Keresés

Keresési eredmények

• Társadalomra veszélyesség megjelenése, alakulása és fogadtatása a magyar büntetőtörvényekben

  105-120

  Szemán Ádám

  Megtekintések száma:

  153

  Társadalomra veszélyesség a Büntető Törvénykönyv bűncselekmény-fogalmának talán a legtöbbet vitatott fogalmi eleme. A honi büntetőjogi felelősség megállapíthatósága körében kiemelkedő szerepet tölt be ezen fogalom. A 20. században a büntetőjog területén elismert jogtudósok között vita tárgyát képezte annak szükségszerűsége az éppen hatályos Büntető Törvénykönyvünkben.

  A rendszerváltást megelőző korszak szocialista büntetőjogában a társadalomra veszélyesség fogalma a büntetőjog “osztálytartalmának” kifejezésére szolgált. E fogalom a 90-es éveket követően – a büntetőjog tudományában, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt – megtisztult a szovjet jogból átvett, pártállami politika célokat szolgáló tartalmi elemektől. Manapság már olyannyira nincs ideológiai, párt-politikai jelentéstartalma a társadalomra veszélyesség meghatározásának, hogy a büntető-jogtudományban jártás jogtudósok jelentős része, és az ítélkezési gyakorlat is - a német dogmatikából átvett - materiális jogellenesség fogalmi megfelelőjeként tartja számon. (Újvári, 2003)

  Jelen írásomban a társadalomra veszélyesség fogalmának megjelenését és fogadtatását mutatom be a magyar büntető törvényekben és büntető-jogtudományban egyaránt, egészen az azt megelőző - formális jogellenességet alkalmazó - időszaktól a hatályos Büntető Törvénykönyvünkig.

• Kellő védelmet biztosít-e az Ebktv. a munkaerőpiacon a gyermekvállaláshoz? Várandós nők és szülők foglalkoztatási egyenlősége Magyarországon

  47-60.

  Földvári Zoltán

  Megtekintések száma:

  229

  Az elmúlt években számos állami intézkedés célozta a születésszám nevelését Magyarországon, elsősorban a szülők közvetlen pénzügyi támogatása révén. A gyermeknevelés iránti kötelezettségvállalás azonban nem csak anyagi kérdés, a munka és a magánélet egyensúlya ugyanolyan fontos a szülők, és különösen a nők számára. Célom alapvetően az egyenlő bánásmód joganyagának vizsgálata abból a szempontból, hogy várandós nők és a kisgyermekes szülők megkülönböztetését a foglalkoztatás során mennyiben tudja megakadályozni és szankcionálni. Egy rövid problémafelvetést követően bemutatom a téma uniós jogi fejlődését és hazai jogszabályi hátterét, különös tekintettel az eljárási kérdésekre, majd pedig az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetjogán keresztül kívánom elemezni az egyes, egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások megjelenését a gyermekvállalással összefüggésben. Arra a problémára keresem a választ, hogy egyrészt megvannak-e azok a jogszabályi keretek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gyermekvállalást tervező nők és családok ne legyenek kiszolgáltatottak a munkáltatóknak, másrészt mennyiben érvényesülnek ezek a keretek a gyakorlatban, harmadrészt pedig található-e valamilyen fejlesztendő terület az egyenlő bánásmód szabályozásának terén.

• Jogérvényesítési lehetőségek az egyoldalú hatalmasság visszaélésszerű gyakorlása esetén a munkaidő területén

  101-125

  Szabó Mercédesz Ibolya

  Sípos Marcell

  Megtekintések száma:

  91

  A Munka Törvénykönyve munkaidőkeretre vonatkozó szabályait módosító 2018. évi CXVI. törvény korábban említett rendelkezéseitől eltekintve sehol nem lelhető fel hatályos joganyagunkban a munkavállalói egyetértés érdemleges igénylése a munkaidő témakörében, ami pedig – akár egy munkáltatói ultima ratio fenntartása mellett – álláspontunk szerint rendkívül előnyös lenne, nem csak alapjogi, nem csak szociális, de gazdasági-hatékonysági szempontból is. Az előzőekben említett európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése nem kétségesen ezen a területen is előnyöket rejtene magában. Észre kell vennünk ugyanakkor, hogy az Európai Unió jogalkotása sem ad a fenti problémákra kielégítő megoldást, hiszen maga sem tartalmaz a munkavállalói oldalt a munkaidővel/munkarenddel kapcsolatos döntésekbe kellő mélységben bevonó jogszabályi rendelkezéseket. Álláspontunk szerint megoldást kizárólag egy olyan hazai jogalkotási reform jelenthetne, amely az európai Unió jogával összhangban, de saját utas megoldásokkal választ adna a tanulmányunkban felemlített problémák összességére.

