Keresés

Keresési eredmények

• KWS kukorica (Zea mays L.) hibridek termésparamétereinek összehasonlító értékelése

  7-20

  Szanyi István

  Pintér János

  Bojtor Csaba

  Illés Árpád

  Zelenák Annabella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  157

  A kukorica hibrid nemesítése lassú és költséges folyamat. A kukorica hibridek különböző környezeti feltételek és mezőgazdasági gazdálkodási gyakorlatok mellett eltérő teljesítményt nyújtanak, így a hibridek kiválasztása a kukoricatermesztők egyik legfontosabb gazdálkodási döntése. A termőhelynek megfelelő, nagy terméspotenciállal rendelkező kukorica hibrid kiválasztása javíthatja a jövedelmezőséget, a betakarításkori szemtermés mennyiségét, minőségét.
  A kísérletet a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (AKIT) Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet (DTTI) Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén végeztük három eltérő érésidejű (FAO 350, FAO 400 és FAO 460) kukorica genotípus termésparamétereinek összehasonlító értékelése céljából. A vizsgálataink során értékeltük a kukorica hibridek terméseredményeit, mennyiségi és minőségi jellemzőit, valamint a terméseredményt meghatározó termésképző elemeket.
  Termésmennyiségben a „potenciál” szántóföldi kísérletekben csúcsteljesítményt ért el a kiváló FAO 400 érésidejű KWS FORTURIO kukorica hibrid 20,05 t/ha rekordértékkel, amely statisztikailag igazolt mértékben, 12,29–14,83%-kal haladta meg a többi vizsgált genotípus terméseredményét.
  A vizsgált hibridek között statisztikailag igazolt eltéréseket mértünk a keményítőtartalomban, a legmagasabb eredményt a FAO 350 érésidejű KWS OLTENIO hibrid érte el, 63,78% értékkel.
  Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy az egyes mennyiségi és minőségi termésjellemzők genotípus-specifikusak, amely eredmények alátámasztják a termelési célnak megfelelő érésidejű genoptípus megválasztásának jelentőségét.

• A hasznosítási módok hatása az extenzív gyep növényállományának ökológiai szempontú nitrogénigény mutatóira

  127-143

  Varga Krisztina

  Csízi istván

  Megtekintések száma:

  150

  Különböző gyephasznosítási módok növényállomány szerkezetre gyakorolt hatását vizsgáltuk a Karcagi Kutatóintézetben 2017–2020 között, egy olyan kísérlet során, amelyet 2009-ben állítottunk be. A kísérletnek helyt adó gyepterületnek a Natura 2000, az ökogyep minősítés előírásrendszerének, valamint a horizontális Agrárkörnyezetvédelmi Programban vállalt előírásoknak is meg kell felelnie. Az ökológiai szempontokat előtérbe helyező támogatási rendszerek különböző gyephasznosítási módokat predesztinálnak egy adott gyepes termőhelyen, ez a tény indokolja kutatómunkánk aktualitását. Konkrét kutatási célkitűzésünk a Közép-Tiszai tájegységben legelterjedtebb gyephasznosítási módok során végbemenő növényállomány-szerkezeti változások pontosítása volt, ökológiai szempontú mutató, a Borhidi-féle N-igény alapján, a tájegységre jellemző réti szolonyec talajtípuson. A közepes réti szolonyec talajadottságú kísérleti helyszínen három ismétlésben a következő gyephasznosítási módokat vizsgáltuk: zéró hasznosítás, vagyis parlagon hagyott gyep, mulcsozott gyep, ahol szárzúzás után szintén nem került eltávolításra a fitomassza, kaszálóhasználat, ami a főnövedék évi egyszeri eltávolítását jelentett, valamint réthasználat, ahol a főnövedék kaszálása után a sarjút juhokkal legeltettük le. Minden év májusában a domináns pázsitfüvek virágzásakor cönológiai felvételezést végeztünk és Borhidi-féle ökológiai nitrogénigény szerinti mutatókba soroltuk a növényfajokat. A legnagyobb fajdiverzitást a réthasználatnál találtuk (21 növényfaj), míg a legkevesebbet a parlagon hagyott gyepnél (hat faj). Eredményünk a hasznosítatlanul hagyott fitomassza okozta avarréteg növényfaj szelekciót generáló hatására utalhat a gyeptársulás alkotó növények esetén. Megállapítottuk, hogy a kísérlet tizedik évére vezérnövényváltás történt a mulcsozott és a rét hasznosítást reprezentáló hasznosításoknál. A Festuca pseudovina domináns gyeptársulásalkotóvá válása a réthasználat esetén, a sarjúnövedék alacsony tarlómagasságra történő legeltetésére utal. A felhalmozódott avaros fitomassza ellenére nem a hasznosítatlan hagyott zéró és mulcsozott hasznosításoknál volt a legnagyobb a nitrogénkedvelő gyepalkotók borítása, hanem a kaszálóhasználatnál. Eredményünk arra utalhat, hogy az Alopecurus pratensis, megőrizve vezérnövény pozícióját a kaszálóhasználat esetén, s mivel a Borhidi-féle besorolásban tápanyaggazdag termőhelyek jelzőnövényei közé van sorolva, meghatározta az eredményt. A kísérleti eredményeink reprodukálhatóságának pontosítása érdekében, az eltérő talajadottságok miatt, indokolt lehet más termőhelyeken és gyepasszociációknál hasonló irányultságú vizsgálatok végzése.

