Keresés

Keresési eredmények

• Smart paraméterek értékelése különböző genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek eredményei alapján

  5-28

  Hadászi László

  Megtekintések száma:

  13

  Magyarországon a szántóföldi növénytermesztés eredményességét jelentősen meghatározza a kukoricatermesztés gyakorlatának színvonala. A kukoricahibridek összehasonlító vizsgálatát, szántóföldi tartamkísérlet alapítását 1977-ben a nádudvari KITE kezdeményezte a jogelőd Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Ennek is köszönhető, hogy a Debreceni Egyetem a Látóképi Kísérleti telepén, Európában egyedülálló módon, rendelkezik szántóföldi tartamkísérletek minden feltételével (talajművelés × öntözés × műtrágyázás × növényszám × hibridek × vetésidő kölcsönhatások). A tartamkísérletek eredményei alkalmasak a precíziós termesztéstechnológiák legkorszerűbb fejlesztésére. Az új tudományos eredmények, elsősorban a kukoricahibridek összehasonlító kísérleteiben mért megbízható paraméterek, jól szolgálják a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazását, eredményességét.
  Szántóföldi tartamkísérletek eredményeit felhasználva értékeltük négy különböző genotípusú kukoricahibrid smart paramétereit. Ezek a paraméterek segítenek a hibridek kiválasztásában és a hibridspecifikus precíziós termesztéstechnológia adaptálásában. A vizsgált kukoricahibridek kiváló fenológiai habitust mutattak, növénymagasság: 320–340 cm, csőmagasság: 138–151 cm, szárátmérő: 20,5–21,5 mm volt. A levélterület indexek jelentősen különböztek (3,6–4,7 m2/m2). Legnagyobb termést a P 9985 hibrid ért el (17,53 t/ha), ez hektáronként 1,48–2,37 tonnával haladta meg a többi hibrid eredményét. A kísérletben vizsgáltuk a SPAD, NDVI értékeket, a szemszám, az ezerszemtömeg, a szemnedvesség, a csövenkénti szemszám és a csőtömeg paramétereket. A hibridek beltartalmi értékei kiválóak: fehérjetartalom: 5,7–6,5%, keményítőtartalom: 75,2–76,5%, olajtartalom: 3,1–3,6% volt.

• A búza (Triticum aestivum L.) és a kukorica (Zea mays L.) szárazságtűrésének vizsgálata

  43-46

  Futó Zoltán

  Megtekintések száma:

