Az ipari épületek védelme körülbelül az 1970-es évektől kezdve figyelhető meg Nyugat-Európában, gyakorlatilag ekkor születik meg az ipari örökség fogalma. Létrejön angolszász területeken az úgynevezett ipari régészet, amely a városok értékes területein fekvő, összefüggő „rozsdazónákkal” kezd el foglalkozni. [1] Az ipari épületek sajátos történeti értékekkel bírnak, ennek ellenére a mai napig nagyon szűk teret kapnak a műemlékvédelem keretein belül. Azonban gyakran a műemléki védettség sem garantálja a fennmaradást, ugyanis hiányzik a befektetői igény, a pénz és a rehabilitációra való törekvés. A rehabilitálással kapcsolatban fő problémának bizonyul az is, hogy nagyon sokan úgy tekintenek a magára hagyott ipari épületekre, mint romokra.