Keresés

Keresési eredmények

• Az önvezető járművek és a büntetőjogi felelősség

  34-46.

  Csitei Béla

  Megtekintések száma:

  220

  A tanulmány célja, hogy az automatizált és az autonóm jármű fogalmainak elhatárolását követően megvizsgálja, hogy mennyiben indokolt az autonóm járművek üzemeltetéséből származó balesetek büntetőjogi szankcionálása, valamint alkalmazható-e a magyar bűncselekmény-fogalom az automatizált és az autonóm járműveken keresztül megvalósuló közlekedési bűncselekményekre. Kutatásom során különös figyelmet szántam a bűncselekmény fogalmának két esszenciális elemére, az emberi cselekményre és a bűnösségre, egyúttal annak a kérdésnek a megválaszolására törekedtem, hogy ha a közlekedési bűncselekményt egy autonóm járművet felhasználva követik el, akkor a büntetőjogi felelősség alanya miként határozható meg.

• A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség és az ügyvédi felelősség összehasonlítása a felelősségi mérce szempontjából

  128-148.

  Zsurzsa Zsolt

  Megtekintések száma:

  161

  A tanulmány elsősorban a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség egyik speciális alakzatára, a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre koncentrál. Az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy a bíróságokkal szemben indított kártérítési perek elhanyagolható hányadában marasztalják az eljárt bíróságokat a jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibáikkal a feleknek okozott károk miatt. Indokolt ezért annak vizsgálata, hogy ennek a jelenségnek milyen okai lehetnek, valamint, hogy ezek az okok indokolják-e ezt a gyakorlatot. A vizsgálat eredményeként több olyan tényező is azonosítható, amelyek külön-külön is rendkívüli módon megnehezíthetnék a bíróságokkal szembeni igényérvényesítést, kombinálva pedig szinte lehetetlenné teszik azt. Ezen tényezők között elsősorban a kirívóan súlyos jogsértés doktrínáját, valamint a keresetet a jogerős bírósági döntések tartalmi immunitására hivatkozással elutasító ítéleteket lehet megjelölni.

  Kutatásmódszertani szempontból célszerű volt a bíróságok kárfelelőssége kapcsán tett megállapításokat szembe állítani az ügyvédség kárfelelősségének bírói gyakorlatával, ahol egyértelműen megállapítható volt, hogy a bíróságok sokkal szigorúbb elvárhatósági mércét támasztanak, mint a bíróságokkal szemben, holott a két jogászi hivatásrend társadalmi felelőssége és munkaterhe ezt nem indokolná. Összehasonlításra került a két jogászi hivatásrend kárfelelősségének történeti kialakulása, a felelősségük jogszabályi háttere és a kapcsolódó joggyakorlat, rövid kitekintést téve külföldi példákra is. Az átfogó elemzés alapján javaslatok megfogalmazására kerül sor a jogalkalmazás és a jogalkotó számára is.

• „Ki sótalanítja Karthágó földjeit?” – A volt Jugoszlávia területén zajlott fegyveres konfliktusok (1991-1999) egyes nemzetközi környezetvédelmi jogi vetületei

  Végh Károly

  Megtekintések száma:

  40

   

  Általánosan elfogadott nézet, hogy egyetlen háború sem vívható meg anélkül, hogy ne ártana a természetnek, sőt, ne rombolná le azt; ennél fogva, hosszú időn át a háborúk e hatását elkerülhetetlen következménynek tekintették, melynek megakadályozására nem született átfogó, nemzetközi rezsim.

  A nemzetközi közösségben, az 1990-es években kiteljesedő értékrendváltozás nyomán, azonban egyre erősödött az igény a környezet védelmének háborúk idejére való kiterjesztése iránt is. E folyamattal egyidejűleg a világ számos régiójában törtek ki fegyveres konfliktusok, melyek sajátos esettanulmányokként mutatják be a nemzetközi jogi szabályozás és annak gyakorlati érvényesülése közötti, gyakran ellentmondásos kapcsolatot.

  A tanulmány középpontjába állított, a volt Jugoszlávia területén zajlott konfliktusok számos súlyos kérdésre és hiányosságra hívták fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, elsősorban két területen: bizonyos, veszélyesnek tekinthető objektumok támadását, valamint a szegényített urániumot tartalmazó lövedékek használatát illetően, mindkét esetben felvetve a támadásokban közvetlenül érintett Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO), valamint tagállamainak esetleges nemzetközi jogi felelősségét.

