Gyepgazdálkodás | Gyep | Puszta | Legelő | Legeltetés | Marha | Juh | Széna | Kárpát medence | Magyarország | Pásztor | Természetvédelem

Keresés

Botanikai és gyepgazdálkodási vizsgálatok 2008. évi eredményei a badacsonytördemici szürkemarha-legelőn
73-78

A badacsonytördemici szürkemarha-legelőn, kiegészítő legelőn (alullegeltetett térszín), legelőn (túllegeltetett térszín), kaszálón és a területén belül található itató környékén folytattunk a legeltetési idény során, évi 5 alkalommal botanika felvételezéseket. Ezek alapján később gyepgazdálkodási és takarmányozási számításokat végeztünk. Mintaterületenként 5 cönológia felvételezést végeztünk 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva Braun-Blanquet (1964) módszere szerint. A területen 118 szürkemarha legel. A területek fajkészletét is összehasonlítottuk. A legnagyobb fajszám a legelőn volt, ha az itató környéki térszín fajait is figyelembe vettük, amelynek jelentős része gyom. A négy mintaterület fajkészletét összevetve 14 közös faj fordult elő, amelyek közül a természetes vegetáció állományalkotó taxonjai is megtalálhatók: Agrostis stolonifera, Festuca arundinacea, Deschampsia caespitosa. A legeltetés hatására, az erős túllegeltetett területen sem tűntek el a terület eredeti vegetációtípusait felépítő domináns fajok. A kiegészítő legelőn az évi kb. 1 hónapnyi legeltetés nem volt elegendő ahhoz, hogy a fajdiverzitás szempontjából kedvezőbb helyzet alakuljon ki, amellett, hogy a takarmányhozama a területnek magas maradt. A legelőn a fajszám magas (58), ami a sok gyom jellegű növénynek köszönhető, de a takarmányértéke gyenge. A kaszáló fajszáma (31), ha el is marad a legelőkhöz képest, a fajösszetétel szerencsésebb és a takarmányszolgáltató képessége jó. A terület helyes kezelése itt folyik.

15
14
Szarvasmarha-, juh- és lólegelők összehasonlító vizsgálata a Tapolcai- és a Káli-medencében – 2008. év
59-63

A Tapolcai- és a Káli-medencében végeztünk botanikai, gyepgazdálkodási vizsgálatokat. Két-két szürkemarha-, juh- és lólegelőt vizsgáltunk. A terültek flóráját hasonlítottuk össze. Milyen fajkészlettel rendelkeznek az egyes legelők, melyek a közös fajok, mely védett növények fordulnak elő a legeltetés mellett. 41 taxon volt jelen valamennyi mintaterületen, közöttük 11 pázsitfű, amelyből a legtöbb egyúttal állományalkotó is: Agrostis stolonifera, Festuca arundinacea, Deschampsia caespitosa, Lolium perenne, Bromus hordaceus subsp. hordaceus, Poa humilis, Alopecurus pratensis, Elymus repens, Dactylis glomerata, Poa angustifolia.

34
24
A legeltetési idény meghosszabbításának lehetőségei nádképű csenkesz vezérnövényű gyepen
7-12

Közép-Európai viszonylatban csekély ismeretünk van a téli hasznosítású legelők terméséről és minőségéről. Kutatásunk célja az, hogy információkat gyűjtsünk az előhasznosítás (június, július, augusztus) és a hasznosítási időszak (november, december, január) hatásáról a takarmány mennyiségére és minőségére. A vizsgált tartományok a szárazanyag termés, energiatartalom, ADF-, ADL és ergoszterol koncentráció. Az eredmények a következők voltak: A növedékek rövidebb regenerációs ideje alacsonyabb szárazanyag hozamokat, viszont magasabb energiatartalmat és alacsonyabb ergoszterol koncentrációt eredményezett. A tél előrehaladtával a termésmennyiség és az energiatartalom alacsonyabb lett, az ADF-, ADL- és ergoszterol koncentráció nőtt. A novemberben betakarított takarmány érte el a legjobb eredményeket a termés mennyiségét és minőségét figyelembe véve. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Festuca arundinacea növényállományon végzett kísérletben a téli használatú legelőn a legmagasabb termést és energiaértéket a novemberi hasznosítás adta, függetlenül a nyári előhasznosítás idejétől. A hideg és hóban gazdag téli időjárás ellenére a decemberi és a januári betakarítású minták energiaértékei csekély mértékben lettek kevesebbek. A takarmány minőségének és mennyiségének alakulásában az időjárás nagyobb szerepet játszott, mint a hasznosítás gyakorisága és ideje. Ezért Magyarországhoz hasonló kontinentális klímájú területeken elsősorban a november végéig, vagy decemberig tartó extenzív hasznosítási forma javasolt. 