  16

  A kísérleteket Szarvason, a MATE KÖTI Öntözésfejlesztési és Meliorációs Tanszékéhez tartozó galambosi kísérleti telepén található fóliában állítottuk be. Tenyészedényként 10 literes műanyag fehér színű vödröket használtunk. A vödör átmérője 27,5 cm, így a talaj felülete 593,6 cm2. A búzakísérlet beállítására 2020. november 4-én került sor három búzafajtával, három vízellátási szinten (VKsz40%, VKsz60% és VKsz80%), három ismétlésben, összesen 27 tenyészedényben. A kukoricakísérlet beállítására 2021. április 19-én került sor öt kukorica hibriddel, három nedvességszinten, három ismétlésben, összesen 45 tenyészedényben.
  Az általunk használt talajban a leiszapolható részek mennyisége 31,6%, tehát homokos vályog fizikai féleségű talaj, a kémhatása gyengén savanyú (pHH2O 6,54), meszet nem tartalmaz, a vízben oldható összes sótartalom alapján kis sótartalmú (só%<0,1).
  A kísérletben három különböző búzafajta (MV Nemere, GK Szilárd és a Sothys) és öt kukorica hibrid (GKT 4486 (Lehel), GK SILOSTAR, GKT 372, GKT 376, GKT 3385) szárazságtűrését vizsgáltuk a természetes csapadéktól elzárt körülmények között.
  A kísérletben a következő fenológiai paraméterek mérése történt: relatív klorofilltartalom (SPAD) Konica SPAD 501 műszerrel, levélterület (cm2) (CI-203 Handheld Laser Leaf Area Meter), levélterület index (LAI m2/m2), növénymagasság (cm), levél- és szártömeg (g), gyökértömeg (g), kalász/csőtömeg (g), termésképző paraméterek.
  A kísérletben mindhárom búzafajta igen jól reagált a vízadagok növekedésére. Az összes biomassza és a gyökértömeg is növekedett, de a változás VKsz40%-ról VKsz60%- ra nagyobb léptékű volt, mint VKsz60%-ról VKsz80%-ra.
  A szemtermés mennyiségének vizsgálatánál a legkisebb vízellátás esetén (VKsz40%) a legtöbb termést a Sothys produkálta (34,15 g/tenyészedény; 5,75 t/ha), míg a legkisebb hozamot az Mv Nemere adta (26,69 g/tenyészedény; 4,50 t/ha). A legnagyobb terméseket a legjobb vízellátás esetén kaptuk. A Sothys VKsz80%-os vízellátás esetén nagyon jó hozamot produkált (69,58 g/tenyészedény; 11,72 t/ha), valamint a legkisebb hozamot itt is az MV Nemere érte el (56,70 g/tenyészedény; 9,55 t/ha) terméseredménnyel.
  A búza minőségvizsgálati eredményei azt mutatták meg, hogy a növekvő vízellátás hatására a három vizsgált fajta minőségi paraméterei egységesen romlottak. A nagyobb elérhető vízmennyiség jelentősen növeli a hozamokat, ami negatívan befolyásolta a minőséget.
  A kukoricakísérlet eredményeiből levonható, hogy a kukorica hibridek klorofilltartalma a jó és közepes vízellátás mellett (VKsz80% és VKsz60%) magasabb volt, illetve a hibridek tovább maradtak zöldek, tovább fotoszintetizáltak, vagyis jó vízellátás mellett meghosszabbodott a kukorica hibridek tenyészideje.
  Száraz körülmények között (VKsz40%) két hibrid teljesítménye volt kiugró. A GKT 372 és a GKT 376 kukorica hibridek ilyen körülmények között közel 65%-kal adtak nagyobb csőtömeget az utánuk következő hibridekétől. A másik fontos vizsgált tulajdonság, hogy milyen a hibridek „öntözési reakciója”. A vizsgálataink alapján a GK SILOSTAR egy kifejezetten jó öntözési reakcióval rendelkező, de szárazságra érzékeny típusú kukorica hibrid, míg a GKT 376 egy kiváló öntözési reakcióval és mellette jó szárazságtűréssel is rendelkező kukorica hibrid.

• Genotípus és néhány agrotechnikai tényező hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségi paramétereire

  61-76

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  11

  Tartamkísérletben kilenc őszi búza fajta és hibrid minőségi paramétereit (fehérje-, keményítő-, száraz- és nedvessikér-tartalom, Zeleny-index, szemkeménység) vizsgáltuk DA 7250 NIR készülék segítségével mészlepedékes csernozjom talajon eltérő elővetemények (csemegekukorica, napraforgó, szemeskukorica) után három műtrágya kezelésben (kontroll, N90+PK, N150+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy a vetésváltásnak csak kismértékű, nem szignifikáns hatása volt a minőségi paraméterekre. A legnagyobb hatást a trágyázás és a genotípus gyakorolta ezekre a mutatókra. Vizsgálati eredményeink szerint a búza genotípusok fehérje- és keményítőtartalma ellentétes módon változott az agrotechnikai tényezők hatására. A trágyázás hatására szignifikánsan nőtt a búza genotípusok fehérjetartalma (kontroll 7,40–11,73%; N150+PK 11,21–16,22%) és szignifikánsan csökkent a keményítő- tartalom (kontroll 73,55–76,56%; N150+PK 67,80–75,10%). A száraz- és nedvessikér-tartalmat a trágyázás és a genotípus szignifikánsan módosította. A nedvessikér-tartalom a kontroll kezelésben 11,38–23,55%, az N150+PK trágyaadagnál pedig 24,38–37,22% között változott. A vizsgált genotípusok közül a nedves sikér alapján a prémium (javító) sütőipari csoportba a GK Börzsöny és a KG Vitéz tartozott. A Zeleny-indexet és a szemkeménységet szignifikánsan növelte a trágyázás. A kontroll kezelésben a Zeleny-index 8,30–27,63 ml, a szemkeménység 16,34–69,88 között, az N150+PK kezelésben pedig 31,19–42,17 ml, illetve 42,75–84,11 között változott előveteménytől és genotípustól függően. Tartamkísérleti eredményeink alapján legjobb Zeleny-indexet mutatott a Hydrock, a Hyxperia és a Hycardi hibrid. A legjobb Zeleny-indexet mutató genotípusok csak átlagos értékeket értek el az egyéb minőségi paraméterek tekintetében.

