Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon I. (1–6)
    65–80
    Megtekintések száma:
    124

    A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksoro­zat első részében a szalagpáfrányfélék (Pteridaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), útifűfélék (Plan­taginaceae), rózsafélék (Rosaceae), boglárkafélék (Ranunculaceae), pillangósvirágúak (Fabaceae) és pá­zsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új előfordulási adatokat közlünk a magyar­országi úthálózat mentén terjedő Cochlearia danica és Plantago coronopus esetében. Terepi adatok és herbáriumi revízó alapján tekintjük át a Panicum riparium előfordulását az Északi-középhegységben. Felhívjuk a figyelmet a korábban P. capillare néven gyűjtött adatok ellenőrzésének fontosságára. Két, korábban Magyarországon még nem észlelt faj (Cardamine corymbosa, Ranunculus marginatus) és 3 ha­zánkban ritka, szórványos előfordulású faj (Aphanes australis, Lepidium didymum, Medicago arabica) adatait közöljük Debrecen környékén talál­ható kertészeti árudákból. Dokumentáltuk az Adiantum capil­lus-veneris egy So­mogy megyei kútban megtelepedett állományának már legalább 7 éves (2017–2024) fennmaradását. Bemutatjuk, hogy a közlekedési infrastruktúra elemei (közlekedési táblák, útjelző oszlo­pok, kilométer­kövek stb.) elősegíthetik az Elymus elongatus valószínűleg termesztésből kiszaba­dult válto­zatának (cv. Szarvasi-1) terjedését utak mentén.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
    253–256
    Megtekintések száma:
    336

    Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 fló­ra­tér­képezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi ré­széből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bi­zonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új le­lő­he­lye­i­ről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is kö­zöl­jük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.