• A földimogyoró termesztés nemzetközi és hazai helyzete, kihívások, lehetőségek a magyar agráriumban

  105-120

  Csizi Balázs

  Széles Adrienn

  Nagy János

  Balla Zoltán

  Megtekintések száma:

  180

  A földimogyoró az egyik legszélesebb körben fogyasztott olajos mag a világon, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) jelentése szerint 2024-ben 50,48 millió tonna földimogyorót termeltek világszerte (Agrocrops 2024, USDA 2025).
  A földimogyorót többféleképpen is felhasználják – kulcsfontosságú összetevőként számos rágcsálnivalóban, édességben és a mogyoróvajban, valamint fehérjében gazdag takarmányként az állati takarmányozásában. Ugyanígy a földimogyoró-olajat sütéshez, a földimogyorólisztet főzéshez, és a földimogyoró héjat fűtésre.
  A földimogyoró termesztése új korszakot nyithat a hazai mezőgazdaságban. Mint ismert, a földimogyoró termesztése egyre fontosabbá válik a világ mezőgazdaságban, hiszen tápláló értéke és sokoldalúsága miatt világszerte népszerű növény. A nemzetközi piacon a földimogyoró iránti kereslet folyamatosan növekszik, különösen az egészségtudatos fogyasztók körében.
  A legtöbb földimogyoró éves viszonylatban Kínában terem. A piaci statisztikák szerint a legjobb minőségű termés Argentína és az USA farmjairól kerül ki, nagy mennyiségben pedig Ázsiában termesztik (Agrocrops 2024).
  A földimogyoró Európába első ízben 1840-ben Jaubert útján került, még pedig a Cap Verdei szigetekről Marseilles-be. Készítettek belőle egy időben kávépótlékot is. A két sziklevélre szétválasztott és megpörkölt mag afrikai dióbabkávé néven 1925-ben került a Német Birodalomban és Svájcban forgalomba (Agrártudományi Közlemények 09/1957). König szerint azonban a hámozott, zsírtalanított és pörkölt földidió Austria-kávé néven szerepelt a kereskedelemben (MTA Urania 1923, Ortutay 1977).
  Magyarországon az 1930-as években az Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet foglalkozott földimogyoró-termesztési kísérletekkel. Az 1950-es években Bruder János irányításával Mezőhegyes és Medgyesegyháza környékén 300 hektáron folyt földimogyoró-termesztés (MTA Urania 1923, Tétényi 1951, Karakasevich 1957). A világ mezőgazdaságában rangos helyet elfoglaló földimogyoró a múlt század elején bekerült ugyan a hazai kultúrflórába, de a kezdeti sikerek ellenére mégsem vált igazán jelentős haszonnövénnyé Magyarországon. Napjainkra a magyar földimogyoró a klímaváltozás nyertese az elmúlt évek tapasztalatai alapján (Balla 2021).