• Az évjárat hatása a kukorica (Zea mays L.) terméseredményére, szemnedvességére és beltartalmi értékeire (2020–2023)

  51-68

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  32

  A kukorica (Zea mays L.) Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termésbiztonsága és minősége az elmúlt években egyre erősebben függött az évjárati és klimatikus viszonyoktól. A 2020–2023 közötti időszak jól példázza, hogy a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változékonysága alapvetően meghatározza a terméseredményeket, a szemnedvességet és a beltartalmi paramétereket. Míg 2020-ban a kiegyensúlyozott hő- és vízellátottság magas hozamot, kedvező keményítőtartalmat és hosszabb érési időszakot biztosított, addig 2022-ben a rendkívüli aszály és a rekordmagas hőmérsékletek drasztikus hozamcsökkenést, alacsony szemnedvességet és mérsékelt keményítőtartalmat eredményeztek.
  A kritikus fenológiai fázisok – különösen a virágzás és a szemtelítődés – időszakában jelentkező hőstressz és vízhiány a megtermékenyülés sikerességét, a szárazanyag-beépülést és ezáltal a termés minőségét is nagymértékben befolyásolta. A kedvezőtlen évjáratokban gyakran megfigyelhető volt a fehérje- és olajtartalom emelkedése a keményítő rovására, ami fordított összefüggést jelez a mennyiségi és minőségi paraméterek között. A betakarításkori alacsonyabb szemnedvesség ugyan technológiai előnyökkel járhat, de a gyors vízvesztés szerkezeti károsodásokkal és fokozott mikotoxin-kockázattal párosulhat.
  A vizsgált időszak eredményei rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási tényezők – hőhullámok, aszályos periódusok, csapadékhiány – nemcsak a terméspotenciált korlátozzák, hanem a beltartalmi értékeket is módosítják. A jövőben ezért kiemelt szerepe lesz az évjárathatáshoz való alkalmazkodásnak: a stressztűrő hibridek használatának, a vetésidő optimalizálásának, a vízmegőrző talajművelési technológiáknak és a célzott öntözési stratégiáknak, amelyek együttesen növelhetik a kukoricatermesztés stabilitását a változó agroklimatikus környezetben.

• Tápoldatozás gyakoriságának hatása az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta (Lactuca sativa var. crispa) fejlődésére aeropónikus termesztés esetén

  23-43

  Gorliczay Edit

  Montvai Kornélia

  Tamás János

  Nagy Attila

  Megtekintések száma:

  7

  A saláta számos kutató érdeklődését felkeltette beltéri kísérletek során. Ezért a kutatásunk során az ’Ausztráliai sárga’ tépősalátát (Lactuca sativa var. crispa) választottuk tesztnövénynek. Az aeropónikus rendszerekben a fúvókák cseppmérete, a tápoldat kijuttatásának intenzitása, valamint a fény intenzitása, minősége a legfontosabb paraméterek, melyek befolyásolják a növény morfológiai és beltartalmi paramétereit. Mindezek alapján kutatásunk során a célunk az volt, hogy meghatározzuk a különböző tápoldatozási gyakoriságok hatását az aeropónikusan termesztett tépősalátára. Az aeropónikus rendszerben (AeroFlo20) négy kezelést állítottunk be – 1. kezelés – napi 10×15 perc, 2. kezelés - napi 8×8 perc, 3. kezelés – napi 4×15 perc, 4. kezelés – napi 2×30 perc. A kísérlet öt hétig tartott, amely során mértük a levélszám (db/tő), és a gyökérhossz (cm) alakulását, valamint destruktív módszerrel meghatároztuk az összes klorofill- (µg/g) és karotinoid-tartalmat (µg/g), a vízpotenciál (bar) és a stressz-paraméterek (Fv/Fm, Fv/Fo) alakulását. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta esetén a tápoldatozási gyakoriság csökkenésével a levélszám, a növénymagasság és a gyökérhossz nőtt, tehát naponta kétszer 30 perc tápoldatozás elegendő, ha ezen paramétereket vesszük figyelembe. Vízpotenciál esetén a legtöbb napi tápoldatozású (napi 10×15 perc) kezelés esetén szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (-3,72±0,33 bar), mint azon kezelésnél, melyben a növények naponta kétszer kaptak tápoldatot (p<0,05).

