Keresés

Keresési eredmények

• Különböző talajművelési rendszerek hatása eltérő genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek termésparamétereire, fehérje-, szénhidrát- és olajtartalmára

  37-57

  Kecskés István

  Nagy Antal

  Sojnóczki István

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  40

  Kutatásunk célja a különböző talajművelési rendszerek kukorica (termésmennyiség, betakarításkori szemnedvesség-tartalom) paramétereire és a beltartalmi értékmérő tulajdonságaira (keményitő-, fehérje-, olajtartalom) gyakorolt hatásának vizsgálata. A kukorica szántásos alapművelését vetettük össze a talaj szerkezetének megóvása szempontjából előnyös művelési módokkal (tárcsás lazító, egyeneskéses lazító, sávművelő). A vizsgálatunkat két eltérő évjáratban, két különböző csapadékeloszlású évben – 2020-ban és 2021-ben – végeztük Nádudvar határában, középkötött réti csernozjom talajon, mezoparcellás kísérletben, három különböző érésidejű hibrid (FAO 380, FAO 420, FAO 490) bevonásával.
  2020-ban a vetést megelőzően márciusban, majd áprilisban is kevés csapadék hullott, a sokéves átlag mindössze 23%-a és 39%-a, ami nem kedvezett a tavaszi vetésű növényeknek, így a kukoricának sem. Ezzel szemben júniusban és júliusban 256%-a, illetve 217%-a hullott le a sokéves átlagnak. 2021-ben is rendkívüli volt a csapadék eloszlása. Áprilisban csupán a sokéves átlag 52%-a, ugyanakkor májusban a sokéves átlag 144%-a hullott le. Az év összességében – a sokéves átlaghoz képest – szélsőségesen száraz volt, különösen júniusban és júliusban, amikor a csapadék a sokéves átlag mindössze 14%-át, valamint 69%-át érte el.
  A művelési mód hatása a terméseredményre mindkét vizsgált évben szignifikáns volt. 2020-ban a szántás (15,84 t/ha) terméseredménye egyaránt felülmúlta a sávos és a talajvédő lazításos művelés eredményeit. 2021-ben is a szántás eredménye volt a legnagyobb (5,46 t/ha), felülmúlta az összes többi művelési mód eredményét, de 10,37 t/ha-ral maradt el a 2020-as terméseredménytől.
  2020-ban és 2021-ben a hibridek terméseredmény alapján kialakított rangsora eltérően alakult. A legjobb terméseredményt 2020-ban a FAO 490-es hibrid érte el (16,18 t/ha), ez szignifikánsan magasabb a két másik hibridhez képest. 2021-ben a rangsor megváltozott. A száraz évjáratban A FAO 420-as hibrid volt képes a legmagasabb (4,33 t/ha) terméseredményt elérni. A kukoricaszemek beltartalmi vizsgálatánál eltérő eredményeket mértünk a két évjárat tekintetében. 2020-ban az olajtartalom a négy művelési mód közül a redukált művelésben szignifikánsan magasabb volt, a többi művelésnél nem alakult ki valós eltérés. A keményítőtartalom vizsgálata alapján a szántás, talajvédő és a sávos művelés között nem alakult ki szignifikáns különbség, valamint a redukált és a sávos művelés között sem volt mérhető eltérés. A fehérjetartalom 2021-ben különbséget mutatott, a szántás és a talajvédő művelési mód igazoltan alacsonyabb értéket ért el, mint a redukált művelés. 2020-hoz képes 6%-ról 8%-ra emelkedett a fehérjetartalom 2021-ben. A keményítőtartalomban is jelentős különbséget mértünk, 2020-ban 66%, 2021-ben 62% volt a keményítőtartalom.

• A talaj penetrációs ellenállásának értékelése különböző talajművelési rendszerekben

  119-140

  Sojnóczki István

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  46

  A hagyományos talajművelési rendszerek mellett megjelentek a biológiára jobban alapozó művelési rendszerek. Különböző tudományos eredmények felhasználásával és a műszaki technológiai lehetőségek használatával új talajművelési rendszerek fejleszthetők. Vizsgálatunkat hat éve kezdtük, ebből az elmúlt két év eredményeit mutatjuk be. A vizsgálatban azonos termőhelyen négy különböző talajművelési rendszert állítottunk be. A penetrációs ellenállás mérése a terepi hatások értékelésének gyakori technikája és a talajművelési rendszerek talajra gyakorolt hatásai kiértékelhetők segítségével.
  Méréseink szerint a hagyományos forgatásra alapozó művelési rendszerek alapjaiban eltérő struktúrát alakítanak ki az 50 cm-ig terjedő talaj szelvényben, mint a vizsgált három különböző forgatás nélküli művelési mód.

