A nanoanyagok egyedi tulajdonságaik révén egyre szélesebb körű felhasználásnak örvendenek, amelyeknek köszönhetÅ‘en számos iparág tevékenységében fellelhetÅ‘k, térhódításuk továbbra is növekvÅ‘ tendenciát mutat. Az ipari felhasználásuk az utóbbi néhány évtizedben lett számottevÅ‘. Ezen robbanásszerű fejlÅ‘dés kÃ...¶vetkeztében hiányos ismeretekkel rendelkezünk az anyagok élÅ‘ szervezetekre, valamint az emberi egészségre gyakorolt pontos hatásmechanizmusát illetÅ‘en mind rövid-, mind pedig hosszútávon. A nanoanyagok számos különbözÅ‘ megjelenési formájukból, változatos fizikai és kémiai tulajdonságaikból adódóan különbözÅ‘ módokon juthatnak be az élÅ‘ szervezetekbe, majd tovább a véráramba, a nyirokrendszerbe elérve az egyes szerveket és ott különbözÅ‘ egészségkárosító hatásokat elÅ‘idézve súlyos megbetegedéseket okozhatnak. Hazánkban és az Európai Unióban jogi szabályozások tekintetében az érintett tématerület lefedettsége kezdetlegesnek mondható. Az anyagoknak való kitettség kockázatának vizsgálatához szintén nem áll rendelkezésünkre, olyan összefoglaló anyag, amely részletesen kitérne az egyes kockázati tényezÅ‘kre, vizsgálandó paraméterekre.  Munkánk során célunk volt egy olyan szempontrendszer kialakítása, amely figyelembe veszi a nanoanyagok használata, illetve a velük való érintkezés során felmerülÅ‘ kockázatokat az anyagok egyes tulajdonságai alapján - legyen az fizikai, kémiai vagy biológiai- , amely szempontrendszer a késÅ‘bbiekben megfelelÅ‘ kiindulási alapot biztosíthat a munkavédelmi kockázatértékelések elkészítése alkalmával, ezáltal biztonságosabbá téve az ezen anyagokkal való munkavégzést, a munkát végzÅ‘k és a munkavégzés hatókörében jelenlévÅ‘k számára egyaránt.

Az üzemek berendezései műszaki állapotának romlása napjainkban általános jelenség. Mindez a hazai és nemzetközi hatósági tapasztalatok szerint egyre növekvő mértékben járul hozzá az üzemzavarok és balesetek bekövetkezéséhez. Azon üzemek, amelyek nem megfelelő állapot megőrzési stratégiával működtetnek napjainkba...n tervezési élettartamuk végéhez közelednek, így fokozott baleseti kockázatot jelentenek. Az öregedési folyamatokat gyakran gyorsítja a berendezéseket érő igénybevételek hatásainak és az állapotromlási mechanizmusok mértékének üzemeltető általi alulbecslése, illetve ennek következtében az állapot nyomonkövetési és karbantartási eljárások nem megfelelő kialakítása és működtetése. Munkánk célja a hazai és külföldi trendek vizsgálata a karbantartás modern optimalizálási módszerei tükrében és ehhez kapcsolódóan javaslattétel a karbantartási ütemezés optimalizálására vonatkozóan a hazai munkáltatók számára.