• Bíbor és kék szemszínű őszibúzák lisztminősége és antocián-tartalma

  83-92

  Matuz János

  Óvári Judit

  Ács Katalin

  Langó Bernadett

  Berényi Attila

  Megtekintések száma:

  53

  Vizsgálatainkban két bíbor és két kék szemszínű őszibúza törzs, és a GK Csillag őszibúza fajta (nem színes szemű kontroll) 2020, 2021 és 2022 években learatott terméséből készült fehérlisztek és teljes kiőrlésű őrlemények farinográfos értékszámát, cipótérfogatát és antocianin-tartalmát mértük.
  Az évjáratok jelentősen befolyásolták a fehér liszt és teljes kiőrlésű liszt farinográfos értékszámát és a belőlük készített cipók térfogatát. A rendkívül aszályos 2022-ben learatott termésekből készült lisztek farinográfos értékszáma és a cipók térfogata kisebb volt, mint a csapadékosabb éveké (2020, 2021). A bíbor és kék szemszínű búzák lisztminősége és cipósütési minősége általában hasonló volt a standardéhoz – a GK Csillag malmi búzáéhoz –, de 2022-ben a GK Bíbor-2 és a Kék-1 törzs lisztminősége lényegesen gyengébb volt a standardnál. A legjobb farinográfos értéke (100FE) 2020-ban, és 2021-ben a GK Bíbor-1 és a GK Kék-2 törzsnek volt. A teljes kiőrlésű lisztek farinográfos értéke a jelentős korpatartalom miatt mindig kisebb a fehér lisztekénél, és a belőlük készített cipók térfogata is kb. 30%-kal kisebb.
  A kék búzák teljes kiőrlésű lisztjének antocianin-tartalma gyakran elérte a 100 mg/kg értéket, fehér lisztjeikben ez az érték 6,7–14,7 mg/kg volt. A bíbor búzák antocianin-tartalma jóval kevesebb (20,7; illetve 36,1 mg/kg) volt, és a fehér lisztjükben is csak 2,7–8,57 mg/kg volt. Az antocianin-tartalomra az évjáratnak és a termőhelynek is jelentős hatása van. Mivel az antocianin-tartalom a teljes kiőrlésű lisztekben a legmagasabb, ezért ezzel a liszttel lehet hatékonyan javítani, növelni a tészta- és a sütőipari termékek antocianin-tartalmát.

• Multispektrális felvételekre alapozott növényegészségügyi vizsgálatok őszi kalászos kultúrában

  95-108

  Radócz László

  Tamás András

  Megtekintések száma:

  70

  A precíziós mezőgazdaság és a digitalizáció fejlődése jelentős változásokat hozott az agrártechnológiákban és az adatvezérelt döntéshozatalban. A pilóta nélküli légi járművek (UAV) és a multispektrális képalkotó technológiák hatékony eszközei a növényállomány monitorozásának és a stresszállapotok (abiotikus, biotikus) felismerésének, a vegetációs indexek (NDVI, GNDVI, NDRE, LCI) számításával pedig részletes információt kaphatunk a növények élettani állapotáról és a stresszfaktorok térbeli eloszlásáról. A Debreceni Egyetemen végzett kutatásban az ’MV Nádor’ őszi búzafajtát vizsgáltuk különböző talajművelési módok (őszi szántás, sávos művelés) és különböző tápanyag-utánpótlási kezelések kombinációiban. A multispektrális adatgyűjtés során nagyfelbontású UAV felvételeket használtunk, amelyeket QGIS térinformatikai szoftverrel elemeztünk. A tápanyagok alkalmazása (nitrogén, foszfor, kálium) és a talajművelési módszerek jelentős hatást gyakoroltak a vegetációs indexekre, amelyek a növények egészségi állapotát és homogenitását vagy heterogenitását tükrözték. A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a sávos művelés és a magasabb tápanyagszintek kedvezőbb növekedést és homogénebb növényállományt eredményeznek. A statisztikai elemzések során a szórás és variancia értékei alapján következtettünk a stressztényezők térbeli hatásaira. Az NDVI és GNDVI indexek értékei növekvő trendet mutattak a tápanyagszintek emelésével, különösen a 160 kg/ha nitrogén kezelés esetében, amely egyöntetűbb fejlődést eredményezett. Az LCI és NDRE értékek alapján az őszi szántásban alkalmazott 160 kg N/ha-os kezelésnél jóval nagyobb variancia és SD értéket kaptunk, mint a sávos művelés esetében. Eredményeink alapján a precíziós technológiák lehetővé teszik a fenntarthatóbb és hatékonyabb növénytermesztést.

