Keresés

Keresési eredmények

• A vadföld- és legelőgazdálkodás országos elemzése az Országos Vadgazdálkodás Adattár adatai alapján: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei

  51-61

  Sonkoly Krisztina

  Lehoczki Róbert

  Csányi Sándor

  Megtekintések száma:

  109

  Az intenzív erdő- és mezőgazdálkodás térhódításával csökken a vadfajok által ténylegesen használható élőhely nagysága és változatossága. A vadföld- és legelőgazdálkodás illetve a vadtakarmányozás alapvető célja, hogy a csökkenő táplálékkínálatot ellensúlyozza és csökkentse a vadnak a művelés alatt álló területekre nehezedő táplálkozási nyomását (a vadkárt). További cél a táplálékbázisban évszakok között bekövetkező különbségek kiegyensúlyozása is.
  A vadgazdálkodók a rendszeres és szakszerű vadföldműveléssel és vadtakarmányozással az állomány nagyságának növekedését, és ezzel összefüggésben az anyagi hasznot hozó hasznosítható létszám emelkedését remélik elérni.
  Az ismertetésre kerülő vizsgálatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján végeztük el az 1997-től 2004-ig terjedő időszakra. Bemutatjuk, hogy országos szinten hogyan változott a művelt vadföldek és vadlegelők területének nagysága, illetve a vadfajok részére kijuttatott takarmányok (szálas, szemes, lédús és táp) mennyisége. Továbbá megvizsgáltuk a vadföldgazdálkodási adatok és a vadfajok létszámadatai (becsült és hasznosított) közötti összefüggéseket is.
  Országos szinten 1997-től 2004-ig különböző mértékben, de emelkedett a vadföld és a vadlegelő területe, illetve a kijuttatott vadtakarmányok mennyisége. Megyék között azonban eltéréseket tapasztaltunk. A korrelációs vizsgálatok a vadfajok becsült és hasznosított mennyiségével csak néhány esetben mutatnak értékelhető kapcsolatot. A talált összefüggések csak közepes mértékűek, mind a megyék, mind a vadgazdálkodási egységek szintjén vizsgálva.
  Összességében azonban kijelenthető, hogy viszonylag alacsony mértékű a számszerűsíthető kapcsolat a vadföldművelés, vadtakarmányozás és a nagyvadfajok sűrűsége között.

• A vadaskert vadföldgazdálkodás ökonómiai kérdései: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei

  47-50

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  72

  Az elmúlt két évtizedben jelentős változások zajlottak le a magyar vadgazdálkodásban. Nyereségorientált tevékenységgé vált, és ezzel meghatározóvá vált a gazdálkodás. Különösen igaz ez a vadaskertekre, ahol az intenzívebb hasznosítás feltétele a magas színvonalú takarmányozás. A vadászterületek jelentős gyepterülettel rendelkeznek, azonban ezek általában elhanyagolt, műveletlen földek. A Bőszénfai vadaskert vadföldművelését elemezve egyértelmű az eredmény, mely szerint az egynyári növénykultúrákkal szemben sokkal gazdaságosabb az évelő – elsősorban pillangós – vezérnövényű gyeptársulások létesítése. Ezzel évente akár 15-20% költségmegtakarítást érhetünk el, mindemellett gazdálkodásunk egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik.

• A gyepek szerepe a természetes és farmszerű vadgazdálkodásban: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei

  25-33

  Nagy Géza

  Szendrei László

  Gyüre Péter

  Megtekintések száma:

  84

  A dolgozat a gyepek és a vadgazdálkodás kapcsolatát vizsgálja. Három kérdésre koncentrál:
  - a gyep, mint élőhely,
  - a gyep, mint szaporodóhely,
  - a gyep, mint takarmányforrás.
  5 nagyvad faj és 5 apróvad faj figyelembe vételével saját kutatások és a szakirodalom elemző feldolgozása után a témában levonható fontosabb következtetések:
  - a gyep ökoszisztémaként sokkal fontosabb a vadgazdálkodásban, mint csupán takarmányforrásként,
  - a gyepek területi arányukhoz képest 2-3-szor fontosabbak az apróvad fajok (mezei nyúl, fácán, fogoly, vadludak) élőhely választásában,
  - a gyepet inkább változatos vegetációjú területeken preferálják a vadfajok,
  - a vadfajok élőhely választásában erőteljes a szezonalitás, a gyep inkább a tavaszi-kora nyári időszakban kedvelt élőhely,
  - aszerint, hogy a gyep mennyire fontos táplálék forrása a vadfajoknak, kedveltségi sorrend állítható fel:
  I. alig fogyasztanak gyepet: gímszarvas, vaddisznó, vadrécék
  II. fogyasztja, de nem fő táplálék: dámszarvas
  III. más táplálékok mellett keresi a gyepet: őz, muflon
  IV. fontos táplálkozó helye a gyep: fácán, fogoly
  V. gyep a fő táplálék: mezei nyúl, vadludak