  A tanulmány első részében vizsgált veszélyes objektumok támadását illetően átfogó képet az UNEP által készített jelentés biztosít, mely azonban maga is több tekintetben árnyalt, olykor ellentmondásosnak tekinthető megállapítást is tartalmaz. A támadások pontos környezeti hatásának tisztázatlansága mellett számos további kérdést hagy nyitva a releváns nemzetközi jogi szabályozás is. Az 1949-es genfi egyezmények és 1977-s kiegészítő jegyzőkönyveik szabályai alapján ugyanis a támadott objektumok nem minősülnek veszélyesnek, ennél fogva kiemelten védettnek, annak ellenére, hogy támadásaik kimutatható környezeti károkat okoztak.

  A tanulmány, és egyben a vizsgált jogterület kulcsproblémája azonban a jogsértés minimális határértékének tisztázatlansága, illetve ésszerűtlenül magasra helyezése, melynek révén csupán a rendkívül nagy területet érintő és páratlanul súlyos szennyezés minősül az egyezmények megsértésének. A szerző megítélése szerint e kritériumrendszer átértelmezése lehet az első lépés a környezet háborúk idején való hatékony védelme kidolgozásához.

  A második vizsgált kérdésként vizsgált szegényített uránium tartalmú lövedékek használata a megosztott és kiforratlan tudományos álláspont miatt további jogbizonytalanságot eredményez.

  Noha e lövedékek a hatályos nemzetközi hadijogi szabályozás alapján nem minősülnek kifejezetten tiltott fegyvereknek, az ilyen lövedéket alkalmazó feleket kifejezett körültekintési és elővigyázatossági kötelezettség terheli a polgári lakosságot érintő káros mellékhatásokat illetően.

  E kérdés tehát továbbra is lezáratlan, azonban a szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amennyiben a jövőben e mellékhatások tudományos alapossággal is bebizonyosodnak, a NATO, illetve tagállamai nemzetközi jogi felelőssége felmerüljön.

  Összefoglalóan megállapítható, hogy a hatályos szabályozás, az elmúlt évek fejlődési tendenciái ellenére továbbra is több hiányossággal küzd, különösen a felelősség megállapítása és a kikényszerítési eljárások tekintetében.

  Noha az elkezdett folyamatok a jövőben kiteljesedhetnek, mindaddig, amíg a jelen nemzetközi rendszerben a háborúindítás továbbra is az államok gyakorlatának része, a környezet háborúk idején való védelmének lehetőségei korlátozottak maradnak.

• Az egészségügyi ellátás során bekövetkező károkért való felelősség alapvető jellemzői Franciaországban

  53-58

  Zákány Judit

  Megtekintések száma:

  85

  Absztrakt nélkül

• A felelősség intézményének alakulása a kezdetektől a XX. század végéig

  69-85

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  102

  Absztrakt nélkül

• A büntetőjogi és a polgári jogi felelősség jogkövetkezményeinek összevetése

  47-60

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  89

  Absztrakt nélkül

• Helytállás és felelősség a fizetésképtelen gazdasági társaságok tartozásaiért a magyar társasági jogban

  70-94

  Tarkó Izabel Ágnes

  Megtekintések száma:

  126

  Absztrakt nélkül

• A hibás termékért való felelősség rendszere és szabályai Európában

  19-26

  Hajnal Zsolt

  Megtekintések száma:

  86

  Absztrakt nélkül.

• Bridging Jurisdictions: Enforcing Access Rights under the Brussels IIb Regulation

  5-21

  Gönczi Barbara

  Megtekintések száma:

  55

  The research work discusses the issue of the maintenance of contact with children in the context of the new Brussels IIb Regulation. The Regulation introduces a number of important innovations that will make it easier to resolve international divorce cases and to ensure that the rights and best interests of the child are respected. The study highlights the provisions of the Regulation, with particular attention to the issue of recognition and enforcement of foreign judgments in the context of national family law. Finally, a recent decision of the Hungarian Curia is presented, which is an important precedent in the context of the enforcement of the right of access.

• A szennyező fizet elvének megjelenése a magyar polgári jogban, különös tekintettel a veszélyes üzemi felelősség kérdéseire

  89-106

  Sztancs Edit

  Megtekintések száma:

  117

  The polluter pays principle is one of the basic principles of international environmental law
  mentioned directly firstly only in 1972, however the principle were declared in 1929 in the
  well-known Trail Smelter Case. The polluter pays is an economical principle, and in the
  meaning of this principle the costs of pollution shall be shared between industrial companies
  and consumers. Taking into consideration that after applying this principle price of products
  will be higher than before, industrial companies shall reduce their pollution in the interest of
  their (and their products’) competitiveness. Seeing the development of the principle in EU
  level, the polluter pays were mentioned first time in the first „programme of action of the
  European Communities on the environment” adopted in 1973. However it is questionable
  what polluter, pollution, obligation of polluter and costs of pollution mean exactly, and for
  this reason this principle cannot be applied automatically.
  In this study I try to examine how the polluter pays principle works in the Hungarian national
  law, especially in the Hungarian Civil Code. For this reason I examine the applicability of
  Article 345 of the Hungarian Civil Code („Damages Originating from Hazardous
  Operations”), with special regard to the case-law of the Hungarian civil courts. I also try to
  introduce the possibilities and obligations of the public prosecutor in environmental issues.

