Keresés

Keresési eredmények

• Az arab nyelv tanulmányozása Európában

  Maróth Miklós

  Megtekintések száma:

  151

  Az orientális nyelvek, köztük az arab tanulmányozása a legrégibb bölcsésztanulmányok közé tartozik Európában. Eleinte szórványos egyéni munkákat, később szervezett tevékenységetláthatunk, amelyek az Ibériai félszigetre, Salernóba és Párizsba visznek vissza minket. A Koránon kívül filozófiai, matematikai, csillagászati és orvostudományi műveket fordítottak arabról latinra. Később, a reneszánsz idején Itália és a pápaság lett az arabisztika központja, mégpedig elsősorban a poliglott Bibliák előállításának a céljából, de fontos szerepet játszottak az orvostudományi művek is. Ezt követően Hollandia és Leyden emelkedett ki az európai egyetemek közül. Az arabisztika célja Hollandiában a kereskedelem támogatása volt. A modern értelemben vett arab filológia Párizsban született meg. Minden európai arabista S. de Sacy tanítványának számít. Mi Magyarországon Czeglédy Károlyon, de Goején és holland tanárain keresztül kapcsolódunk őhozzá.

   

• Mikonya György: Az európai egyetemek története (1230–1700) – recenzió

  143-148

  Bozzay Réka

  Megtekintések száma:

  131

  Mikonya György: Az európai egyetemek története (1230–1700)

• VÍVÁS A KORAI ÚJKOR EURÓPAI EGYETEMEIN ÉS AKADÉMIÁIN A TANULT VÍVÁS SZÍNEVÁLTOZÁSAI: Várnay Ernő, egy vívó européer 70. születésnapjára

  74-132

  P.Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  144

  Az egyetem-, mentalitás- és sporttörténeti kérdésfelvetéseket egyesítő tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kora újkorban melyen szerepet töltött be a vívás az európai egytemek hallgatóinak életében, hogyan viszonyultak az egyetemek a hallgatók fegyverviseléséhez és a fegyveres rendbontások problémájához. A kezdeti tiltások után a vívás-tanítás fokozatosan helyet kapott az egyetemek és akadémiák curriculumaiban és az ilyen módon elsajátított „szabályozott” vívás jelentősen hozzájárult az önmagát privilegzált társadalmi rétegnek tekintő egyetemi hallgatóság viselkedéskultúrájának konszolidálásához.

   

• EGYETEMJÁRÁS KUTATÁSA EURÓPÁBAN

  60-81

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  111

  A külföldi egyetemjárás, a peregináció történetének kutatása Európa valamennyi nemzete számára fontos téma. Az európai centrum, azon országai, ahová irányult a peremvidékekről az egyetemjárás, elsősorban befogadó egyetemekkel rendelkeztek, és számukra fontos saját kapcsolataik és vonzáskörzetük vizsgálata. Ez elsősorban az itáliai, francia és német egyetemek esetében jellemző. Ugyanakkor ők is vizsgálják saját egyetemjárásukat a centrum más régióival kapcsolatosan. Az Európa északi, keleti és déli végein található országok egy részének viszonylag korán alakultak saját egyetemei, de mégis nagy számban küldtek diákokat a centrum országok egyetemeire, így ennek kutatása számukra is fontos. Például a spanyol és portugál történetírás számára fontos kérdés a francia és itáliai egyetemjárás vizsgálata. Skandinávia és Közép-Európa régebbi államaiban ugyan viszonylag korán létrejött egy-egy univerzitás, de ezek működése nem volt állandó, így e nemzetek értelmiségének döntő többsége külföldi egyetemeken nevelkedett. A 19-20. században függetlenné vált kisebb európai államokra mindez fokozottan igaz, így számukra még inkább fontos nemzeti értelmiségük kialakulásának vizsgálata. A tanulmány e kérdéseket tárgyalja bemutatva az e témakörben végzett kutatásokat.

• A TÖRÖK NYELV TANULMÁNYOZÁSA A KORAÚJKORI EURÓPAI EGYETEMEKEN

  61-77

  Vásáry István

  Megtekintések száma:

  117

  A tanulmány az európai török stúdiumok kialakulását és fejlődését tekinti át a kezdetektől az 1754-ben alapított  bécsi Keleti Akadémia létrejöttéig. Az arab és perzsa nyelvhez képest a török tanulmányozása viszonylag későn indult meg Európában. Az arab kutatását a teológiai háttér indokolta, a perzsa nyelv tanulmányozását gazdag irodalmi hagyatéka inspirálta, míg a török nyelv vizsgálatát két tényező segítette elő. Az egyik az Oszmán Birodalom egyre növekvő politikai és kereskedelmi súlya Európában, a másik pedig a keresztény misszió. A cikk a téma rövid összefoglalását adja, így a tárgyalt időszakban csak a legfontosabb nyomtatott török grammatikákat és szótárakat veszi számba. A 16. századi alkalmi kezdemények után az első Európában megjelent török nyelvtant (Megiser 1612) tárgyalja, majd Harsányi Nagy Jakab munkáját (1642) veszi vizsgálat alá. Ezután a 17. századi francia, olasz és angol szótári és grammatikai munkák vizsgálata következik (du Ryer, Molino, Maggio, Bernardo de Parigi, Pietro d’Albavilla, Mascisci, Seaman, Vaughan). Ezután hosszabban időzik a tanulmány a 17. bécsi turkológiánál, amennyiben két legfontosabb alakjának, Meninskinek és Podestànak munkásságát elemzi. A lipcsei török szótárak és nyelvtanok áttekintését követően az 1754-ben alapított bécsi Keleti Akadémiáról esik szó. Végül a 17. századi török nyelvű bibliafordítások áttekintésére kerül sor, melyet egy rövid összegzés követ.