• Eltérő FAO számú kukorica hibridek (Zea mays L.) smart paramétereinek elemzése

  5-20

  Sólyom János

  Bojtor Csaba

  Illés Árpád

  Zelenák Annabella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  32

  A kukorica melegigényes növény és jelentős a vízigénye. A termés mennyiségét leginkább meghatározó meteorológiai tényező a csapadék, a kukoricatermelés legnagyobb problémája a vízhiány. Amennyiben a tenyészidőszak száraz és a hőmérséklet átlag feletti, akkor a nyári időszakra jellemzően kialakul a talajaszály. A tenyészidőszakot megelőző őszi-téli időszak szárazsága növeli az aszály kialakulásának kockázatát. A kutatásunkban öt eltérő FAO számú kukorica genotípust vizsgáltunk intenzív termesztéstechnológia alkalmazásával, meghatározva az elérhető termésmennyiséget és az azt meghatározó főbb termésparamétereket, a közöttük lévő összefüggéseket. Kísérletünkben mind az öt kukorica hibrid terméseredménye kiváló volt. A legnagyobb termést a H11 hibrid érte el (18,4 t/ha), mintegy 5,7–22,8%-kal meghaladva a többi vizsgált hibrid értékeit. A hibridek egyedi szemtömeg értékei között szignifikáns különbséget mértünk. A H13 hibrid a legmagasabb egyedi szemtömeg értékkel emelkedett ki,1,6–25,9%-kal haladta meg a többi genotípust. Az egyes paraméterek közötti korrelációanalízis alapján igazoltuk az egyedi szemtömeg statisztikailag szignifikáns (p<0,05) pozitív korrelációját az egyedi szemszám értékeivel (r=0,568), valamint a betakarításkori szemnedvességgel is (r=0,592). Az eredményeink alapján az egyes mért, egyedi termésparaméterek különböző mértékben járulnak hozzá a nagy termés eléréséhez, szignifikáns hatásokat eredményezve.

• Az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségének és mennyiségének összefüggései eltérő évjáratokban

  103-118

  Nagyné Mester Tímea

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  18

  Az őszi búza Magyarországon és világviszonylatban is a legkedveltebb szántóföldi kultúrnövényeink egyike. Termesztése többezer éves múltra tekint vissza, az egyik legsokoldalúbban felhasználható növényfaj. Legmeghatározóbb szerepe a humán élelmezésben rejlik, hiszen az emberiség fontos élelmiszer alapanyaga. A globális népességrobbanás következtében folyamatosan nő az igény a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszeralapanyagok iránt. Az őszi búza esetében a legfontosabb minőségi paraméterek a fehérjetartalom, a sikértartalom, a gluténtartalom, a keményítő tartalom és a Zeleny-index.
  Genotípus-összehasonlító kísérletünkben vizsgáltuk az eltérő genotípusú őszi búzák minőségi paramétereit, illetve a termés mennyisége és minősége közötti kapcsolatot két eltérő csapadékellátottságú évjáratban: egy aszályos (2021/2022) és egy csapadékban gazdagabb (2022/2023) évjáratban. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a csapadékos évjáratban jóval magasabb termésátlagokat értek el az egyes genotípusok, illetve átlagosan magasabb értékekkel rendelkeztek a nedvességtartalom és fehérjetartalom tekintetében. Pearson-féle korreláció analízissel vizsgáltuk minden genotípusra a termésmennyiség–termésminőség kapcsolatát mindkét tenyészidőszakban, és a két tenyészidőszak átlagában is. Megállapítottuk, hogy a két évet és a genotípusok átlagát vizsgálva a minőségi paraméterek negatív irányú korrelációs kapcsolatban vannak a termés mennyiségével.

