Search

Search Results

• Self-Driving Cars and Criminal Liability

  34-46.

  Béla Csitei

  Views:

  161

  After clarifying the concepts of automated and autonomous vehicles, the purpose of the study is to investigate how reasonable the criminal sanction is arising from accidents caused by autonomous vehicles. The next question to be answered is that the definition of the crime according to the Hungarian law may be applied in case of traffic related criminal offences caused by automated and autonomous vehicles. During my research I paid special attention to two essential elements of criminal offence, namely the human act and guilt. Furthermore, I strived for finding solution for the next problem, as well: if the traffic related criminal offence is committed by driving an autonomous vehicle, how to define the subject of criminal liability.

• The comparison of the civil law liability for the actions of courts and the civil law liability of attorneys in view of the standard of attributability

  128-148.

  Zsolt Zsurzsa

  Views:

  106

  It is a basic requirement of society that those who are infringed upon in exercising their rights, may enforce the sanctions of the infringement in a judicial process. This process is mainly executed by state courts in most legal systems, which are supposed to settle legal disputes by interpreting the relevant laws, and by taking the relevant case law into consideration. However, this is a complex process that requires professional legal knowledge from the parties. Attorneys are meant to be those professionals, who help people seeking justice to obtain their respective compensation, and also with other problems requiring legal expertise. The attorneys shall also execute this ask to the best of their knowledge. In some cases, however, this legal enforcement process may fail, which may result in the person seeking legal advice or compensation to lose its opportunity to pursue its claim permanently.
  This case might happen as a result of the actions or omissions of courts, or that of attorneys. In these cases, it is logical that the liability of these two actors of justice for the parties’ damages may be decided upon by assessing the quality of work that has led to a person suffering material damages. It would be easy to assume that the standard for the reasonable conduct for both actors is very high. However, apparently the standard for the reasonable conduct of courts seems to be a lot lower than that of attorneys in the judicial practice. In practice, only in case of the most severe infringements of courts may the injured parties receive compensation for damages, while a lot less severe infringement – or even quite the same infringements – may result in the attribution of the attorney’s liability.
  I intend to analyze this difference in the civil liability of the two actors in the light of the legal background, legal practice and the different tasks of courts and attorneys as well as the reasons of this phenomenon, and form an opinion on whether it can be justified or this practice should be discouraged. To do so, I analyze the relevant Hungarian judicial practice and legal science, and cite some foreign examples as well.

• “And who will desalt Carthage’s grounds?” – International environmental legal approaches of the Yugoslavian wars 1991-1999

  Károly Végh

  Views:

  21

  Általánosan elfogadott nézet, hogy egyetlen háború sem vívható meg anélkül, hogy ne ártana a természetnek, sőt, ne rombolná le azt; ennél fogva, hosszú időn át a háborúk e hatását elkerülhetetlen következménynek tekintették, melynek megakadályozására nem született átfogó, nemzetközi rezsim.

  A nemzetközi közösségben, az 1990-es években kiteljesedő értékrendváltozás nyomán, azonban egyre erősödött az igény a környezet védelmének háborúk idejére való kiterjesztése iránt is. E folyamattal egyidejűleg a világ számos régiójában törtek ki fegyveres konfliktusok, melyek sajátos esettanulmányokként mutatják be a nemzetközi jogi szabályozás és annak gyakorlati érvényesülése közötti, gyakran ellentmondásos kapcsolatot.

  A tanulmány középpontjába állított, a volt Jugoszlávia területén zajlott konfliktusok számos súlyos kérdésre és hiányosságra hívták fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, elsősorban két területen: bizonyos, veszélyesnek tekinthető objektumok támadását, valamint a szegényített urániumot tartalmazó lövedékek használatát illetően, mindkét esetben felvetve a támadásokban közvetlenül érintett Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO), valamint tagállamainak esetleges nemzetközi jogi felelősségét.

  A tanulmány első részében vizsgált veszélyes objektumok támadását illetően átfogó képet az UNEP által készített jelentés biztosít, mely azonban maga is több tekintetben árnyalt, olykor ellentmondásosnak tekinthető megállapítást is tartalmaz. A támadások pontos környezeti hatásának tisztázatlansága mellett számos további kérdést hagy nyitva a releváns nemzetközi jogi szabályozás is. Az 1949-es genfi egyezmények és 1977-s kiegészítő jegyzőkönyveik szabályai alapján ugyanis a támadott objektumok nem minősülnek veszélyesnek, ennél fogva kiemelten védettnek, annak ellenére, hogy támadásaik kimutatható környezeti károkat okoztak.

  A tanulmány, és egyben a vizsgált jogterület kulcsproblémája azonban a jogsértés minimális határértékének tisztázatlansága, illetve ésszerűtlenül magasra helyezése, melynek révén csupán a rendkívül nagy területet érintő és páratlanul súlyos szennyezés minősül az egyezmények megsértésének. A szerző megítélése szerint e kritériumrendszer átértelmezése lehet az első lépés a környezet háborúk idején való hatékony védelme kidolgozásához.

  A második vizsgált kérdésként vizsgált szegényített uránium tartalmú lövedékek használata a megosztott és kiforratlan tudományos álláspont miatt további jogbizonytalanságot eredményez.

  Noha e lövedékek a hatályos nemzetközi hadijogi szabályozás alapján nem minősülnek kifejezetten tiltott fegyvereknek, az ilyen lövedéket alkalmazó feleket kifejezett körültekintési és elővigyázatossági kötelezettség terheli a polgári lakosságot érintő káros mellékhatásokat illetően.

