A cikk a „hírhedt” lakótelep a város központi részén való létét, a városi szociálpolitikában betöltött funkcióját vizsgálja a segítő terepen dolgozó civil szemszögéből. A gans-i funkcionális metódust, illetve az abból fakadó tágabb kontextust hívja magyarázatul, arra a tényre reflektálandó, hogy a szegregált telep szakmai felszámolására két éve még csak terv sincsen, habár a pénz rendelkezésre áll. Vizsgálja, hogy a Telep híre, stigmája hogyan hasznosul a karitatív akciók, művészeti alkotások, politikai szándékok mentén, ezt hogyan erősíti a COVID–19 okozta speciális helyzet.