• Az agrotechnikai paraméterek és az évjárat hatásának vizsgálata a kukorica (Zea mays L.) termésére polifaktoriális tartamkísérleti adatok felhasználásával

  77-100

  Ragán Péter

  Rátonyi Tamás

  Széles Adrienn

  Nagy János

  Tamás András

  Megtekintések száma:

  35

  A szántóföldi növénytermesztés kiemelkedő jelentőségű, ez az élelmiszertermelés alapvető alapja és létünk forrása. A kukorica a világ egyik legjelentősebb kultúrnövénye, az élelmiszer- és energiabiztonság biztosításához egyaránt szükséges. A vizsgálatot Magyarországon, a Debreceni Egyetem Látókép Kísérleti Telepén, meszes csernozjom talajon végeztük komplex talajművelési kísérletben, amit 1989-ben Prof. Dr. Nagy János állított be. A vizsgált évek (2015–2023) évjáratának elemzését Gombos és Nagy (2019, 2022, 2023, 2024) kutatásához hasonlóan végeztük, azaz vizsgáltuk az adott évjárat összes csapadékának és éves középhőmérsékletének eltérését a 30 éves (1981–2010) helyszínen mért átlagtól. RStudio és ismételt mérési modell és LSD post hoc teszt segítségével végezük a kukorica termésadatok elemzését.
  A kilenc vizsgált évjárat közül a 2015-ös év mellett mértük a statisztikailag igazolható harmadik legkisebb kukoricatermést (7,94 t/ha). A következő 2016-os év a vizsgált periódus statisztikailag igazolható második legnagyobb kukorica hozamát adta (11,39 t/ha), A 2017-es év termése (8,64 t/ha) szignifikánsan elmaradt az előző évtől, a 2018-as év viszont kedvezőbb (9,18 t/ha) volt a kukorica számára. A 2019-es évjárat a vizsgált periódus statisztikailag igazolható harmadik legnagyobb kukorica termését (9,42 t/ha) adta. A 2020-as év termése (9,24 t/ha) szignifikánsan nem különbözött a 2018-as év termésétől, azonban az összes többi évjárattól statisztikailag igazolhatóan eltért. A kedvezőtlen 2021-es év kukorica termése (7,05 t/ha) statisztikailag igazolhatóan a vizsgált peridódus második legkisebb volt. A vizsgált kilenc év közül a kukorica számára legkedvezőtlenebb évjárat a 2022-es rekord aszályos év volt, ahol 2,52 t/ha termést figyeltünk meg. A következő 2023-as évjáratban mértük a vizsgált periódus legnagyobb kukorica hozamát, 11,97 t/ha-t. A legnagyobb hatást a kukorica termésére az évjárat gyakorolta 73,5%-kal, majd ezt követte a műtrágyázás 24,7%-kal. A talajművelésnek a hatása 1% volt, mert az évjárat függvényében a különböző alapművelések eltérően teljesítettek, így semlegesítették a hatást.

• FAO 520 számú kukorica hibrid (Zea mays L.) smart paramétereinek értékelése csepegtető öntözéses tartamkísérletekben