14
11
Kaszálás felhagyásának kezdeti hatása nyugat-magyarországi üde gyepek fajkompozíciójáradhdhdh
13-20

Munkánk során három nyugat-magyarországi nedves gyepterület mátrixalkotó és egyben a területek gazdasági értékét is meghatározó domináns fajainak viselkedéséről gyűjtöttünk adatokat, 2012-ben és 2013-ban, három időpontban (április, június, augusztus). Arra kerestük a választ, hogy milyen fajkompozíciós változásokat idéz elő a gazdálkodás felhagyása és ez hogyan hat a gyep stabilitására és gazdasági értékére. Ehhez mindhárom kaszálón egyenként 50×50 m-es egységben hagytunk fel a kaszálással, majd a továbbra is kaszált és a felhagyott részeken 10-10 db, 2×2 m-es kvadrátban vizsgáltuk a fajok abundancia viszonyait. A kaszálók összes fajkészlete hasonló (a kaszálók páronkénti összehasonlításában, mindkét évben 55 ± 6% a közös fajok aránya), mégis a domináns fajok a kezelés felhagyására eltérő módon reagálnak a területeken, valószínűleg az abundancia viszonyokban meglévő szignifikáns különbségek miatt is. A Festuca arundinacea abundanciája a felhagyott területeken 2012-ről 2013-ra csökken, a Poa angustifolia a három kaszálón eltér_ módon reagál a kezelés felhagyására. A Cirsium canum a felhagyott és kaszált részeken is abundánsabb 2013-ban, mint 2012-ben. A három gyepterületet összevetve az elsőrendű füvek, a szúrós növények és a pillangósok évenként összesített abundancia értékei adódtak mindkét évben szignifikánsan különbözőeknek. A domináns fajok borításértékeiben tapasztalt szignifikáns különbségeket valószínűleg a kezelések különbözősége és a környezeti háttérváltozók hatásai együttesen okozzák. 

27
21
Kaszálás és legeltetés felhagyásának hatása a badacsonytördemici üde fekvésű gyepterületek vegetációjára
23-32

A munka során Badacsonytördemic településén egy nedves fekvésű terület vegetációjának elemzésével foglalkoztunk. Itt intenzív gyephasználat, magyar szürke szarvasmarhával történő legeltetés, illetve kaszálás folyt egészen 2010-ig, utána a területet teljesen magára hagyták. A három vizsgált mintaterület a legelő (ahol folyamatos volt a legeltetés, a kaszáló és a kiegészítő legelő, ahová 1 hónapra áthajtották az állatokat).
A terepi felvételezések 2010 és 2020 júniusában készültek, 4×4 méteres kvadrátokat alkalmaztunk, melyekben megbecsültük az előforduló növényfajok százalékos borítását. A vizsgált területeket a Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók közül a nitrogénigény relatív értékszámai (NB) és a relatív talajvíz, illetve talajnedvesség indikátor számai (WB) alapján értékeltük. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon szerint, a szociális magatartástípusok (SBT) alapján elvégzett értékelést pedig Borhidi munkája szerint végeztük el.
Az eredmények alapján a terület tíz év leforgása alatt nagymértékben leromlott, egykori diverz jellege eltűnt, többségében gyom- és inváziós növényfajok vették át az uralkodó szerepet az egykor jellemző, jó takarmányozási értékkel rendelkező fajoktól. Tájidegen, agresszív kompetítor 2010-ben még nem volt megtalálható, azonban az újabb felvételezések során azzal voltunk kénytelenek szembesülni, hogy az egykori legelőterületen a magas aranyvessző (Solidago gigantea) uralkodóvá válik. Emellett számos gyomfaj is megjelent, illetve a már korábban jelenlévők is felszaporodtak. Új megjelenő gyom lett a mezei aszat (Cirsium arvense), mely jelentős borítottsági értéket ért el a legelő és a kaszáló területén is. Egykor még kis borítottsággal jelenlévő sásfajok is nagy teret hódítottak.
A terület további degradációjának elkerülése érdekében javasolt lenne újra hasznosítás alá venni a területet. Mivel felszaporodtak az olyan fajok, melyek tápanyagtartama csekély, illetve a jószág sem szívesen fogyasztja, először ezen növények visszaszorítására kellene törekedni. A visszaszorítást elősegítheti a rendszeres, időben történő kaszálás. Fontos, hogy a kaszálást úgy időzítsék, hogy megelőzzék a magról történő tovább terjedést, és a lekaszált növényt minél hamarabb el kell távolítani a területről.

