények
-
Különböző szarvasmarhafajták legelői viselkedésének összehasonlító vizsgálata hortobágyi szikeseken
29-36.Megtekintések száma:49Az állatok viselkedésének ismerete alapvető feltétele annak, hogy a haszonállatok termelési környezetét élettani igényüknek megfelelően tudjuk kialakítani. A legelés általános hatásain túl fontos tudni, hogy az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének milyen sajátosságai vannak, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak. Tanulmányunk célja a fajta és az időjárás hatásainak meghatározása hagyományos legeltetés mellett, hortobágyi szikes gyepeken tartott különböző genotípusú szarvasmarhafajták legelői viselkedésére. A kutatás során 2016 és 2017 júliusában a magyar szürke szarvasmarha és a vegyes genotípusú intenzív húsmarha legfontosabb legelői viselkedési formáit (mozgás, állás, fekvés, legelés, kérődzés) figyeltük meg, a reggeli kihajtástól a késő esti behajtásig, a Hortobágyi Nemzeti Park területén. Gulyánként 20-20 egyedet jelöltünk be és 76 időpontban jegyeztük fel az állatok viselkedését. Kimutattuk, hogy a szarvasmarha legfontosabb legeli viselkedésformája az állva legelés. A két fajta aktivitása közötti különbség csak a hőségnapok idején jelentkezett, az intenzív húsmarha jóval többet mozgott, mint a magyar szürke. A legelő viselkedésükben viszont mind a két évben jelentős eltérést tapasztaltunk, az intenzív húsmarha több időt töltött legeléssel, mind mozogva és mind állva legelve. Megállapítottuk továbbá, hogy a magyar szürke aktivitását az évek nem befolyásolták, viszont a táplálékfelvételüket igen. A hőségnapok idején jóval kevesebb időt töltöttek legeléssel, mint a kevésbé meleg 2017-es évben. Az intenzív húsmarha esetében ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. 2016-ban jóval többet mozogtak az állatok, viszont a legelő viselkedésükben nem mutattak különbséget. A legelés napszaki változásának vizsgálatakor általánosságban elmondható, hogy a szarvasmarhák genotípustól függetlenül 5 periódusban legeltek (délelőtt három és délután kettő). Ez alól kivétel az intenzív húsmarhának a hőségnapokon való legelése, amikor a kora reggeli kihajtástól a déli behajtásig folyamatosan legeltek. Az eredményeink azt mutatják, hogy az eltérő időjárási viszonyoknak hatása van a két fajta legelői viselkedésére, mind aktivitására mind legelésére. További vizsgálatokra lenne szükség annak megállapítására, hogy milyen hatások érvényesülnek a fajta és a környezet egyes elemei (például gyepminőség, időjárás) között.
-
Felhagyott jószágállások növényzetének vizsgálata a Hortobágyi Nemzeti Parkban
21-27Megtekintések száma:39Napjainkban a Hortobágyon a szikes gyepek hagyományosan legeltetéssel vannak hasznosítva, ezen belül kiemelt szerepe van a juhlegelésnek. A Hortobágyon jellemző extenzív legeltetési rendszer része a legeltetést támogató infrastruktúra, például jószágállások, kutak és hodályok kialakítása a legeltetett területeken. A jószágállások területén a legelés, a taposás és a trágyázás jelentősen koncentrálódik, ezáltal egy igen intenzív területhasználat alakul ki, emiatt a használatban levő jószágállások növényzete gyakran jelentősen különbözik az extenzíven legeltetett gyepek növényzetétől. A vizsgálatban eltérő korú (nyolc, illetve tizenhat éve felhagyott) egykori jószágállások növényzetét hasonlítottam össze legeltetett szikes gyepek növényzetével. A mintaterületek a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezkedtek el. A vegetáció felvételeket 2004 júniusában készítettem, területenként 20 darab 2×2 méteres kvadrátban végeztem el a fajok borításbecslését. Eredményeim azt mutatják, hogy a felhagyott jószágállások fajkészlete jelentősen elkülönült a juhlegelőéktől még nyolc, illetve tizenhat évvel a felhagyás után is. A rövidéletű fajok borítása a felhagyott jószágállásokon magasabb volt, mint a juhlegelőkön. A hosszan tartó intenzív trágyázás következtében a nitrofil fajok aránya mind a nyolc, mind a tizenhat éves felhagyott jószágállásokban magas volt. A gyep vázát alkotó kompetítor (C) fajok aránya a juhlegelőn volt a legmagasabb, míg a zavarástűrő (DT), ruderális kompetítor (RC) és gyom (W) fajok aránya magasabb volt a felhagyott jószágállásokon. Mind a nyolc, mind a tizenhat éves jószágállások esetében már elindult a szikes gyepek regenerációja és a gyepekre jellemző vázfajok és kísérőfajok betelepülése, ugyanakkor a juhlegelőhöz hasonló fajösszetétel regenerációjára feltehetően hosszabb időre van szükség.
