Keresés

Keresési eredmények

• AZ ÚJRAKEZDÉS KÖVETE: BENCSIK ISTVÁN (1953-1970) /DEBRECENI AGRÁRFELSŐOKTATÁS/ (1910-1998)

  5-14

  Surányi Béla

  Megtekintések száma:

  83

  1945-ben változás köszöntött be a hazai mezőgazdasági felsőoktatásban, amely a központosítás jegyében született meg. Megalakult a Magyar Mezőgazdaságtudományi Egyetem. Mindez később alapját jelentette a gödöllői Agrártudományi Egyetem színrelépésének. Átszervezések tarkították a képzés szerkezeti felépítését, helyszíneinek véglegesítését. A vidéki intézmények osztályokként működtek, majd a 49. évi rendelet megszüntette az általuk folytatott oktatást, így a központosított egyetem debreceni osztályát is, 1949. március 12-én. 1953-ban Bencsik István kapott megbízást a debreceni oktatás újra indítására. Közel két évtizedet töltött a cívisvárosban, vezető beosztásban az intézmény élén. Munkássága révén modernizálta, kibővítette az egykori – az 1940-ben átadott középfokú m. kir. mezőgazdasági tanintézetet – épületegyüttest. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a város felsőfokú mezőgazdasági szakoktatása rövid idő alatt példaértékűvé vált az országban. Megteremtette az oktatás-kutatás tárgyi és szellemi hátterét. Sokat köszönhet Debrecen agrár felsőoktatása Bencsik Istvánnak, aki rangot vívott ki a város oktatás életében, egyúttal országos elismerést szerzett.

   

• Frühneuzeitliche Disputationen: Polyvalente Produktionsapparate gelehrten Wissens

  210-214

  Hegyi Ádám

  Megtekintések száma:

  126

  A magyar művelődéstörténetben nagy hagyománya van a disputációk kutatásának. Az alábbiakban bemutatandó kötet ahhoz segít hozzá, hogy megérthessük, hogyan értékelik
  a német történészek a disputációk szerepét a kora újkori művelődésben.

• Az EGYETEM LÉTESÍTÉSÉNEK LEGJOBB MUNKÁSA- EGY GYÁSZJELENTÉS MARGÓJÁRA

  145-149

  Bazsa György

  Megtekintések száma:

  184

  A debreceni Egyetem létesítésében meghatározó szerepet vállalt és vitt gróf Degenfeld József egyrészt, mint Debrecen főispánja, másrészt, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka. Az állami egyetem ezt még életében szimbolikusan is demonstrálta azzal, hogy fölvételi épületének felavatásán – a királyi pár jelenlétében – egyházi tisztségviselőként ő mondta az ünnepi beszédet. Elhunytakor pedig külön gyászjelentést adott ki, amiben őt „az egyetem létesítésének legjobb munkása” elismeréssel illette.

   

• Tombi Beáta: Tudomány és ismeretterjesztés a XVII-XVIII. századi Itáliában.

  Pete László

  Megtekintések száma:

  159

  Hol lehet meghúzni a határvonalat tudományos és ismeretterjesztő irodalom között? Melyek azok a kritériumok, amelyek segítségével elválaszthatók egymástól a tudományos és az ismeretterjesztő szövegek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ új könyvében Tombi Beáta, a Pécsi Tudományegyetem Olasz Tanszékének oktatója, a kérdéskör ismert kutatója, melynek ismertetésére Pete László vállalkozik.

• Emlékképek Fornet Béla professzor úrról és az I. sz. belklinikai otthonunkról

  133-137

  Hankiss János

  Megtekintések száma:

  50

  Flashes of Memory: About Professor Béla Fornet and Our Home at the Clinic of Internal Medicine One. Retired internalist head physician, titular professor, and writer-doctor János Hankiss reminiscenses about his years spent in Debrecen. The guiding spirit of the clinic of internal medicine headed by Professor Béla Fornet was this: the patient comes first. Moreover, it is not the disease that has to be treated, the sick man has to be cured, at the highest possible level of science and at the same time with a humane attitude. Forms of refresher training, reading, scientific research are required to make treatment ever more efficient. The mode of presentation is unusual: it assumes the form of a dialogue, and concrete memories elicit distilled ideas.