• A vétőképtelen személy károkozásáért való felelősség

  92-101

  Varga Nelli

  Megtekintések száma:

  193

  The new Hungarian Civil Code also modernizes the non-contractual liability law in several aspects. Even if the so-called general clause of non-contractual liability reamains unchanged, its contstitutive elements are regulated in detail in the new Civil Code. The new Code also introduces some new provisions with regard to liability for dameges caused by a person of lack of discretionary power. The objektive of this survey is to present these changes and to examine its possible impacts on judicial practice.

• A bírói munkateher mérésének és az ügykiosztás rendjének alapjogi, munkajogi és emberi erőforrás menedzsment megközelítésű vizsgálata

  5-44

  Boda Zoltán

  Megtekintések száma:

  113

  Jelen tanulmányban rávilágítok arra, hogy a hazai bíróságok ügyelosztási rendjei, az azon alapuló ügykiosztás (vagy igazgatási szaknyelv szerint: szignálás) rendje, módszerei, valamint a bírói munkateher mérése számos alapjogi és alapelvi kérdést felvet. Az alapjogi megközelítés azonban nem csak az Alaptörvényben lefektetettek vizsgálatát tehetik szükségessé, hanem fontos lehet ezzel összefüggésben azt is elemezni, hogy ezek mely szervezeti emberi erőforrás menedzsment tényezőkkel hozhatóak összefüggésbe és milyen módon. Álláspontom szerint a bírákra nehezedő munkateher és annak „menedzselése”, mint alapjogi és egyben munkajogi kérdés HR kapcsolódási pontja elsősorban (de nem kizárólagosan) az ösztönzésmenedzsment és annak eszköztára lehet.

• Társadalomra veszélyesség megjelenése, alakulása és fogadtatása a magyar büntetőtörvényekben

  105-120

  Szemán Ádám

  Megtekintések száma:

  180

  Társadalomra veszélyesség a Büntető Törvénykönyv bűncselekmény-fogalmának talán a legtöbbet vitatott fogalmi eleme. A honi büntetőjogi felelősség megállapíthatósága körében kiemelkedő szerepet tölt be ezen fogalom. A 20. században a büntetőjog területén elismert jogtudósok között vita tárgyát képezte annak szükségszerűsége az éppen hatályos Büntető Törvénykönyvünkben.

  A rendszerváltást megelőző korszak szocialista büntetőjogában a társadalomra veszélyesség fogalma a büntetőjog “osztálytartalmának” kifejezésére szolgált. E fogalom a 90-es éveket követően – a büntetőjog tudományában, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt – megtisztult a szovjet jogból átvett, pártállami politika célokat szolgáló tartalmi elemektől. Manapság már olyannyira nincs ideológiai, párt-politikai jelentéstartalma a társadalomra veszélyesség meghatározásának, hogy a büntető-jogtudományban jártás jogtudósok jelentős része, és az ítélkezési gyakorlat is - a német dogmatikából átvett - materiális jogellenesség fogalmi megfelelőjeként tartja számon. (Újvári, 2003)

  Jelen írásomban a társadalomra veszélyesség fogalmának megjelenését és fogadtatását mutatom be a magyar büntető törvényekben és büntető-jogtudományban egyaránt, egészen az azt megelőző - formális jogellenességet alkalmazó - időszaktól a hatályos Büntető Törvénykönyvünkig.

• A kommentekért való felelősség bírói gyakorlatának evolúciója

  39-49

  Pádár Henrietta

  Megtekintések száma:

  74

  The article focuses on the examination of the judicial practice related to the liability for reader’s comments. Comments have become an important instrument for internet communication and expression, however they also cause specific legal problems.

  Internet Content Providers (ICP) have offered such content so far, disclosure of which was the result of editorial’s decision, but now they play a role in the disclosure of such contents, that they do not have direct contact with.

  The examination of liability for comments is further complicated by the features of the online environment, because the courts shall have to overcome the problems of the scheme of special definitions.

  Courts have failed as yet to provide a satisfactory solution for the problem: who shall remain liable for the infringements appearing in anonymous reader’s contents? Therefore the article is an attempt to present the development of the judicial practice from the beginning to the current opinion appearing these days.