• Magyarország mezőgazdasági földhasználatának elemzése (2000–2020)

  119-137

  Streb Péter

  Nagy János

  Horváth Éva

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  44

  A magyar mezőgazdaság 2000 és 2020 között jelentős változásokon ment keresztül. A 2000-ben működő mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságoknak (965 ezer) mindössze 25%-a működött 2020-ban. A növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok (273 ezer) száma drasztikusan lecsökkent, közel felére. Ezen belül szántóföldi növénytermesztéssel és ültetvénnyel kevesebb, kertészettel több gazdaság foglalkozott.
  2000-ben 2883 növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezet és 270 736 egyéni gazdaság működött. A következő években nőtt a gazdasági szervezetek, és jelentősen csökkent az egyéni gazdálkodók száma. Mind a gazdasági szervezeteknél, mind az egyéni gazdaságoknál a szántóföldi növénytermesztés súlya figyelhető meg. A gazdasági szervezetek azonban nagyobb arányban foglalkoztak szántóföldi növénytermesztéssel, míg az egyéni gazdálkodóknál fontos szerepet játszott a kertészeti és ültetvényágazat.
  A gyakori 1 és 5 hektár birtokméretű gazdaságokat felváltotta a közepes birtoknagyság, és ezek a vállalkozások birtokolták a teljes mezőgazdasági terület 57%-át.
  A termőterület aránya az ország területének 83%-ról (7,7 millió hektár) 78,7%-ra csökkent. Csökkent a mezőgazdasági terület aránya, bővült a hazai erdőállomány és érdemben nem változott a nádas és a halastavak aránya. A szántó részaránya növekedett, a gyümölcsös hasonlóan alakult, míg a konyhakert, a szőlő és a gyepterületek aránya csökkent.
  A búza és a kukorica vetésterülete állandónak tekinthető (1–1,2 millió hektár), de egyes években a vetésterület egymillió hektár alá csökkent. Mindkét növény jelentőségét mutatja – az utóbbi évek vetésterületi ingadozások ellenére –, hogy hazánkban a szántóterület jelentős részén, 22–23%-án búzát, míg 24–26%-án kukoricát termesztettek. A napraforgó vetésterülete több mint duplájára, a repce területe közel háromszorosára növekedett. E két olajos növény területi aránya a szántó művelési ágban jelentősen növekedett, a napraforgó a 2000. évi 6,6%-ról 2020-ra 15,2%-ra, a repce 2,6%-ról 7,7%-ra nőtt. A gyümölcsfélék és a szőlő területe nagy mértékben csökkent. A zöldségfélék esetében hasonló visszaesés volt tapasztalható, mint a gyümölcstermesztésnél.
  A termésmennyiség folyamatosan nőtt, a búza és a kukorica esetében a bővülés 2000-hez képest 41,7%, illetve 71,4% volt. A napraforgó mennyisége több mint háromszorosára, a repce pedig közel ötszörösére növekedett. Ugyanakkor az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek, és ennek köszönhetően megnőtt a hektáronkénti átlagos termésingadozás. Búzánál 2,6–5,4 t/ha, kukoricánál 3,7–8,6 t/ha, napraforgónál 1,6–3,0 t/ha és a repcénél 1,5–3,6 t/ha között mozgott.

• Magyarország mezőgazdasági földhasználatának elemzése (1990–2022)

  109-126

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  44

  Az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság szerkezete jelentősen átalakult. A gazdaságok száma 1990 és 2022 között 1,4 millióról 241 ezerre csökkent. A rendszerváltást követően a nagyüzemek helyét kis és közepes magángazdaságok vették át, azonban később a koncentráció ismét erősödött, különösen a szántóföldi növénytermesztés terén. A szántóföldi művelés részaránya 2022-re 66,8%-ra nőtt, míg a kertészeti és ültetvényes gazdaságoké csökkent.
  A birtokszerkezetben a közepes méretű (5–300 ha) birtokok váltak meghatározóvá, míg a kisparcellás gazdálkodás visszaszorult. A nagyüzemek aránya is jelentősen csökkent, a földhasználat egyre inkább a középméretű szereplők kezébe került.
  A mezőgazdasági területek kiterjedése folyamatosan csökkent, míg az erdőterület nőtt. A művelésből kivont területek aránya emelkedett, amit főként urbanizáció és infrastruktúra-fejlesztés idézett elő. A konyhakertek szinte eltűntek, a szőlőterületek, a gyümölcsösök és gyepterületek is zsugorodtak.
  A vetésszerkezet változását a piaci és éghajlati viszonyok alakították: a gabonafélék, különösen a búza és rozs vetésterülete csökkent, míg a napraforgó és repce termesztése erősödött. A zöldség- és gyümölcskultúrák nagy részének termesztési területe csökkent, csak néhány új kultúra (pl. brokkoli, cukkini) mutatott növekedést.
  A főbb növények termésátlaga technológiai fejlődés hatására általában javult, ugyanakkor az éghajlati szélsőségek – különösen a 2022-es aszály – jelentős visszaesést okoztak a hozamokban.

