Search

Search Results

• Irénke útja - Esettanulmány

  Views:

  299

  This study is the story of Irénke who never was in a really harmonic relationship with her mother and in hope for a better life she ran into a bad marriage. She gave life to two baby boys but because of the lifestyle of her husband she had to run again. He bullied her constantly. She sticked to his sons like a tiger and tried to stay strong but she had to solve all problems alone. She felt lost so many times and at the end she became depressed. She tried to commit suicide but she wanted to do something against her disease. She sarted to work at an institution that 0helps people with reduced capacity to work and patricipated in a self-knwoledge training as well. Perhaps it was not accidental. She started the traingin lately because she collapsed mentally and was treated in psychiatry. When she joined into the work she was broken, silent and uninterested.

  Then something magical hapend. Her mentor noticed her condition and wanted to help her. Not only her mentor stood up for her but the whole team. They understood Irénke, who never felt lonely anymore. She was not alone with her problems. Because of this „magic” Irénke became more active in the lessons, she felt better and started to love her life. She never felt this way before during her life. She started to bulid her self-confidence and she felt safe in her team.
  Irénke told her story and problems to her mentor who tried to help her in any way. Specialists started to support Irénke and they set up a plan. They examined all options and chose what’s the best for Irénke. Finally they carried through their plan.

  This study is about this whole process. It tells us how got Irénke through the most difficult part of her life with the help of her mentor and friends. The study shows us the mentor’s whole work. It presents what did she to help Irénke. We also can see Irénke’s reactions. She stood up from the floor and became a balanced, happy and peaceful woman. We can see the process how she get from the depression to a happy and balanced life. She found her way and purpose in life. Also Irénke’s mentor became a better person. She developed together with Irénke and also became a more confident person. This study tells us their story and journey to a better life.

• A legfontosabb változás – The Most Significant Change

  Views:

  112

  It is becoming increasingly apparent to NGOs that the measurement of their social impact is not merely a requirement for project reporting but a well-chosen measurement method for the organization’s profile and programs can be an important pillar of communication and even professional work.

  The article discusses an experiment that focuses on the experience to approaching impact assessment and evaluation methods. The „Most Significant Change” participatory methodology is based directly on the person’s subjective experience, not guided by a predetermined „external” logic and path of the researcher. The indicators are not closed-ended categories, rather the storytelling they are based on.

• 7 év – A legfontosabb változás A BAGázs Közhasznú Egyesület közösségi munkájának hatása a bagi szegregátumban

  Views:

  169

  BAGazs Public Benefit Association has been working for 7 years in a roma settlement in Bag village, Hungary. The study evaluates the impact and milestones of the community development work done so far. In the evaluation process, by using The Most Significant Change method, the interpretation and presentation are primarily based on the participants’ narratives and self-stories. Besides the above, the purpose of the present paper is to provide professional and methodological aid to Hungarian settlement-type and community-focus organisations, as the study seeks to explain the special features (difficulties or/and possibilities) of the community work in segregated Roma settlements.

• Válság – változás – válasz

  Views:

  75

  A LOSS nemzetközi kutatási együttműködés, amelyet 1993-ban bajor, olasz, finn, angol, amerikai, magyar egyetemek hoztak létre Münchenben. A kutatók évente-kétévente üléseznek felváltva a tagok valamelyikének országában, s előre kijelölt témát tárgyalnak meg (oktatásszervezés, projektek fenntarthatósága, migráció, függőségek stb.), a konferenciákkal elősegítve egymás empirikus vizsgálatait és egyetemi oktatói munkáját. A helyi szociális ellátórendszer (LOSS; Local Organisation of Social Services) többnyire a közösségi terekben fenntartott szociális ellátás szinonimájaként használatos fogalom, ebben a szektorban termelődnek újjá az egy-egy adott területen élő társadalom emberi erőforrásai. A LOSS a humánerőforrások termelésének és megóvásának szervezett intézményi és spontán társadalmi cselekvés elemeit − az oktatási, a képzési, a nevelési rendszerekkel kezdődően az egészségmegőrzés, az egészségügyi rendszereken át a közvetlen és közvetett szociális támogatási rendszerekig − magába foglalja, ezért az egyik legfontosabb társadalmi, gazdasági tényezőért felel: az emberért. A szociális ellátórendszer helyi szintjei különösen fontosak, mert az ember életútjában döntő első négy évben (családdal együtt) szinte kizárólag a helyi szociális ellátás intézményeivel, illetve a helyi társadalmi cselekvések hatásával találkozik. De szerencsés esetben egész gyermekkorát, döntően a LOSS rendszere determinálja (attól függően, milyen az intézményi penetráció). (Lásd a LOSS-modell ábráját.) A LOSS egy adott téregységben élő társadalmak tudásának újratermelését és közösségi oltalmának újra és újra felépülő rendszerét jelenti, amely nemzedékeken át, immunitást és rezisztenciát fejleszt az ott élő társadalmakban. Amennyiben a LOSS adekvátan működik, képessé teszi a helyi társadalmakat belső és külső krízisek elviselésére, átvészelésére, leküzdésére, végül a krízis pozitív oldalát megragadva a társadalom megújítására, azaz innovatív folyamatok beindítására is képes. Feltevésünk szerint azonban a LOSS hiánya vagy annak elégtelen működése nem védi meg a társadalmakat a válságoktól. A válságok ebben az esetben a helyi társadalmat, a közösséget szétzilálhatják, szélső esetben kivándorlását indíthatják meg (menekülés), vagy radikális társadalmi mozgalmak játékterévé tehetik (tiltakozás) (Hirchman alapján). Ellenben az erős LOSS a válságra hatékonyan tud válaszolni, illetve az erős LOSS eredményeként a társadalmak rezisztensebbek, gyorsabban reagálnak. Feltevésünk szerint az integrált társadalomban, amelyben az aktív korúak mind magasabb hányada beágyazott a munka világába (magas foglalkoztatás), és hatékonyan működik az oktatás és nevelés intézményrendszere (magas az iskolázottsági szint, alacsony az anómiaszint), képes arra, hogy válság esetén a szűkülő erőforrásokat beossza, új forrásokat feltárjon, a társadalom érték- és érdekrendszerét megóvja (Durcheim alapján). Az erős LOSS-t birtokló társadalom fenntartja a szolidaritást, megőrzi és gyarapítja a társadalom számára nélkülözhetetlen emberi erőforrásokat, még akkor is, amikor azok pillanatnyilag nem kifizetődőek a helyi közösségben élő egyének számára. (A társadalom az egyének számára „meghitelezi” a hosszú távú befektetéseket – pl. oktatás –, amelyet a társadalom az új nemzedéktől visszakap – pl. adó. Az integrált társadalom nem csupán altruista, hanem inkább racionális, de még sem tisztán ésszerűség vezérli, miután morál, bizalom és fegyelem nélkül tartósan nem képes fennmaradni.) (Schumacher és Fukuyama nyomán.)

• Milyen változást hozott az esetmenedzserek színre lépése? – A hatalom, az empowerment és a szolgáltatások minőségének kérdése egy terepkutatás tapasztalatai alapján

  Views:

  363

  A tanulmány a szerző által 2016–2017-ben lefolytatott kutatás során nyert tapasztalatokon alapul. A vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezze a 2016-os jogszabályi változás eredményeként kialakuló esetmenedzseri rendszer működésének sajátosságait, a jogszabályváltozás közvetlenül érzékelhető következményeit. Az esetmenedzserek konfliktusos helyzete és szerepe mellett láthatóvá vált a gyermeknevelési problémákkal küszködő családok magára maradottsága, az értük dolgozó szakemberek helyzetének tisztázatlansága. A tanulmány két esetismertetéssel illusztrálja a gyermekjóléti rendszer sérülékenységét, a kliensek és a szakemberek kiszolgáltatottságát, a beavatkozások esetlegességét.

  „A képessé tétel nem recept a társadalmi elnyomás és igazságtalanság, a hatalomnélküliség problémáira, de mint látásmód, eszköz és módszer lehetőséget biztosít önmagunkkal és másokkal egy demokratikusabb és bizalomteljesebb kapcsolat kialakítására, és mint ilyen, új utakat nyithat meg, új megoldások keresésére sarkallhat, miközben újra felfedezhetjük saját tudásunkat és közösségünk erejét, erőforrásait.” (Lakatos 2009)
  
  Tanulmányomban a 2016. januárban bevezetett gyermekvédelmi törvény módosítása eredményeként beléptetett esetmenedzserek szerepére, a gyermekjóléti szolgálatok munkájára irányuló kutatás részeredményeit ismertetem. A vizsgálatban azt kívántam feltárni, hogy az esetmenedzserek valóban segítik-e a gyermeknevelési problémákkal küszködő családok szolgáltatásokhoz való hozzáférésének a hatékonyságát. Mindezek mellett – korábbi vizsgálataimhoz hasonlóan – újra arra irányítottam az adatfelvételt, hogy a szociális szakemberek (szociális munkások, szociálpedagógusok) milyen módszertani felkészültséggel végzik a munkájukat, döntéseik meghozatalában milyen szempontok érvényesülnek.
  