74
51
Gyepalkotó fűfajok ezerszemtömegére ható tényezők vizsgálata
15-21

A hőmérséklet, csapadék és az anyatövek korának hatását elemeztük egy fontos vetőmagminőségi paraméter, az ezerszemtömeg (Emt) változására három gyepalkotó fűfaj egy-egy hazai fajtája esetében (’Tomaj’ vörös csenkesz, ’K-50’ nádképű csenkesz és ’K-51’ magyar rozsnok). A MATE Georgikon Campuson (Keszthely) fenntartott törzsállományok hat évjáratából származó magminták vizsgálata során azt találtuk, hogy a növények kora nem befolyásolta az Emt értékét. A május 1-től betakarításig figyelembe vett hő- és csapadékösszeg, illetve az anyatövek kora, mint független tényezőkre illesztett lineáris modellben csak az átlagosnál alacsonyabb hőösszegnek mutatkozott az ezerszemtömegre negatív hatása. A csapadék hatása pozitív, de gyenge volt, a további elemzés azt mutatta, hogy leginkább az előző év nov. 1-től betakarításig számított csapadék korrelált az Emt-vel. Megállapítottuk továbbá, hogy összehasonlító vizsgálatok során alapvető a fűmag minták megfelelő tisztítása és a mért Emt értékek azonos nedvességtartalomra korrigálása.

43
37
Az időjárási tényezők és a hasznosítási rendszerek hatása a terméshozamra és a minőségre néhány pázsitfűfaj esetében
43-56

A hazai és európai védettség alatt álló gyepes területek, illetve az AKG Programba bevont gyepek nagy aránya miatt az extenzifikáció előrehaladott állapota jellemzi a hazai gyepterületeket. A különböző korlátozások gyepeink mintegy felén nem teszik lehetővé a szakszerű tápanyag-gazdálkodást, a felülvetést, vagy pl. az öntözést sem. Az egyre sűrűbben előforduló szélsőséges időjárási hatások ellen a hasznosítás gyakoriságának és idejének megválasztása, valamint az eltérő tulajdonságú pázsitfőfajok telepítése vagy felülvetése kínálnak alternatívát. A gyepgazdálkodás feladata kettős, részben felelni kell az – egyre szélsőségesebb – időjárási kihívásokra, és ezt olyan technológiákkal kell megvalósítani, ami egyben megfelel a korlátozásokat meghatározó jogszabályoknak és törvényeknek is. Ez a kettőség vezérelte kísérletünket is. Különböző főfajok (4 szálfű, 4 aljfű) esetén vizsgáltuk meg az egyes hasznosítási változatokat, és a kapott eredményeket az időjárási tényezők viszonylatában elemeztük. Kísérletünk a Szent István Egyetem Növénytermesztési Tanüzemének Szárítópusztai telepén volt, ahol kaszálással szimuláltuk a gyepnövedékek betakarítását, a gyep hasznosításának intenzitását. A hasznosítási gyakoriságot évente három változatban állapítottuk meg: 2×-i, 3×-i és 4×-i. Az értékelt adatok alapján, hasonló száraz ökológiai körülmények között kizárólagos kaszálónak egyfajú telepítésre vagy felülvetéses gyepjavításra ajánljuk a Festuca arundinacea fajt. Rét és legelő hasznosítás esetén az Agropyron cristatum fajt javasoljuk, amellyel sikeresen lehetne a leromlott állapotú legelők és rétek felülvetéses javítása. 

34
36
A fűfélék tavaszi fejlődésének jellemzői
89-93

A dolgozat a „Hazai fűfajok és fajták takarmányminőségét meghatározó tényezők vizsgálata” című kutatási téma szakmai indokoltságának részletezése után a téma jelenlegi tudományos ismereteit foglalja össze a nemzetközi szakirodalom alapján. Ismerteti a kutatási téma keretében végzett fenológiai és beltartalmi vizsgálatokat. A 2004. évi kutatási eredmények alapján a nádképű csenkesz, a magyar rozsnok, az angol perje és a réti komócsin fejlődéséről – nyolc vizsgálati időpontra vonatkozóan, a vizsgálat végégig bezárólag – az egyes időpontokban a hajtásonkénti élő levelek számát, a fejlesztett hatásonkénti összes levélszámot, egyes időpontokban a hajtásonkénti élő levelek összes hosszát, a vizsgálati időszak kezdetén, közepén és végén mért nyersfehérje és nettó-energia tartalmát.
A kutatási eredményekből levont következtetések:
- fajspecifikus a füvek tavaszi fenológiai fejlődése,
- a generatív fejlődési szakasz beindulása után csökken a füvek aktív levélfelülete.
Április és június közepe között a nyersfehérje tartalom folyamatosan csökken, a nettó-energia tartalomban csak május közepéig érzékelhető a csökkenés, utána az energia-tartalom nem változott.

58
47