• A szöszösbükköny (Vicia villosa Roth.) és a tritikálé (X Triticosecale Wittmack) jelentősége a fenntartható biológiai talajvédelemben a Nyírségben

  33-52

  Kosztyuné Krajnyák Edit

  Szabó Béla

  Csabai Judit

  Tóth Csilla

  Irinyiné Oláh Katalin

  Vágvölgyi Sándor

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  16

  Az iparszerű termelés talajromboló hatása napjainkra olyan mértéket öltött, ami egyértelművé tette, hogy tartósan nem folytatható az erre alapozott szántóföldi növénytermesztés, ez a művelési mód fenntarthatatlan. A talaj tömörödése, szervesanyag-tartalmának és kémhatásának csökkenése, valamint a talajéletben bekövetkező súlyos veszteségek együttesen hívták életre a fenntartható talajhasználat iránti igényt.
  A Nyírség savanyú homoktalajainak környezetkímélő hasznosításában nagy jelentőségűek azok a pillangósvirágú kultúrnövények, melyeknek faji adottságai és agronómiai értékei lehetővé teszik a homoki gazdálkodásba való beillesztésüket. Általuk valósíthatók meg a fenntartható talajhasználat nélkülözhetetlen technológiai elemei, a biológiai talajvédelem és a szerves növénytáplálás.
  A savanyú homoktalajokon termeszthető pillangós kultúrák között kiemelkedő jelentőségű a szöszösbükköny, melyet több mint száz éve zöldtrágyaként, zöldtakarmányként és magjáért is termesztenek hazánkban. A kalászos gabonafélék közül a tritikálé térhódítása nemcsak a gabonatermő táblákon, de a savanyú homoktalajokon is megtörtént. A magas szintű tritikálé nemesítésnek köszönhetően, kiváló fajták jöttek létre, melyek rövid idő alatt átvették a rozs helyét a Nyírség savanyú homoktalajain is.
  Kísérletünk a Nyíregyházi Egyetem Bemutatókertjében volt beállítva 2019–2020 és 2020–2021-es években. Megfigyelésünk célja az volt, hogy tenyészedényes szabadföldi kísérletben, eltérő vetésidők mellett, hat ismétlésben, három különböző növényfelvételezési időpontban megvizsgáljuk a tiszta vetésű szöszösbükköny növénymagasságát, gyökérhosszúságát, a fő- és oldalgyökereken lévő Rhizobium gümők számát, valamint a tritikálé növénymagasságát és gyökérhosszúságát.
  A kísérleti eredményeinkből megállapítható, hogy az eltérő időpontban vetett szöszösbükköny morfológiai paraméterei jelentős mértékben eltértek az általunk vizsgált fenológiai stádiumokban. Ezeknek az eltéréseknek az ismerete agronómiai szempontból azért fontos, mert belőlük következtetni lehet a vegetatív biomassza képződés dinamikájára. A szeptemberi vetésben jól látható növényállomány fejlődik ki a talaj felszínén, a korán kifejlett növények fő- és oldalgyökerein nagyszámú gyökérgümő alakul ki. A zöldtrágyázás céljából termesztett szöszösbükköny ebben a vetésidőben védi legjobban és gazdagítja nitrogénnel a talajt. A vegetatív biomassza (zöldtömeg) képződése is ebben a vetésidőben a legnagyobb, ami fontos a keverék zöldtakarmányok termelésénél is. A későbbi vetésidőkben jelentősen csökken a betakarításig képződő zöldtömeg, a gyökértömeg és a Rhizobium gümők száma is.
  A vizsgálati eredmények szerint, a tritikálé talajvédő hatása már ősszel jelentkezik, a legkorábbi vetés adja a legjobb talajtakaró hatást. A fenntartható talajhasználatban egyre inkább előtérbe kerül a tritikálé termesztése.