• Kukorica hibridek (Zea mays L.) terméselemeinek, NDVI értékeinek és vízleadás-dinamikájának értékelése

  77-96

  Kalina Hella

  Kristó Attila

  Megtekintések száma:

  65

  A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kukoricatermesztés során. Hazánkban különösen szembetűnő a klimatikus tényezők változása, ezért a kukorica hibridek termesztésénél nagy figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra.
  A 2025-ös évre vonatkozó agrotechnikai vizsgálatok elemzésénél kiemelten foglalkoztunk a tenyészidőszak időjárási jellemzőivel, meteorológiai viszonyaival és azok hatásaival, a talaj- és léghőmérséklettel mint fő termésmeghatározó tényezőkkel.
  Méréseinket, megfigyeléseinket a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük. Itt a sokéves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket készítettünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a H320-as és a H420-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy mindkét kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal bíró, stabil felépítésű, jó gyökér- és szártulajdonságokkal rendelkező hibrid. A H320-as viszonylag gyors vízleadási dinamika mellett 15,99 t/ha terméseredményt produkált, betakaráskori a szemnedvessége: 16,9% volt. A H420-as kukorica hibrid közepesnek mondható vízleadási dinamika mellett magasabb, 18,12 t/ha terméseredményt ért el. Betakarításkori szemnedvessége 17,67%-ot mutatott.
  A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az NDVI index. Az NDVI értékek a H420 hibrid esetében következetesen magasabb értékeket mértünk.
  A szemek száradása a fiziológiai érést követően mérsékelt ütemű volt, a betakarítás időpontja a korábbi évekhez képest kissé későbbre tolódott a betakarítási munkákat az időjárás nem akadályozta.
  A H320-as hibridnél a keléstől a fiziológiai érésig eltelt 140 napra és 1399 HU-ra, míg a H420-asnál a keléstől a fiziológiai érésig 145 napra és 1446 HU-ra volt szükség.

• Berzsenyi Zoltán – Fenntartható növénytermesztés

  135-138

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  45

• Az évjárat hatása a kukorica (Zea mays L.) terméseredményére, szemnedvességére és beltartalmi értékeire (2020–2023)

  51-68

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  195

  A kukorica (Zea mays L.) Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termésbiztonsága és minősége az elmúlt években egyre erősebben függött az évjárati és klimatikus viszonyoktól. A 2020–2023 közötti időszak jól példázza, hogy a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változékonysága alapvetően meghatározza a terméseredményeket, a szemnedvességet és a beltartalmi paramétereket. Míg 2020-ban a kiegyensúlyozott hő- és vízellátottság magas hozamot, kedvező keményítőtartalmat és hosszabb érési időszakot biztosított, addig 2022-ben a rendkívüli aszály és a rekordmagas hőmérsékletek drasztikus hozamcsökkenést, alacsony szemnedvességet és mérsékelt keményítőtartalmat eredményeztek.
  A kritikus fenológiai fázisok – különösen a virágzás és a szemtelítődés – időszakában jelentkező hőstressz és vízhiány a megtermékenyülés sikerességét, a szárazanyag-beépülést és ezáltal a termés minőségét is nagymértékben befolyásolta. A kedvezőtlen évjáratokban gyakran megfigyelhető volt a fehérje- és olajtartalom emelkedése a keményítő rovására, ami fordított összefüggést jelez a mennyiségi és minőségi paraméterek között. A betakarításkori alacsonyabb szemnedvesség ugyan technológiai előnyökkel járhat, de a gyors vízvesztés szerkezeti károsodásokkal és fokozott mikotoxin-kockázattal párosulhat.
  A vizsgált időszak eredményei rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárási tényezők – hőhullámok, aszályos periódusok, csapadékhiány – nemcsak a terméspotenciált korlátozzák, hanem a beltartalmi értékeket is módosítják. A jövőben ezért kiemelt szerepe lesz az évjárathatáshoz való alkalmazkodásnak: a stressztűrő hibridek használatának, a vetésidő optimalizálásának, a vízmegőrző talajművelési technológiáknak és a célzott öntözési stratégiáknak, amelyek együttesen növelhetik a kukoricatermesztés stabilitását a változó agroklimatikus környezetben.