• A gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata a joggyakorlat tükrében

  29-48.

  Barta Judit

  Megtekintések száma:

  77

  A tanulmány a gazdasági társaságok határozatai bírósági felülvizsgálatának törvényi szabályait mutatja be részletesen és rendszerezetten, feldolgozva a bírói gyakorlat gazdag anyagából a fontosabbakat.

  A tanulmány ismerteti, hogy milyen esetben kérhető a határozat bírósági felülvizsgálata, kik a peres felek, hogyan alakul a keresetindításra biztosított határidő, milyen határozatot hozhat a bíróság, hozzárendelve a kapcsolódó bírósági döntéseket, majd csoportosítja és bemutatja a tipikus jogsértő határozatokat, végül a jogintézményt elhatárolja a törvényességi felügyelettől.

• Az önvezető járművek és a büntetőjogi felelősség

  34-46.

  Csitei Béla

  Megtekintések száma:

  181

  A tanulmány célja, hogy az automatizált és az autonóm jármű fogalmainak elhatárolását követően megvizsgálja, hogy mennyiben indokolt az autonóm járművek üzemeltetéséből származó balesetek büntetőjogi szankcionálása, valamint alkalmazható-e a magyar bűncselekmény-fogalom az automatizált és az autonóm járműveken keresztül megvalósuló közlekedési bűncselekményekre. Kutatásom során különös figyelmet szántam a bűncselekmény fogalmának két esszenciális elemére, az emberi cselekményre és a bűnösségre, egyúttal annak a kérdésnek a megválaszolására törekedtem, hogy ha a közlekedési bűncselekményt egy autonóm járművet felhasználva követik el, akkor a büntetőjogi felelősség alanya miként határozható meg.

• Elúszó pénzek az egészségügyben - Esettanulmány egy évekig tartó büntetőeljárásról

  15-25

  Kiss Tamás

  Megtekintések száma:

  76

  In the financing of the Public Health System, it has a particular significance on the one hand that those obligated do pay the required taxes and levies (Health contribution) in order, and on the other, to use the already available resources only to the purpose that laws allow.

  The institutes that provide public health care services maintain themselves in part or on the whole on the support of the central budget or the Health Insurance Fund. The criteria listed by Law indicate and limit on what the institutes may spend the amount of funds received, which areas should they strive to develop.

  The question arises that how other charges, such as expenses related to the quality management system, can fit into this well-defined scope. In my opinion, it would be possible to avoid the giving away of unrealistically large amounts of money to semi-, or fully illegal businesses with greater circumspection, because otherwise too many sources are distracted from Health Care.

• A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény tükrében

  125-144

  Kormos János

  Megtekintések száma:

  91

  A dolgozat a munkaviszonyra vonatkozó szabályokból kiemelve a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit bemutatja annak közelmúltbeli rövid történeti hátterét, fejlődési irányát, a jelenlegi szabályozását, de legfőképpen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1), (2) és (4) bekezdése gyakorlati alkalmazásának immár több, mint tíz év alatt felgyűlt ítélkezési tapasztalatait. A dolgozat kitér a szóban lévő munkáltatói döntésekkel szemben előterjesztett munkajogi igények jogalapját, valamint összegszerűségét érintő kérdésekre is, segítségül hívva a felsőbb-bíróságok, tehát akár az ítélőtáblák, akár a Kúria hasonló tárgyban meghozott, a jogalkalmazás során iránymutatónak tekinthető eseti döntéseit.

• A sérelemdíj funkció-analízise

  97-117.

  Mátyus András

  Megtekintések száma:

  196

  A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.

  A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.

  A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.

  Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.

