Keresés

Keresési eredmények

• A kukorica (Zea mays L.) kelési dinamikának a termésre gyakorolt hatása

  97-112

  Sojnóczki István

  Nagy János

  Kecskés István

  Megtekintések száma:

  127

  Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a vetési technológiák és gyakorlatok fejlesztése iránt, mivel a vetés az egyik legfontosabb, ha nem a legkritikusabb művelet, amelyet a termelő a vegetációs időszakban végez. Az elvetett vetőmag kelési dinamikája több szerző szerint is kihathat a terméspotenciálra. Ezt a feltételt vizsgáltuk két évjáratban, melyek eltértek környezeti feltételek tekintetében. Megvizsgáltuk, hogy ilyen hatások mellett, hogyan alakult a legkorábban kikelt és a később kelt növények egyedi termése. Mértük a különböző fizikai paramétereket, mint a csősúlyt, csőhosszt, csőátmérőt, valamint az egyedi szemtermés tömegét, ezerszemtömeget és a szemszámot. Összefüggést találtunk a képződött termések ezen paraméterei és a kelési idő között. Eredményeink alátámasztották, hogy hatással van a kelési dinamika a terméspotenciálra, mivel a legkorábban kikelő növények hozzák a legnagyobb termést. Vetéstechnológiánknak tehát azt a célt is meg kell valósítania, hogy minél több növény keljen az első kelési időszakban.

• A kukorica hibridek smart paramétereinek elemzése

  21-36

  Hadászi László

  Illés Árpád

  Bojtor Csaba

  Sojnóczki István

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  135

  Kutatásunk során Magyarországon nagy területen termesztett kiváló kukorica hibrideket vizsgáltunk szuper intenzív csepegtető öntözéses kísérletben. A kísérlet a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet (DE AKIT DTTI) Látókép Növénytermesztési Kísérleti Telepén került beállításra. Vizsgálatunk során nyolc eltérő FAO számmal rendelkező hibridet elemeztünk szántóföldi körülmények között csepegtető öntözéses tartamkísérletben. Az egyes genotípusok termésmennyiségét, valamint az azokat meghatározó terméselemeket a fiziológiai érettséget követő egyedi mintavétel alapján állapítottuk meg. A mintavételt követően egyedi mintafeldolgozás keretében határoztuk meg az egyes genotípusok átlagos egyedi szemtömegét, egyedi szemszámát, ezermagtömegét, valamint a termésmennyiséget. A kedvezőtlen agrometeorológiai tényezők ellenére az intenzív termesztéstechnológia eredményeképpen a H3, H5 és H6 genotípusok egyaránt 15 t/ha értéket meghaladó termésmennyiséggel rendelkeztek, amely mutatja a genotípusok jó termésstabilitását. A termésmennyiség kialakulásában elsődleges jelentőséggel két tényező, az egyedi szemszám, valamint az egyedi szemtömeg jelenik meg. Ezen tényezők genotípus-specifikus értékelése során megállapítottuk, hogy az egyedi szemszám értékeiben kiemelkedő volt a H6 genotípus, mintegy 9–34%-kal meghaladva a többi vizsgált hibridet. Ezen felül a kísérletben a H5 hibrid szintén 600 db/cső értéket meghaladó egyedi szemszámmal rendelkezett, jelentősen meghaladva a többi vizsgált hibridet. Az ezermagtömeg adatokban a H4 genotípus bizonyult legkiemelkedőbbnek 465,71 g értékkel. Ezek alapján a hibrid 10–27%-kal nagyobb ezermagtömeggel rendelkezett a többi vizsgálatba vont genotípushoz képest. A hibridek közül a 400 g ezermagtömeg értéket meghaladó H2 és H3 – a rövid tenyészidő ellenére – kiemelkedő értékeket mutatott.

• Kukorica hibridek (Zea mays L.) terméselemeinek, NDVI értékeinek és vízleadás-dinamikájának értékelése

  77-96

  Kalina Hella

  Kristó Attila

  Megtekintések száma:

  3

  A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kukoricatermesztés során. Hazánkban különösen szembetűnő a klimatikus tényezők változása, ezért a kukorica hibridek termesztésénél nagy figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra.
  A 2025-ös évre vonatkozó agrotechnikai vizsgálatok elemzésénél kiemelten foglalkoztunk a tenyészidőszak időjárási jellemzőivel, meteorológiai viszonyaival és azok hatásaival, a talaj- és léghőmérséklettel mint fő termésmeghatározó tényezőkkel.
  Méréseinket, megfigyeléseinket a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük. Itt a sokéves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket készítettünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a H320-as és a H420-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy mindkét kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal bíró, stabil felépítésű, jó gyökér- és szártulajdonságokkal rendelkező hibrid. A H320-as viszonylag gyors vízleadási dinamika mellett 15,99 t/ha terméseredményt produkált, betakaráskori a szemnedvessége: 16,9% volt. A H420-as kukorica hibrid közepesnek mondható vízleadási dinamika mellett magasabb, 18,12 t/ha terméseredményt ért el. Betakarításkori szemnedvessége 17,67%-ot mutatott.
  A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az NDVI index. Az NDVI értékek a H420 hibrid esetében következetesen magasabb értékeket mértünk.
  A szemek száradása a fiziológiai érést követően mérsékelt ütemű volt, a betakarítás időpontja a korábbi évekhez képest kissé későbbre tolódott a betakarítási munkákat az időjárás nem akadályozta.
  A H320-as hibridnél a keléstől a fiziológiai érésig eltelt 140 napra és 1399 HU-ra, míg a H420-asnál a keléstől a fiziológiai érésig 145 napra és 1446 HU-ra volt szükség.

• Portoktenyésztéssel előállított tetraploid genotípusok összehasonlító vizsgálata

  113-126

  Székely Árpád

  Szalóki Tímea

  Pauk János

  Lantos Csaba

  Jancsó Mihály

  Megtekintések száma:

  44

  A növénynemesítés a gyorsabb fajtaelőállítás érdekében androgenezissel előállított dihaploidokat használ fel. A rizs dihaploid növények előállítása során kis százalékban autotetraploidok is keletkeznek. A cikk ezen tetraploidok mikroparcellás szántóföldi vizsgálatát mutatja be. A kísérlet során 6–6 diploid-tetraploid párt használtunk fel, amelyek három különböző kombinációból származnak. A fenológiai adatokon kívül (kelés, magasság, fejlődési állapot BBCH skálán) a terméskomponensek (bugahossz, fertilis szemszám, üres szemek száma, fertilitás) és a termőképesség is meghatározásra kerültek. A tetraploidok egyenletes, vegetatív fejlődése nem különbözött a diploidoktól. A reprodukciós fázis elnyúlásával azonban hosszabb tenyészidővel rendelkeznek. A legkisebb időbeli késés a 1087/8/35T vonal esetében volt megfigyelhető, amivel az egyik legrövidebb tenyészidejű tetraploid vonal lett. Ezen kívül a legtöbb ép szemet ez a genotípus tartalmazta, és alacsony steril szemmel a fertilitása a legmagasabb (~60%). Ez az érték igen előremutatónak mondható, hiszen a hagyományos tetraploid vonalak fertilitása az 50%-os, míg a legújabb neo-tetraploid és PMeS vonalak fertilitása a 68–80%-os sávban mozognak. A kísérletek bővítésével remélhetőleg ezekhez közelebbi vonalak azonosítására is sor kerül.