  E kérdés tehát továbbra is lezáratlan, azonban a szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amennyiben a jövőben e mellékhatások tudományos alapossággal is bebizonyosodnak, a NATO, illetve tagállamai nemzetközi jogi felelőssége felmerüljön.

  Összefoglalóan megállapítható, hogy a hatályos szabályozás, az elmúlt évek fejlődési tendenciái ellenére továbbra is több hiányossággal küzd, különösen a felelősség megállapítása és a kikényszerítési eljárások tekintetében.

  Noha az elkezdett folyamatok a jövőben kiteljesedhetnek, mindaddig, amíg a jelen nemzetközi rendszerben a háborúindítás továbbra is az államok gyakorlatának része, a környezet háborúk idején való védelmének lehetőségei korlátozottak maradnak.

• Az egészségügyi ellátás során bekövetkező károkért való felelősség alapvető jellemzői Franciaországban

  53-58

  Judit Zákány

  Views:

  61

  Without abstract

• A felelősség intézményének alakulása a kezdetektől a XX. század végéig

  69-85

  Nikolett Zoványi

  Views:

  75

  Without abstract

• A büntetőjogi és a polgári jogi felelősség jogkövetkezményeinek összevetése

  47-60

  Nikolett Zoványi

  Views:

  62

  Without abstract

• Helytállás és felelősség a fizetésképtelen gazdasági társaságok tartozásaiért a magyar társasági jogban

  70-94

  Izabel Ágnes Tarkó

  Views:

  93

  Without abstract

• A hibás termékért való felelősség rendszere és szabályai Európában

  19-26

  Zsolt Hajnal

  Views:

  56

  Without abstract.

• The polluter pays principle in the Hungarian civil law, with special regard to the liability for hazardous operations

  89-106

  Edit Sztancs

  Views:

  71

  The polluter pays principle is one of the basic principles of international environmental law
  mentioned directly firstly only in 1972, however the principle were declared in 1929 in the
  well-known Trail Smelter Case. The polluter pays is an economical principle, and in the
  meaning of this principle the costs of pollution shall be shared between industrial companies
  and consumers. Taking into consideration that after applying this principle price of products
  will be higher than before, industrial companies shall reduce their pollution in the interest of
  their (and their products’) competitiveness. Seeing the development of the principle in EU
  level, the polluter pays were mentioned first time in the first „programme of action of the
  European Communities on the environment” adopted in 1973. However it is questionable
  what polluter, pollution, obligation of polluter and costs of pollution mean exactly, and for
  this reason this principle cannot be applied automatically.
  In this study I try to examine how the polluter pays principle works in the Hungarian national
  law, especially in the Hungarian Civil Code. For this reason I examine the applicability of
  Article 345 of the Hungarian Civil Code („Damages Originating from Hazardous
  Operations”), with special regard to the case-law of the Hungarian civil courts. I also try to
  introduce the possibilities and obligations of the public prosecutor in environmental issues.

• Liability for dameges caused by a person of lack of discretionary power

  92-101

  Nelli Varga

  Views:

  160

  The new Hungarian Civil Code also modernizes the non-contractual liability law in several aspects. Even if the so-called general clause of non-contractual liability reamains unchanged, its contstitutive elements are regulated in detail in the new Civil Code. The new Code also introduces some new provisions with regard to liability for dameges caused by a person of lack of discretionary power. The objektive of this survey is to present these changes and to examine its possible impacts on judicial practice.

• Fundamental, labor law and human resource management approach of the judical workload and case allocation

  5-44

  Zoltán Boda

  Views:

  90

  In my study I try to walk around the topic of the judical workload and case allocation, which raises a lot of principle questions. The fundamental approach makes me to examine the Constitution and the human resource management factor too: what kind of correlations can we find between the workload and the fundamental rights. In my oppinion the connection point is the motivation, incentive management.

• The Appearance, Development, and Reception of Danger to Society in Hungarian Criminal Law

  105-120

  Ádám Szemán

  Views:

  123

  The concept of danger to society is perhaps the most controversial element of the Criminal Code's definition of crime. This concept plays a prominent role in the determination of criminal liability in domestic criminal law. In the 20th century, its necessity in our Criminal Code, which was in force at the time, was the subject of debate among jurists of repute in the field of criminal law.

  In the socialist criminal law of the pre-communist era, the concept of danger to society was used to express the 'class nature' of criminal law. After the 1990s, this concept - in the science of criminal law, in legislation and in the application of law as well - was cleared of the content elements adopted from Soviet law to serve the aims of party-state policy. Nowadays, the definition of danger to society is so devoid of ideological, party-political connotations that it is regarded by a significant number of legal scholars in the field of criminal law and even by case law as the conceptual equivalent of material illegality, taken from German legal theory (ÚJVÁRI, 2003).

  In this paper, I will present the emergence and reception of the concept of danger to society in Hungarian criminal law and criminal jurisprudence, from the preceding period – which applied formal illegality – to the Criminal Code of legal force. 

• The evolution of the judicial practice with regard to the liability for comments

  39-49

  Henrietta Pádár

  Views:

  35

  The article focuses on the examination of the judicial practice related to the liability for reader’s comments. Comments have become an important instrument for internet communication and expression, however they also cause specific legal problems.

  Internet Content Providers (ICP) have offered such content so far, disclosure of which was the result of editorial’s decision, but now they play a role in the disclosure of such contents, that they do not have direct contact with.

  The examination of liability for comments is further complicated by the features of the online environment, because the courts shall have to overcome the problems of the scheme of special definitions.

  Courts have failed as yet to provide a satisfactory solution for the problem: who shall remain liable for the infringements appearing in anonymous reader’s contents? Therefore the article is an attempt to present the development of the judicial practice from the beginning to the current opinion appearing these days.