• Fogyasztói magáncsőd az Európai Unióban

  153-163

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  81

  A modern polgári jogrendszerek szinte mindegyike kiemelt alanyi jogként tekint a tulajdonjogra, amely azt jelenti, hogy megfelelő bírósági eljárás nélkül a személyeket megillető tulajdonjog nem korlátozható és nem vonható el. A fizetésképtelenségi eljárások esetében a tulajdonhoz való alanyi jog sérelmet szenved, hiszen az adóst megfosztjuk az őt megillető tulajdonjogától. Ezen helyzetekben az adós és a hitelező tulajdonjogi igénye feszül egymásnak, akár olyan szinten is, hogy az adós megélhetése veszélybe kerül a hitelezői igények kielégítése által. A fizetésképtelenségi eljárások során a kötelezett magatartása következtében a jogosult oldalán megbomlott tulajdonjogi jogviszonyt kell úgy helyreállítanunk a kötelezett vagyona terhére, hogy biztosítjuk az adós érdekeinek védelmét is, az eljárás mindkét fél érdekeit szem előtt tartó voltát. A nemzeti jogalkotóknak több szempontot is figyelembe véve kell tehát megalkotni azokat az anyagi és eljárási jogszabályokat, amelyek alapján a magánszemélyek vagyona is fizetésképtelenségi eljárás alá vonható. Mindezt egy olyan környezetben kell a nemzeti jogalkotóknak megtennie, amikor a globalizáció hatása miatt már közel sem biztos, hogy az adós és hitelező azonos ország állampolgára. Épp ezért fontos azt is megnézni, hogy az Európai Unió a tagállamai számára hogyan szabályozza a nemzeti határokon átnyúló, de az Európai Unió tagállamai közötti fizetésképtelenségi eljárásokat.

• A bírói munkateher mérésének és az ügykiosztás rendjének alapjogi, munkajogi és emberi erőforrás menedzsment megközelítésű vizsgálata

  5-44

  Boda Zoltán

  Megtekintések száma:

  95

  Jelen tanulmányban rávilágítok arra, hogy a hazai bíróságok ügyelosztási rendjei, az azon alapuló ügykiosztás (vagy igazgatási szaknyelv szerint: szignálás) rendje, módszerei, valamint a bírói munkateher mérése számos alapjogi és alapelvi kérdést felvet. Az alapjogi megközelítés azonban nem csak az Alaptörvényben lefektetettek vizsgálatát tehetik szükségessé, hanem fontos lehet ezzel összefüggésben azt is elemezni, hogy ezek mely szervezeti emberi erőforrás menedzsment tényezőkkel hozhatóak összefüggésbe és milyen módon. Álláspontom szerint a bírákra nehezedő munkateher és annak „menedzselése”, mint alapjogi és egyben munkajogi kérdés HR kapcsolódási pontja elsősorban (de nem kizárólagosan) az ösztönzésmenedzsment és annak eszköztára lehet.

• Megállapítási és marasztalási perek összehasonlítása, megállapítási keresetek speciális feltételei

  Kiss Szilvia

  Megtekintések száma:

  81

  For the first, I think that it is necessary to make clear what action is.

  The action the application to the proposal of which the half interested in the debate is entitled and the court passes judgement on it. Bringing an action to the court is the prerequisite of the setting in motion of the civil action procedure.

  The plaintiff asks it for the restoration of his violated subjective right practically in the action of detaining to oblige the defendant. The object of the action of detaining the claim originating from the violated subjective right, the controversial material legal contractual relationship, his content though the plaintiff’s application, that let the court oblige it defendant onto a particular activity, abstaining from it.

  Basic rule: action of detaining expired in case of claims only enforceable. The action of assessment in so much action of detaining, that it positively aims at the court establishing it for the plaintiff’s right and the existence of the defendant’s asking to stay being mentioned.

  It being possible to initiate action of assessments has two conditions conjunctive: the legal defence for the claim of his necessity and the impossibility of the vindication. The content and the consequences of the action of assessment considering too narrower than the action of detaining.

  The plaintiff’s aim in the action of assessment, that the court clears up whether one of the contractual relationships exist with a judgement or not, it does not claim him accomplishing a defendant’s active behaviour beyond this. The deficiency of the execution follows from this, the giving onto an end which can be grown in the part of a judgement saying detaining in the legal charge only.

  Verifiable, that the action of assessment independent legal defence device quality actions. Categorically cannot be declared, if action of detaining possible, assessment one is not eligible. The clarification of the situation and correcting him wait for the legislator however.

• A téves ténymegállapítás egyes pszichológiai aspektusai

  Elek Balázs

  Megtekintések száma:

  154

  Psychology plays a main role in the criminal procedure. The psychological methods started being used only in the 19th century. During the legal proceedings the autorities must deal with people. The behavior of the people is very different. The authorities must know the basic rules of the psichology to understand the accused people and witneses. The human memory has a lot of regularity. The knowledge of these regularities make easier the efforts of the authorities to get the truts. The importance of the pschichological knowledge in the legal occupation is unquestional. Overbearing police methods creat too high risk of false confession and are not likely to yield factually reliable information from the accused. A significant number of confessions that result in wrongful convictions are obtained through coercive questioning. This paper examines false confessions and discusses the psychological and social factors that influence the verdict in criminal procedure and how often do false confessions lead to miscarriages of justice. In determining the admissibility of confession evidence, the courts have to considere factors such as mental abuse in addition to physical force and threats.