  65-79

  Kalina Hella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  28

  Az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívások elé állítja a kukoricatermesztést. Hazánkban különösen szembetűnő az éghajlati tényezők változása. A kukorica hibridek termesztése során kiemelt figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra. Az öntözésfejlesztés, az öntözőrendszerek telepítése kulcseleme a precíziós kukoricatermesztésnek. Az egyik ilyen intenzív technológia lehet a csepegtető öntözés, amely megtervezett és kontrollált formában biztosítja a hatékony növénytermelést. Ez a precíziós öntözési technika közvetlenül a gyökérzónába juttatja a vizet, ezzel optimalizálja a vízellátást. A termésképzéshez szükséges nitrogén mozgása a talajban nagy mértékben függ az öntözéstől. A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. A leggyakrabban alkalmazott módszer erre a SPAD és az NDVI index, melyek alkalmazási területe igen sokrétű.
  Vizsgálatainkat a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy a sok éves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket végezhessünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a FAO520-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján a H520-as kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal rendelkező, stabil felépítésű, magas terméspotenciállal rendelkező hibrid, jó alkalmazkodóképességgel és gyors vízleadási dinamikával. A H520-as kukorica hibrid termőképessége öntözéses termesztésben kiváló (21,41 t/ha). A hibrid szárazanyag-beépülési dinamikája kiemelkedő. Betakarításkori szemnedvessége nagyon kedvező volt, 13,9%.

• A csemegekukorica (Zea mays L. convar. saccharata Koern) hibridek betakarítási idejének értékelése a szárazanyag- és a szacharózgyarapodásának dinamikája alapján

  53-68

  Nagy János

  Demeter Cintia

  Bakos Zsuzsanna

  Simon Károly

  Mohamed Ibrahim Sidahmed Hajer

  Megtekintések száma:

  33

  A világszerte keresett magyar csemegekukorica termelése több év átlagát tekintve 500 ezer tonna, köszönhetően a jól megválasztott precíziós termesztéstechnológiának. A mezőgazdaságban, a csemegekukorica termesztés sikerességét számos tényező befolyásolja, ezért folytonos gyakorlati kihívásokkal találkozunk. A növények cukorfelhalmozódásának dinamikájával kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, különösen abiotikus stressz esetén. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar campusán beállított kísérletben vizsgáltuk a köztermesztésben használt csemegekukorica hibridet. A minőségi paraméterek meghatározását a betakarításkor vett szemmintából laboratóriumi körülmények között állapítottuk meg a DE MÉK Agrárműszerközpontjában. A szántóföldi csemegekukorica kísérletünkben négy mintavételi időpontban vett szemmintákban mértük a szárazanyag-tartalmat és a szacharóz mennyiségét. Mérési eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált négy csemegekukorica hibrid szárazanyag-gyarapodásának dinamikája különböző, minden esetben lineárisan növekvő. Kutatási eredményeink alapján bizonyítottuk, hogy mind a négy hibrid esetében a szárazanyag- és a szacharózhozam a harmadik mintavétel időpontjában volt a legkedvezőbb a betakarítás szempontjából. Az első mintavételi időponthoz képest két hét alatt, a szárazanyaggyarapodás 46%-kal növekedett, a szacharóztartalom háromszorosára nőtt egy tonna csemegekukorica szemtermésében. Ezt követően a szárazanyag és a szacharóz gyarapodása lelassult.

• Szegedi őszi búzafajták (Triticum aestivum L.) szárazságstresszre adott válasza esőárnyékoló alatt

  63-78

  Nagy Dániel

  Cseuz László

  Pauk János

  Megtekintések száma:

  15

  Kísérletük során arra kerestük a választ, hogy a nemesítési programunkból származó fajták közül melyek azok, amelyek kedvező szárazság-toleranciával rendelkeznek. A kísérletek 2013-tól 2022-ig tartó időszakban, tenyészkerti körülmények között, az Intézetünk automata esőárnyékoló berendezése alatt, míg közvetlenül mellette a kontroll kezelések kerültek beállításra. A vizsgálat során 12 szegedi búzafajta és egy szárazságtűrő kontroll fajta (a Plainsman V.) szárazságstresszre adott válaszreakcióját hasonlítottuk össze – három agronómiailag fontos paramétert (kalászolási idő, növénymagasság, és terméskülönbség) figyelembe véve. A vízmegvonás hatására a termésmennyiség reagált a legérzékenyebben, ennél a tulajdonságnál átlagosan 31%-os termésdepressziót realizáltunk a vizsgált fajtáknál. A kalászolási idő és a növénymagasság nem reagált ennyire érzékenyen a vízmegvonásra, azonban egyes fajták esetében e paraméterek alapján is jelentős eltérések mutatkoztak. A vizsgált fajták közül egyes esetekben az átlag értékektől pozitív és negatív irányban is számottevő eltérést figyeltünk meg. Eredményeink alapján megállapítható, hogy mely fajták alkalmasak az aszály sújtotta területeken történő termesztésre, és használhatóak fel a szárazságstressz hatásainak további részletes kutatásához, valamint szolgálhatnak alapanyagul a szárazságtűrésre történő nemesítés számára.

