Keresés

Keresési eredmények

• Az évjárat hatása a kukorica (Zea mays L.) terméseredményére, szemnedvességére és beltartalmi értékeire (2020–2023)

  51-68

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  42

  A kukorica (Zea mays L.) Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termésbiztonsága és minősége az elmúlt években egyre erősebben függött az évjárati és klimatikus viszonyoktól. A 2020–2023 közötti időszak jól példázza, hogy a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változékonysága alapvetően meghatározza a terméseredményeket, a szemnedvességet és a beltartalmi paramétereket. Míg 2020-ban a kiegyensúlyozott hő- és vízellátottság magas hozamot, kedvező keményítőtartalmat és hosszabb érési időszakot biztosított, addig 2022-ben a rendkívüli aszály és a rekordmagas hőmérsékletek drasztikus hozamcsökkenést, alacsony szemnedvességet és mérsékelt keményítőtartalmat eredményeztek.
  A kritikus fenológiai fázisok – különösen a virágzás és a szemtelítődés – időszakában jelentkező hőstressz és vízhiány a megtermékenyülés sikerességét, a szárazanyag-beépülést és ezáltal a termés minőségét is nagymértékben befolyásolta. A kedvezőtlen évjáratokban gyakran megfigyelhető volt a fehérje- és olajtartalom emelkedése a keményítő rovására, ami fordított összefüggést jelez a mennyiségi és minőségi paraméterek között. A betakarításkori alacsonyabb szemnedvesség ugyan technológiai előnyökkel járhat, de a gyors vízvesztés szerkezeti károsodásokkal és fokozott mikotoxin-kockázattal párosulhat.
  A vizsgált időszak eredményei rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási tényezők – hőhullámok, aszályos periódusok, csapadékhiány – nemcsak a terméspotenciált korlátozzák, hanem a beltartalmi értékeket is módosítják. A jövőben ezért kiemelt szerepe lesz az évjárathatáshoz való alkalmazkodásnak: a stressztűrő hibridek használatának, a vetésidő optimalizálásának, a vízmegőrző talajművelési technológiáknak és a célzott öntözési stratégiáknak, amelyek együttesen növelhetik a kukoricatermesztés stabilitását a változó agroklimatikus környezetben.

• Smart paraméterek értékelése különböző genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek eredményei alapján

  5-28

  Hadászi László

  Megtekintések száma:

  15

  Magyarországon a szántóföldi növénytermesztés eredményességét jelentősen meghatározza a kukoricatermesztés gyakorlatának színvonala. A kukoricahibridek összehasonlító vizsgálatát, szántóföldi tartamkísérlet alapítását 1977-ben a nádudvari KITE kezdeményezte a jogelőd Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Ennek is köszönhető, hogy a Debreceni Egyetem a Látóképi Kísérleti telepén, Európában egyedülálló módon, rendelkezik szántóföldi tartamkísérletek minden feltételével (talajművelés × öntözés × műtrágyázás × növényszám × hibridek × vetésidő kölcsönhatások). A tartamkísérletek eredményei alkalmasak a precíziós termesztéstechnológiák legkorszerűbb fejlesztésére. Az új tudományos eredmények, elsősorban a kukoricahibridek összehasonlító kísérleteiben mért megbízható paraméterek, jól szolgálják a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazását, eredményességét.
  Szántóföldi tartamkísérletek eredményeit felhasználva értékeltük négy különböző genotípusú kukoricahibrid smart paramétereit. Ezek a paraméterek segítenek a hibridek kiválasztásában és a hibridspecifikus precíziós termesztéstechnológia adaptálásában. A vizsgált kukoricahibridek kiváló fenológiai habitust mutattak, növénymagasság: 320–340 cm, csőmagasság: 138–151 cm, szárátmérő: 20,5–21,5 mm volt. A levélterület indexek jelentősen különböztek (3,6–4,7 m2/m2). Legnagyobb termést a P 9985 hibrid ért el (17,53 t/ha), ez hektáronként 1,48–2,37 tonnával haladta meg a többi hibrid eredményét. A kísérletben vizsgáltuk a SPAD, NDVI értékeket, a szemszám, az ezerszemtömeg, a szemnedvesség, a csövenkénti szemszám és a csőtömeg paramétereket. A hibridek beltartalmi értékei kiválóak: fehérjetartalom: 5,7–6,5%, keményítőtartalom: 75,2–76,5%, olajtartalom: 3,1–3,6% volt.