• Szakszerűség, tudományosság, kritikusság – a politikai aktivitás kezdetei az egyetemi ifjúság körében kétszáz éve

  43 - 58

  Ugrai János

  Megtekintések száma:

  198

  Comp etence, Erudition and Critical Thinking. The Beginnings of Political Act ivity among University Students in the Early 19th Century. The first decade of the 19th century was a period of significant change in terms of the political activity of European university students. They had come forward before in hope of achieving interest- or value-based goals, and in such cases, they exhibited a considerable ability to promote their own interests. However, their involvement and political role was entirely different in the Middle Ages and Early Modern Times. From the 1810s on, the opinion and activity of university student as political actors independent from both the university and the professors were taken into account – and often even feared – by the political elite in power. The transformation of university students’ political role was the result of several, almost simultaneous changes accumulating. Due to the branching off of professional degrees and the increasing expertise of their scientific base, expectations of civic engagement based on critical thinking, and a new kind of uncertainty deriving from various sources made university students especially responsive to problems of their times. Several factors played a vital role in this growing responsiveness: the (cameralist) teachings of the Enlightenment; the strengthening of academies of science, which were the primary competitors of universities; as well as a concomitant separation of disciplines and the disappearance of the shared theological-philosophical-philological language used before. These factors were intensified by career starter graduates’ recurring fears of unemployment – triggered by processes of professionalization – which further increased university students’ interest in public affairs and their political activity.

• A DEBRECENI AGRÁR-FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEK EGYKORI VEZETŐI (1868-1945)

  79-88

  Surányi Béla

  Megtekintések száma:

  129

  A debreceni agrár-felsőoktatás 2018-ban ünnepelte alapításának másfél évszázadát. A mögöttünk hagyott évtizedek során az ország mezőgazdaságának meghatározó szakképzési intézetévé vált. Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak szülötte volt, amelyet a cívisváros gazdatársadalmának elképzeléseit váltotta valóra, összhangban az állam szerepvállalásával, mely utóbbi a központi hatalom feladatkörét bővítette. Mindez új színt kölcsönzött a magyar oktatáspolitikának, elősegítve a hazai mezőgazdaság modernizációjának a megindulását. E nevezetes évforduló ösztönözte korunk krónikásait, hogy áttekintést adjanak a másfél évszázad olyan tudós tanárairól, akik egyrészt iskolateremtők voltak, hosszabb időtartamig álltak az intézmény élén, valamint tevékenységük felölelte a magyar agrár-felsőoktatás minőségi színvonalának emelését. Ezt a célt szolgálják a Gerundium című egyetemtörténeti folyóiratban sorra kerülő írások.

• A rámizmus oktatásának története II. rész

  Kecskeméti Gábor

  Megtekintések száma:

  195

  A tanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét. A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

  A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

• SZABÓ DEZSŐ TÖRTÉNÉSZPROFESSZOR PÁLYAKÉPE

  Marosvári Attila

  Megtekintések száma:

  13

  Dr. Szabó Dezső 1924-től 1959-ig, tehát 35 éven át volt a debreceni egyetem történészprofesszora. A budapesti egyetemen szerzett történelem–latin szakos diplomát. Minden bizonnyal pártfogója, Marczali Henrik ösztönzésére kezdte el a Mohács előtti időszak magyar országgyűléseinek kutatását. Doktori disszertációját is e témából írta. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően az egyetemet királyi aranygyűrűvel (sub auspiciis regis) fejezte be. Évekig középiskolában tanított, emellett 1912-től a budapesti tudományegyetem magántanára lett. 1924 februárjában nevezte ki Horthy Miklós kormányzó a debreceni egyetemen a közép- és újkori (egyetemes) történelem rendes egyetemi tanárává. Kutatásai középpontjában ekkor már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kutatása állt. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aránylag keveset publikált, tevékenységét inkább a középiskolai tanárképzésre összpontosította. Négy tanévben volt a bölcsészettudományi kar dékánja. Elévülhetetlen érdemei voltak az egyetemi oktatás 1944-es újjászervezésében. Ennek ellenére az új rendszerben többször is meghurcolták, s csak befolyásos tanítványai közbelépésének köszönhette, hogy megtarthatta katedráját. 77 évesen vonult nyugdíjba. Az élete főművének tekinthető A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában című munkájának 2. és 3. kötete máig megjelenésre vár.