• Napraforgó hibrid tartalék fehérjéinek vizsgálata MALDI-TOF MS készülékkel

  81-90

  Kristó Attila

  Megtekintések száma:

  15

  A hibrid vetőmagok sikeres előállításának egyik alapfeltétele a szülővonalak és hibridjeik genetikai homogenitásának biztosítása. Ezt laboratóriumi módszerekkel, például fehérjemarkerek, izoenzimek és molekuláris markerek, valamint szántóföldi vizsgálatokkal lehet meghatározni. A MALDI-TOF MS (mátrix-asszisztált lézeres deszorpciós/ionizációs repülési idő tömegspektrometria) különösen alkalmas lehet a vetőmagok genetikai homogenitásának vizsgálatára, mivel minden minta egyedi „fehérje ujjlenyomatát” megkaphatjuk az m/z értékek és a csúcsok intenzitásának kimutatása alapján. A fehérjék a tömegspektrumban jellemző csúcsok formájában jelennek meg, és jelenlétük vagy hiányuk alapján következtethetünk a minták homogenitására. A MALDI-TOF előnye, hogy gyorsan és megbízhatóan detektálja a fehérjéket, még komplex mintákban is, és a mérési paraméterek – relatív intenzitás, abszolút intenzitás, jel/zaj arány, rezolúció, csúcs alatti terület – lehetővé teszik a spektrum minőségének objektív értékelését. Homogén vetőmagok esetén a spektrumok szinte azonos csúcsokkal és intenzitásokkal jelennek meg, míg heterogén minták eltérő csúcsmintázatot mutatnak, így ez a technika gyors, érzékeny és reprodukálható, lehetővé téve a markerfehérjék monitorozását, a spektrumok összehasonlítását és a genetikai homogenitás pontos meghatározását.

• Eltérő intenzitású termesztéstechnológiák hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) minőségére

  93-108

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  15

  Mészlepedékes csernozjom talajon a növényi modellek, a vetésváltás és a műtrágyázás interaktív hatásait vizsgáltuk az őszi búza szemtermésének minőségi paramétereire tartamkísérletben a 2023. vegetációs periódusban. Kutatási eredményeink azt bizonyították, hogy az eltérő intenzitású technológiai modelleknek (eltérő fungicidhasználat, levéltrágyák és növekedésszabályozó anyagok) nem, illetve csak részben (trikultúra) volt szignifikáns hatása a búza vizsgált minőségi paramétereire (fehérje-, keményítő-, száraz és nedves sikértartalom, Zeleny-index, szemkeménység). A fehérje- és keményítőtartalom negatív korrelációt mutatott. A trikultúra vetésváltásban nagyobb fehérje, száraz és nedves sikér, Zeleny-index és szemkeménység értékeket mértünk, mint bikultúra vetésváltásban. A minőségi mutatók közül egyedül a keményítőtartalom volt nagyobb bikultúrában. A minőségi paraméterekre a legnagyobb, szignifikáns hatást a trágyázás gyakorolta. A fehérje-, száraz és nedves sikértartalom a növekvő műtrágya adagok hatására bikultúrában 7,58–13,42%, 4,48–11,32%, 12,06–31,10%, trikultúrában pedig 7,93–14,41%, 5,45–12,85%, illetve 13,86–34,79% közötti intervallumban növekedett. Bikultúrában az N200+PK (legnagyobb) műtrágya kezelésben a nedves sikértartalom elérte a jó minőséget jelentő malmi I. kategóriát (31,13–32,10%), míg trikultúrában a malmi I. kategóriát (31,22–32,62%) már az N100+PK trágyaadagnál elértük, és az N200+PK kezelésben ezek az értékek (34,55–34,79%) a prémium minőségi kategóriába kerültek. Trikultúra vetésváltásban a kontroll (műtrágya és levéltrágya nélkül) kezelésben a fehérje-, a száraz és nedves sikértartalom szignifikánsan nőtt a szuperintenzív technológia alkalmazása esetén a levéltrágyák fiziológiai aktiváló hatásai miatt. A Zeleny-index és szemkeménység értékek bikultúrában kisebbek voltak (4,66–34,51 ml, illetve 10,9–86,1), mint trikultúrában (12,86–39,61 ml, illetve 29,0–93,1), továbbá trágyázás hatására szignifikánsan növekedtek mindkét vetésváltásban.