• Tápoldatozás gyakoriságának hatása az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta (Lactuca sativa var. crispa) fejlődésére aeropónikus termesztés esetén

  23-43

  Gorliczay Edit

  Montvai Kornélia

  Tamás János

  Nagy Attila

  Megtekintések száma:

  9

  A saláta számos kutató érdeklődését felkeltette beltéri kísérletek során. Ezért a kutatásunk során az ’Ausztráliai sárga’ tépősalátát (Lactuca sativa var. crispa) választottuk tesztnövénynek. Az aeropónikus rendszerekben a fúvókák cseppmérete, a tápoldat kijuttatásának intenzitása, valamint a fény intenzitása, minősége a legfontosabb paraméterek, melyek befolyásolják a növény morfológiai és beltartalmi paramétereit. Mindezek alapján kutatásunk során a célunk az volt, hogy meghatározzuk a különböző tápoldatozási gyakoriságok hatását az aeropónikusan termesztett tépősalátára. Az aeropónikus rendszerben (AeroFlo20) négy kezelést állítottunk be – 1. kezelés – napi 10×15 perc, 2. kezelés - napi 8×8 perc, 3. kezelés – napi 4×15 perc, 4. kezelés – napi 2×30 perc. A kísérlet öt hétig tartott, amely során mértük a levélszám (db/tő), és a gyökérhossz (cm) alakulását, valamint destruktív módszerrel meghatároztuk az összes klorofill- (µg/g) és karotinoid-tartalmat (µg/g), a vízpotenciál (bar) és a stressz-paraméterek (Fv/Fm, Fv/Fo) alakulását. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta esetén a tápoldatozási gyakoriság csökkenésével a levélszám, a növénymagasság és a gyökérhossz nőtt, tehát naponta kétszer 30 perc tápoldatozás elegendő, ha ezen paramétereket vesszük figyelembe. Vízpotenciál esetén a legtöbb napi tápoldatozású (napi 10×15 perc) kezelés esetén szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (-3,72±0,33 bar), mint azon kezelésnél, melyben a növények naponta kétszer kaptak tápoldatot (p<0,05).

• A Debreceni Szennyvíztisztító Telep hatékonyságának értékelése

  59-81

  Kaczur Dávid

  Tóth Brigitta

  Megtekintések száma:

  13

  A szennyvizek megfelelő összegyűjtése és kezelése a környezeti értékek és a vízi ökoszisztémák védelme érdekében napjainkban kiemelt fontosságú. Ennek a megvalósítása közben keletkezik a szennyvíziszap, ami a tisztítási folyamatok egyik folyamatosan keletkező mellékterméke. Az iszap megfelelő kezeléséről, ártalmatlanításáról és elhelyezésérő mindenféleképpen gondoskodni kell. A szennyvíztisztítás számos módszer egyidejű alkalmazásával, több lépcsőn keresztül valósul meg.
  Az adatok alapján megállapítható, hogy mindkét vizsgált évben a kibocsátott tisztított szennyvíz BOI5, KOI összes nitrogén és összes foszfor határértéke megfelel a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendeletben foglaltaknak, így a befogadóban nem okozhatnak környezeti károkat.
  A szennyvíztisztító telepen keletkező szennyvíziszap a beltartalmi értékei alapján alkalmas lehet a makro- és mikroelem-tartalmú műtrágyák helyettesítésére. Kedvező tulajdonságai miatt lehetővé tehet egy hosszútávon fenntartható és gazdaságos mezőgazdasági hasznosítást.
  A Debreceni Szennyvíztisztító Telep teljesítménye a vizsgált paraméterek vonatkozásában megfelel az előírásoknak. Arra lehet következtetni, hogyha nem változnak a telepre érkező nyers szennyvíz minőségi és mennyiségi értékei, illetve nem történik technológiai változtatás, akkor a tisztítás hatásfoka sem fog változni.