Keresés

Keresési eredmények

• A napraforgó (Helianthus annuus L.) tőszámreakciójának vizsgálata heterogén termőképességű termőterületeken

  87-95

  Monoki Szabolcs

  Megtekintések száma:

  42

  A napraforgót mint a talaj nedvességét a végletekig kihasználó növényt tartjuk számon, mégis igaz, hogy limitáló tényezőként jelen van a rendelkezésre álló víz mennyisége. A hibridek eltérő hatékonysággal hasznosítják a talaj vízkészletét, amelyet a hektáronként kivetett növények száma is nagymértékben befolyásol. A műholdas távérzékelés és helymeghatározás, a szenzoros mérés, a térinformatikai adatelemző és feldolgozó szoftverek alkalmazhatósága, a differenciálható tőszámmal történő vetés műszaki megoldásainak megjelenése és a használatuk megteremti a lehetőséget a termőhelyspecifikus tőszámszabályozás lehetőségének vizsgálatára a napraforgó termesztésében is. Tanulmányomban kísérletet tettem az adott termőterület heterogén termőképességi zónáihoz legjobban illeszkedő napraforgó vetési tőszám intervallum meghatározására. A termőképességi zónák kialakítása újszerű térinformatikai módszerekkel történt. A kiválasztott mintaterületeken három termőképességi szempontból jól elkülöníthető zóna került meghatározásra. Minden termőképességi zónában három tőszámlépcsőt használtam négy ismétlésben. A magas és átlagos termőképességű zónákban a tőszám növelése kissé magasabb termésmennyiséget eredményezett, míg az alacsony termőképességű zónákban a csökkentett tőszámú vetés nem okozott jelentős hozamkülönbséget a standard tőszámhoz képest. A nedvesség- és olajtartalom esetében gyakorlati különbséget nem lehetett kimutatni a tőszámok között.

• Portoktenyésztéssel előállított tetraploid genotípusok összehasonlító vizsgálata

  113-126

  Székely Árpád

  Szalóki Tímea

  Pauk János

  Lantos Csaba

  Jancsó Mihály

  Megtekintések száma:

  44

  A növénynemesítés a gyorsabb fajtaelőállítás érdekében androgenezissel előállított dihaploidokat használ fel. A rizs dihaploid növények előállítása során kis százalékban autotetraploidok is keletkeznek. A cikk ezen tetraploidok mikroparcellás szántóföldi vizsgálatát mutatja be. A kísérlet során 6–6 diploid-tetraploid párt használtunk fel, amelyek három különböző kombinációból származnak. A fenológiai adatokon kívül (kelés, magasság, fejlődési állapot BBCH skálán) a terméskomponensek (bugahossz, fertilis szemszám, üres szemek száma, fertilitás) és a termőképesség is meghatározásra kerültek. A tetraploidok egyenletes, vegetatív fejlődése nem különbözött a diploidoktól. A reprodukciós fázis elnyúlásával azonban hosszabb tenyészidővel rendelkeznek. A legkisebb időbeli késés a 1087/8/35T vonal esetében volt megfigyelhető, amivel az egyik legrövidebb tenyészidejű tetraploid vonal lett. Ezen kívül a legtöbb ép szemet ez a genotípus tartalmazta, és alacsony steril szemmel a fertilitása a legmagasabb (~60%). Ez az érték igen előremutatónak mondható, hiszen a hagyományos tetraploid vonalak fertilitása az 50%-os, míg a legújabb neo-tetraploid és PMeS vonalak fertilitása a 68–80%-os sávban mozognak. A kísérletek bővítésével remélhetőleg ezekhez közelebbi vonalak azonosítására is sor kerül.