  Két esetleírás segítségével írok arról, hogy a szakemberek mennyire képesek a szociális munka egyik központi elvének tekintett empowerment céljához igazítani mindennapi tevékenységeiket: képesek-e a gyakran deprofesszionalizált keretek között a professzionális segítségnyújtásra, képesek-e a társadalmi távolságok csökkentésére, saját kognitív konstruktumaik felülírására? Mi a jellemző a gyermekjóléti szolgálatok munkájában: a bürokratikus, redukált tartalmú segítségnyújtás, mely kiszolgálja a fennálló hatalmi rendszert vagy a kliensek társadalmi integrációját támogató empatikus viszonyulás?

• Az egyénközpontú megközelítés története, módszertana, és alkalmazhatósága Magyarországon

  Views:

  79

  This article is about the history and methodology of person-centered planning related social work with people with disabilites. My goal is to present the underlying values and princples of the person-centered theory together with practice. I would like to give some example to the practice from international experiences and articles since we don’t use person-centered planning in Hungary (yet). Furthermore I analyze what kind of difficulties we have to consider when we think of using this method in our country, and if it would be possible to apply it during the course of deinstitualization.

• „elhivatottság” – „szakemberhiány” – „eszköztelenség”

  Views:

  139

  In this study, I am looking at how a service whose conditions and requirements are constantly changing can survive and meet expectations. What keeps it running, what helps it, what hinders high quality professional work in child welfare services? My hypothesis is that laws and their implementing regulations only provide the basic framework and conditions for the provision of services. Their implementation depends on the professionals working in the service. The interview, literature review and questionnaire survey confirmed my hypotheses. Professionals working in child welfare services are terribly despondent and pessimistic about the present and the future. The legislator's efforts to improve services are in vain if their purpose and strategic background are obscure to those who can implement them.

• A kollaboratív életviteli támogatás konzultációs modelljének kialakítása a tranzitív változások kutatása során

  Views:

  191

  -The developmental – longitudinal approach of Erikson’s psychosocial development in the process of Aging
  -The Integrative Model of Transitive Changes as innovative frame of analysis of the process of the transitive changes
  -The role of the collaborative relation during the life story interview, and in the helping work
  - The case-centered interpretative approach in the working with the life story narratives. as a common pathway toward the integration of collaborative approach within the constructive social work based on Bertolino and O’Hanlon work with the „ Collaborative, Competence-based Counseling” Model

• A befogadó otthonok szerepe és jellemzői a fővárosi gyermekvédelmi szakellátásban a 2014-től hatályos törvényi változások után

  Views:

  265

  A gyermekek intézményi elhelyezésének kiváltása napjaink egyik legsürgetőbb megoldásra váró feladata lett. A megvalósításhoz összeállított nemzetközi útmutatók a nagy intézmények fokozatos leépítésével párhuzamosan a közösségi és a családi alapú ellátások kiterjesztését szorgalmazzák. A folyamat részben hazánkat is elérte. A magyar törvénykezés azonban az intézményi elhelyezés kiváltásaként kevés kivételtől eltekintve kizárólag a családias alapú, azaz a befogadó szülői – nevelőszülő, helyettes szülő – elhelyezést kínálja fel lehetőségként. A gyermekvédelmi szakellátás meghatározó állomásai a befogadó otthonok. A törvényi változásokat látva felkeltette érdeklődésemet, hogy a gyermekvédelem intézménytelenítésének folyamatában a befogadó otthonok funkciói, szerepe, összetétele hogyan változik majd. Az alábbi tanulmányban a fővárosi szakellátás befogadó otthonait vizsgálom, statisztikai adatok és interjúk segítségével keresek választ a témával kapcsolatos kérdéseimre. Kulcsszavak: gyermekvédelem, befogadó otthon, intézménytelenítés, családi alapú ellátás, nevelőszülő, intézményi elhelyezés, szakellátás

• „Mást tudnék csinálni, de hogy nem szeretném, az biztos!” Szociális munkások 2006-tól 2017-ig

  Views:

  138

  How do social workers see their work, their calling? What changes did they go through, and how did they value these? To have an answer, I interviewed 13 social workers of a city in 2006 and in 2016 and 2017.

  The interviewees have already changed their workplace and gone through other changes in their life, which they experienced differently. Most of them showed alternations in their attitude toward their work, one-third presented prolonged changes in their internal thinking and personality. They sense and follow changes in their profession, and in the society. Almost all of them think that they have the opportunity to find a new job either up to their circumstances or their personal qualities.

  The outcome of this research can contribute to the general opinion about social workers’ career path, about which information is usually gathered during their studies.