Keresés

Keresési eredmények

• A húsáruk marketingjének piaci kihívásai különösképen a fogyasztói magatartás aspektusában

  43-55

  Marczin Tamás

  Brumár Boglárka

  Soós Mihály

  Megtekintések száma:

  98

  Az elmúlt években az élelmiszeripar új kihívásokkal szembesül a fogyasztói igényekkel összefüggésben. A korábbi megszokott trendeket újabbak váltják fel, amelyek a húsféleségek fogyasztását és a feldolgozott termékek elfogadottságát befolyásolják. Magyarországi viszonylatban kiemelhető továbbá a kifejezetten árérzékeny fogyasztói magatartás. Ebben az új piaci környezetben a húsipari szereplőknek, ezen belül a töltelékes húsárukat fejlesztő vállalkozásoknak, olyan marketingtevékenységet kell folytatnia, amellyel, sikerrel tudják termékeiket értékesíteni.  Az adott kutatás célja, hogy rávilágítson azokra a tényezőkre, amelyek meghatározóak ebben a folyamatban a fogyasztói preferenciák és az ágazat szereplőinek szemszögéből. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a fogyasztók többsége heti vagy napi szinten fogyaszt hústerméket. Az étrend szempontjából egyenletesen oszlanak meg a friss és feldolgozott termékek, továbbá a vegyes fogyasztás. A húsféleségekre irányuló preferenciát vizsgálva a fogyasztók döntő többsége az ismert és tradicionális húsféleségek fogyasztását helyezi előtérbe, ezek a csirke, marha, sertés és a hal. A hazai konyha specialitásait jelentő húsféleségek (nyúl, kacsa, liba, vadhúsok) csak kevesen jelölik meg étrendjükben. A töltelékes húsárukhoz köthető attitűdök esetén hasonló trend figyelhető meg, mivel jellemzően a vásárlási döntésekben a már ismert ízvilág és termék meghatározó. Ezek alapján kijelenthető, hogy a hazai fogyasztók továbbra is fontos tényezőként gondolnak a húsféleségekre táplálkozásukban. Viszont pont az adott tény miatt, a termékpálya szereplőinek egy olyan marketingstratégiát kell alkalmaznia, amely figyelembe veszi a fogyasztók árérzékenységét, konzervatív hozzáállását és magát a tényt miszerint a vevők az adott termékcsoportot alapélelmiszerként azonosítják. Így, abban az esetben, ha termékfejlesztés a célunk egy új ízvilág bevezetésével, vagy valamilyen meghatározó termékjellemző megváltozgatásával, fontos feladatunk a megfontolt bevezetés és megismertetés, mivel így a fogyasztók is hajlandóak beépíteni az újdonságot vásárlási döntéseikbe.
  
  JEL-kódok: M31, Q13, Q18

• Milyen alapélelmiszert dúsítson a funkcionális élelmiszergyártó? – Egy tudományos vita magyarországi folytatása

  35-48

  Vonyó Viola

  Temesi Ágoston

  Megtekintések száma:

  296

  Kutatásunk alapját az a korábban szakiro­dalomban vitatott kérdés adta, miszerint az egészséges vagy az egészségtelen megítélésű alapélelmiszereket érdemes-e dúsítaniuk a funkcionális élelmiszergyártóknak. A legtöbb korábbi kutatás (POULSEN, 1999; BALASUB­RAMANIAN és COLE, 2002; VAN KLEEF, VAN TRIJP és LUNING, 2005; ARES és GAMBÁRO, 2007; KRUTULYTE, 2011; ANNUNZIATA és VECCHIO, 2011; SIEGRIST et al., 2015) arra az eredményre jutott, hogy az olyan élelmiszerek lehetnek a sikeres funkcionális termékek alap­élelmiszerei, amelyek önmagukban is egészsé­ges megítélésűek, mint például a joghurt, a reg­geliző pelyhek, a narancslé és a teljes kiőrlésű termékek.
  Egyes szerzők szerint (BECH-LARSEN és GRUNERT, 2003; BENKOUIDER, 2005) vi­szont az egészséges megítélésű alapélelmisze­reket nem célravezető fejleszteni a funkcionális vonalon, mivel ezek önmagukban is egészséges megítélésűek, így a fogyasztók nem találták in­dokoltnak a mesterséges dúsítást.
  A kutatás legfontosabb célkitűzése az volt, hogy megtudjuk, Magyarországon a fogyasz­tók körében mely termékek dúsítása lenne indokoltabb az élelmiszeripari vállalatok szá­mára. 2034 válaszadót elérő online fogyasz­tói megkérdezésünkben a korábbi kutatások módszertanára építettünk. A kérdőív részeként a conjoint-kártyák mintájára különböző mi­ni-koncepciókat hoztunk létre, melyek iránti vásárlási hajlandóságot vizsgáltuk.
  A magyar vásárlók számára a kitöltők vá­laszai alapján POULSEN (1999) eredményei­vel megegyezően az „egészséges” élelmiszerek dúsítása általában a termék megítélését még jobbá teszi, viszont BECH-LARSEN és GRUNERT (2003) eredményeivel is egyetértünk, miszerint az egészségtelenebb termék esetében nagyobb változás érhető el a dúsítással az egészséges megítélésben. De ha a funkcionális élelmiszer­fejlesztő a terméke egészséges imázsával akarja azt értékesíteni, akkor mégis egészséges meg­ítélésű alapterméket érdemes fejlesztenie, mert az „egészségtelen” dúsításával létrejövő termék iránti vásárlási hajlandóság nem éri el a dúsítás nélküli egészségesnek tartott élelmiszerét.

  JEL-kód: I15