• A levéltrágyázás hatása a kukoricatermesztés (Zea mays L.) technológiájára a 2021–2022-es évjáratokban

  19-32

  Kith Károly

  Zelenák Annabella

  Balaout Ibtissem

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  162

  A szántóföldi tartamkísérletek 1983 óta folynak a Debreceni Egyetem MÉK Látóképi Kísérleti Telepen. Kutatásainkat az itt beállított kísérletben végeztük. Precíziós csepegtető öntözéses agrotechnika mellett vizsgáltuk a 2021–2022-es években a biológiai alapanyagú lombtrágyák hatékonyságát. A kukorica állományt 7–8 leveles állapotban kezeltük Natur Plasma T biostimulátor, Natur Active komplex lombtrágya, illetve Cink és Kén Mono adalékok levélre történő permetezéssel. Az alkalmazott lombtrágya-kezelés mindkét évjáratban terméstöbbletet eredményezett. Ezen mikrobiológiai készítmények alkalmazása gyors és hatékony tápanyag-beépülést tesz lehetővé a vegetatív és a generatív ciklusok során. A tenyészidőszakban a kukorica hibridek fontosabb paramétereit (SPAD, NDVI) mértük a kritikus fenofázisokban (12 leveles állapot, nővirágzás, fiziológiai érettség). A kapott eredmények alapján megállapítottuk, hogy a lombtrágyák és biostimulátorok agrotechnikába való illesztésével javult a kukoricaállomány állóképessége, és hatására az alaptrágyázáson felül további termésnövekedéseket mértünk.

• A 2024-es kukorica tenyészidőszak agrometeorológiai jellemzői Debrecen-Látóképen

  67-78

  Gombos Béla

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  154

  Az időjárás termésre gyakorolt hatása az agrotechnikai tényezőkel komplex kölcsönhatásban realizálódik. A 2024-es évre vonatkozó agrometeorológiai vizsgálatunk során elemeztük a fő termésmeghatározó meteorológiai tényezőket, az egyes agrotechnikai elemek, illetve fenofázisok vonatkozásában. A kutatás a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén történő léghőmérséklet, talajhőmérséklet és csapadékmérések, valamint a HungaroMet Debrecen Reptér állomás napfénytartam adatain alapult.
  Megállapítható, hogy a 2024-es évet a kukoricatermesztés szempontjából határozott kettősség jellemezte. Júniusig kedvezően alakult az időjárás. Még megfelelő volt a vízellátottság (részben a talajok kedvező induló vízkészlete miatt) és a hőmérséklet többnyire a sokévi átlag felett alakult, szélsőségesen meleg időszakok nélkül. Mindez összességében jól fejlett, nagy terméspotenciálú állomány kialakulását eredményezte. Ezt követően alapvetően megváltozott az időjárás. Mind a júliusi, mind az augusztusi középhőmérséklet rekord közelében alakult (24,2 °C). A kánikula egyik csúcspontja éppen július közepén volt, ami több helyen egybeesett a kukorica hőstresszre legérzékenyebb, virágzás–terméskötés fenofázisával. A 2024-es tenyészév termésdepressziójáért elsősorban a július-augusztusi tartós, szélsőségesen meleg időjárás volt a felelős. Az átlagosnál kevesebb csapadékkal párosulva jelentős talajaszály alakult ki, elsősorban az érés időszakára. A talajaszály, a légköri aszály, illetve a szélsőségesen magas léghőmérséklet egymás hatását erősítve okozták a jelentős a terméscsökkenést.