-
Szarvasmarha- és juh legelés hatásának összehasonlítása szikes gyepek fajösszetételére
55-63Megtekintések száma:103Napjainkra a nagyobb összefüggő gyepek megőrzése és helyreállítása a hazai és nemzetközi természetvédelem kiemelten fontos feladata. Számos gyeptípus fenntartásának legmegfelelőbb módja a legeltetés, megfelelő állatfajjal, állománysűrűséggel és intenzitással. Mivel fontos e tényezők hatásának pontosabb ismerete, ezért jelen vizsgálatban célunk a szarvasmarha és juh rövid füvű szikes gyepek fajösszetételére, diverzitására és funckcionális diverzitására gyakorolt hatásainak vizsgálata volt. A legelési intenzitás a területeken alacsony és közepes (0,5-1,5 állategység/ha), illetve magas (2,5-3 állategység/ha) volt. Több kvantitatív levél- (LDMC, SLA, LA, LDW) és funkcionális növényi tulajdonság (életforma, virágzás, rozetta képzés, növényi magasság, klonális terjedés, magtömeg) alakulását vizsgáltuk. Eredményeink szerint a fajgazdagság alacsonyabb volt a juh által legelt területeken, a legeltetési intenzitással összefüggésben pedig azt tapasztaltuk, hogy a növekvő intenzitás csökkentette a fajgazdagságot. A Shannon-diverzitás és az egyenletesség csak a legelő állatfajjal mutatott összefüggést, viszont az intenzitással nem. A növényi tulajdonságok, traitek tekintetében a Rao index szignifikánsan magasabb volt a szarvasmarha legelt területen és nem függött a legelési intenzitástól. A több tulajdonságra számolt funkcionális divergencia függött az intenzitástól, és a két állatfaj is különbségeket mutatott. Az egyedi tulajdonságok tekintetében a súlyozott átlag függött a legelő állatfajtól, de a legelési intenzitás csak néhány esetben mutatott jelentős hatást. Az eredmények alapján a vizsgált területek közül a juhokkal legeltetett gyepekben kisebb a taxonómiai és funkcionális fajdiverzitás. Eredményeink alapján a jelen kutatásban vizsgált, rövid füvű gyepek esetében a legelő állatfaj hatása felülmúlja az intenzitás hatásait. Eredményeink alapján elmondható, hogy jelen vizsgálat esetében a szarvasmarha legeltetés faj- és trait-gazdagabb, illetve kétszikűekben gazdagabb növényzet kialakítására képes, bár a juh legelés alkalmasabb lenne a gyomfajok elnyomására.
-
Bugamorfológiai vizsgálatok Tihanyi-félsziget magyar szürke szarvasmarha legelő Festuca taxonjain (előzetes vizsgálat)
57-66.Megtekintések száma:40A munkában a Tihanyi-félsziget Belső-tó mellett található magyar szürke szarvasmarha legel domináns pázsitfű fajai közül a vékonylevelű Festuca fajokat vizsgáljuk. A területen három taxon egyedei meghatározóak. Két jól elkülöníthető faj, a Festuca rupicola és Festuca pseudovina mellett a két faj tulajdonságaihoz képest vizuális vizsgálat alapján átmeneti (esetleg hibrid) jellegekkel bíró Festuca taxon egyedei is előfordulnak. Az előzetes vizsgálatnak az volt a célja, hogy lehet-e megállapítani a 3 taxon esetében virágzatban olyan morfológia elkülönülést, ami alapján átfogó, az egész félszigetre kiterjedő és egyéb, szövettani és genetikai vizsgálatokat is végezzünk. A 3 taxon 6-6 egyedének 5-5 virágzati hajtását elemeztük. 25 bugaparamétert vizsgáltunk virágzatonként. Az eredmények alapján a virágzati hajtások, a virágzatok és bugaágak hossza az átmeneti csoportnál a két alapfaj közötti értékeket mutatta. A füzérkék paramétereiben az átmeneti taxonnál az alapfajokhoz képest nagyobb értékek adódtak, különösen a külső toklászok és ezek szálka hossza esetében. A felső pelyva eredmények átmenetet mutatnak, az alsó pelyvák viszont a füzérke mindkét füzérkéjében az átmeneti csoportban bizonyultak a leghosszabbnak. Az összes bugaparaméter együttes vizsgálata alapján is elkülöníthető a három taxon. A két alapfaj, a F. rupicola és F. pseudovina egyértelműen elválik, az átmeneti taxon pedig részben elválik, és a F. pseudovina fajhoz áll közelebb. Az elővizsgálatok alapján a terület taxonjainak széleskörű elemzése indokolt.
-
Extenzív és intenzív húsmarha legeltetés természetvédelmi szempontú összehasonlító vizsgálata hortobágyi mélyfekvésű gyepekben
39-47.Megtekintések száma:62A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartásában, a gyepterületek természeti értékeinek megóvásában a legelő állatoknak igen jelentős szerepe van. A legelés általános hatásain túl a természetvédelemnek különösen fontos, hogy milyen sajátosságai vannak az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak mind a növényzetre, mind a talajra kifejtett hatásukban. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zám-puszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze természetvédelmi szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürkével legeltetnek. A vegetáció felvételeket 2016 májusában készítettük el. A két területen összesen 40 db 2×2 méteres kvadrátban végeztük el a fajok borításbecslését nedves szikes mocsarakban és szárazabb szikes rétekben. Kérdésünk az volt, hogy a két különböző szarvasmarhafajta legeltetése, illetve a legeltetés felhagyása hogyan hat a vizsgált vegetáció típusok természetességére. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. A vizsgálatok során megállapítható, hogy a szarvasmarha legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő volt. A nedves szikes mocsarakban nagyobb mértékű változásokat figyeltünk meg az egyes növénycsoportok borításában a legelés-intenzitás változásának hatására, mint a szárazabb szikes réteken. Minden vizsgált élőhelyen az edafikus körülményekre jellemző pázsitfű- és sásfajok voltak a dominánsak. A legeltetés hatására a legtöbb területen nőtt ezen fajok borítása, ami hozzájárul a gyep záródásához és a gyom- és ruderális kompetítor fajok visszaszorításához, amelyek minden területen csak kis borítással fordultak elő. Eredményeink alapján mind az extenzív, mind az intenzív húsmarha legeltetés alkalmas a vizsgált élőhelyek természetvédelmi kezelésére.