Keresés

Keresési eredmények

• A BÉCSI EGYETEM HOTVÁTH, MAGYAR ÉS ERDÉLYI TEOLÓGUS HALLGATÓI (1714-1743) A SZEMINÁRIUMON KÍVÜLI NÖVENDÉKEK

  Kökényesi Zsolt

  Megtekintések száma:

  0

  A közlemény a Szent Korona országainak teológushallgatóit vizsgálja a bécsi egyetemen 1714–1743 között, különös tekintettel a szemináriumokon kívül tanulókra. Alapját egy korábban nem használt, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzött kézirat (Nomina D. D. Theologorum inscribi coepta Anno MDCCXIV) képezi, amely a rektori matrikulánál és a kari anyakönyvél jóval teljesebb összeírást tartalmaz. A tanulmány az externi (nem bentlakó hallgatók) körére összpontosítva 218, Magyarországról, Horvátországból és Erdélyből származó növendéket azonosít, akikhez összesen 488 beiratkozás tartozik. A tridenti előírások ellenére a bécsi teológushallgatók többsége nem szemináriumi keretek között folytatta tanulmányait, ami egyszerre tükrözi az intézményi kapacitások korlátait és a teológiai képzés iránti tartósan erős keresletet. A hallgatói létszáma jelentős ingadozást mutatott, amelyet a háborús események és a Habsburg Monarchián belüli változó oktatási lehetőségek egyaránt befolyásoltak. A tanulmány rekonstruálja a hallgatói csoport náció szerinti összetételét is, rámutatva a magyar (Ungarus) hallgatók meghatározó többségére, valamint a horvát és más délszláv csoportok számottevő jelenlétére.

• „SED NOS MUTAMUR IN ILLIS” – A KOLLÉGIUMI HAGYOMÁNYOK TOVÁBBÉLÉSE AZ ÉNEKKARI ÉS DIÁKEGYESÜLETI KERETEK KÖZÖTT: A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM KÁNTUSA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS AZ EGYETEMMÉ ALAKULÁS IDEJÉN

  Kovács Gergely

  Megtekintések száma:

  0

  Az 1739 óta gyülekezeti, temetési és iskolai reprezentációs szolgálatokat végző Főiskolai Énekkar (Kollégiumi Kántus) fiatalemberekből álló énekeseinek 1914 őszétől nemcsak az első világháború okozta nehézségekkel kellett megbrikózniuk, hanem szembesültek az egyetemmé alakuló felsőfokú oktatás miatt megváltozott környezet kihívásaival is. A tanulmány bemutatja a Kántus tudatosan felvállalt hagyományőrző szerepét, amely nagyrészt abból az identitásból táplálkozott, hogy a Kántus volt a legrégebbi diákegyesület. Az énekkar egyetemalapítás terveitől kezdve részt vett az emlékezet fenttartásának különféle alkalmain, melyek között a nemzeti és egyházi megemlékezések – október 6. és október 31. – mellett a temetések súlyát növelte, hogy a háború évei alatt többször is társaikat búcsúztatták. A konfliktusoktól sem mentes háborús évek bemutatását a Kántus jegyzőkönyve és a korabeli sajtó cikkei mellett az érintett hallgatók későbbi visszaemlékezései szolgálnak forrásként. Ezek között kiemelten fontosak a hadbavonult teológusok 1963-ban összegyűjtött emlékei, mivel a „40 honvéd teológus” továbbra is kántustagként definiálta magát.