• Eltérő FAO számú kukorica hibridek (Zea mays L.) smart paramétereinek elemzése

  5-20

  Sólyom János

  Bojtor Csaba

  Illés Árpád

  Zelenák Annabella

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  181

  A kukorica melegigényes növény és jelentős a vízigénye. A termés mennyiségét leginkább meghatározó meteorológiai tényező a csapadék, a kukoricatermelés legnagyobb problémája a vízhiány. Amennyiben a tenyészidőszak száraz és a hőmérséklet átlag feletti, akkor a nyári időszakra jellemzően kialakul a talajaszály. A tenyészidőszakot megelőző őszi-téli időszak szárazsága növeli az aszály kialakulásának kockázatát. A kutatásunkban öt eltérő FAO számú kukorica genotípust vizsgáltunk intenzív termesztéstechnológia alkalmazásával, meghatározva az elérhető termésmennyiséget és az azt meghatározó főbb termésparamétereket, a közöttük lévő összefüggéseket. Kísérletünkben mind az öt kukorica hibrid terméseredménye kiváló volt. A legnagyobb termést a H11 hibrid érte el (18,4 t/ha), mintegy 5,7–22,8%-kal meghaladva a többi vizsgált hibrid értékeit. A hibridek egyedi szemtömeg értékei között szignifikáns különbséget mértünk. A H13 hibrid a legmagasabb egyedi szemtömeg értékkel emelkedett ki,1,6–25,9%-kal haladta meg a többi genotípust. Az egyes paraméterek közötti korrelációanalízis alapján igazoltuk az egyedi szemtömeg statisztikailag szignifikáns (p<0,05) pozitív korrelációját az egyedi szemszám értékeivel (r=0,568), valamint a betakarításkori szemnedvességgel is (r=0,592). Az eredményeink alapján az egyes mért, egyedi termésparaméterek különböző mértékben járulnak hozzá a nagy termés eléréséhez, szignifikáns hatásokat eredményezve.

• NDVI és terméshozam összefüggésvizsgálata kukoricában különböző fenológiai fázisokban eltérő repülési beállításokkal

  31-50

  Lengyel Lehel

  Széles Adrienn

  Bojtor Csaba

  Harsányi Endre

  Nagy János

  Illés Árpád

  Megtekintések száma:

  283

  Kutatásunk során a mezőgazdaság egyik legfontosabb kihívására kerestünk megoldásokat. A világ népességének növekedése, a termőterületek csökkenése és leromlása új kihívások elé állítja az agráriumot. A gabonanövények kulcsfontosságú szerepet töltenek be az élelmezésben, közülük a kukorica kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel világszerte termesztik. A modern mezőgazdaságban a precíziós gazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap, így a távérzékelés és az adatelemzés kiemelt fontosságúvá vált.
  A 2024-es év időjárási körülményei eltértek a megszokottól: a tavasz csapadékos és meleg volt, míg a nyári hónapok rendkívüli forróságot és kiemelkedő számú hőségnapot hoztak. Kísérleteinket a kukorica fejlődésének négy különböző fenológiai fázisában végeztük (V5, V10, R1 és R3). A vegetációs időszakon kívül háromféle repülési beállítást alkalmaztunk: RTK nélküli, RTK-val végzett, valamint RTK és magasságkövetés kombinációjával végzett méréseket. A vizsgálat során három különböző FAO-számú hibridet elemeztünk, és a kontroll mellett öt eltérő tápanyagszinten értékeltük az eredményeket.
  Megfigyeltük, hogy a korai (V5 és V10) fenológiai fázisokban szorosabb összefüggés mutatkozott az NDVI értékek és a terméshozam között, ami az év kedvező tavaszi és kora nyári időjárásával magyarázható. A repülési beállítások három mérési időpontban hasonló eredményeket mutattak, azonban az R1 fenológiai fázisban eltérések jelentkeztek. Feltételezhető, hogy a virágzás során a levelekre rakódó nagymennyiségű pollen befolyásolta az NDVI értékeket. Emellett az RTK és magasságkövetéssel végzett felvételek ortomozaik-készítése időigényesebbnek bizonyult, és a használt WebODM szoftverrel néhány esetben többszöri próbálkozást igényelt. Eredményeink értékes adatokat szolgáltattak, és megfelelő kiindulópontként szolgálnak további kutatásokhoz.