• A Debreceni Szennyvíztisztító Telep hatékonyságának értékelése

  59-81

  Kaczur Dávid

  Tóth Brigitta

  Megtekintések száma:

  9

  A szennyvizek megfelelő összegyűjtése és kezelése a környezeti értékek és a vízi ökoszisztémák védelme érdekében napjainkban kiemelt fontosságú. Ennek a megvalósítása közben keletkezik a szennyvíziszap, ami a tisztítási folyamatok egyik folyamatosan keletkező mellékterméke. Az iszap megfelelő kezeléséről, ártalmatlanításáról és elhelyezésérő mindenféleképpen gondoskodni kell. A szennyvíztisztítás számos módszer egyidejű alkalmazásával, több lépcsőn keresztül valósul meg.
  Az adatok alapján megállapítható, hogy mindkét vizsgált évben a kibocsátott tisztított szennyvíz BOI5, KOI összes nitrogén és összes foszfor határértéke megfelel a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendeletben foglaltaknak, így a befogadóban nem okozhatnak környezeti károkat.
  A szennyvíztisztító telepen keletkező szennyvíziszap a beltartalmi értékei alapján alkalmas lehet a makro- és mikroelem-tartalmú műtrágyák helyettesítésére. Kedvező tulajdonságai miatt lehetővé tehet egy hosszútávon fenntartható és gazdaságos mezőgazdasági hasznosítást.
  A Debreceni Szennyvíztisztító Telep teljesítménye a vizsgált paraméterek vonatkozásában megfelel az előírásoknak. Arra lehet következtetni, hogyha nem változnak a telepre érkező nyers szennyvíz minőségi és mennyiségi értékei, illetve nem történik technológiai változtatás, akkor a tisztítás hatásfoka sem fog változni.

• A kukorica (Zea mays L.) hibridek egyedi paramétereinek elemzése öntözéses tartamkísérletben

  49-83

  Dorogházi Ottó

  Megtekintések száma:

  10

  A növénytermesztés fenntartható fejlesztése napjaink egyik legfontosabb agronómiai kihívása. A modern technológiák, például a precíziós gazdálkodás, köztük a tápanyag-gazdálkodási és öntözési stratégiák kulcsszerepet játszanak a terméshozam optimalizálásában és a fenntarthatóság biztosításában. A DE AKIT DTTI Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepen beállított kísérletben intenzív termesztéstechnológia alkalmazása mellett vizsgáltuk négy eltérő érésidővel jellemezhető kukorica hibrid (FAO 350, 390, 410 és 550) fenometriai (levélterület-index, fejlődésdinamika), fiziológiai (relatív klorofilltartalom, NDVI érték, vízleadási dinamika), valamint termésparamétereit (termésmennyiség, egyedi cső- és szemtömeg, egyedi szemszám, ezermagtömeg, fehérje-, olaj-, keményítő- és szemnedvesség-tartalom). A termésmennyiség értékelése alapján megállapítottuk, hogy a legmagasabb termést (20,95 t/ha) a középérésű, FAO 390 hibrid érte el, szignifikánsan meghaladva a többi vizsgált hibrid terméseredményét. Összességében megállapítottuk, hogy az egyes különböző érésidejű kukorica hibridek között a vizsgált fenometriai, fiziológiai és termésparaméterekben jelentős, számos esetben statisztikailag igazoltható különbségek voltak, lehetővé téve az egyes hibridek főbb tulajdonságainak pontos elkülönítését.