Search
Search Results
-
Analysis of the management of game feeding grounds based on the data of the Hungarian National Game Management Database: Papers presented at the „Timely questions in grassland and game management” scientific conference (Hungarian Academy of Sciences – Kaposvár University, 18-19 May 2006)
51-61Views:120One effect of the intensive management of forest and agricultural lands is the disappearance of the natural habitats of game species. The purpose of the management of game crop fields and meadows, as well as the feeding of game, is to compensate the shortage of food supply and to reduce game damage on cultivated lands.
Game managers expect to increase the density and the harvestable game through the systematic and professional cultivation of food plantings and game feeding. Furthermore, it is hoped that these parctices result in higher incomes for game management.
This study is based on the data of the Hungarian National Game Management Database for the period from 1997 to 2004. The paper shows the changes of the areas of game crop fields and the amounts of game feed used in Hungary. Furthermore, the correlations between game feeding parameters and the estimated and harvested numbers of the game species were investigated.
Our results show relatively low statistical relation between the game feeding and the density of the game. -
The role of grasslands in natural and farm-like game management: Papers presented at the „Timely questions in grassland and game management” scientific conference (Hungarian Academy of Sciences – Kaposvár University, 18-19 May 2006)
25-33Views:111This paper investigates the relationship between grasslands and game management. It focuses on three questions:
- grasslands as habitats for game,
- grasslands as sites for prolification,
- grasslands as sources of nutrition.
Five so-called big, and five so-called small game species were considered, based on my own research and a literature review. Main results and consequences:
- grasslands as ecosystems are more important in game management than as solely resources of nutrients,
- compared to their territorial proportions, grasslands play a 2-3 time grates role in game management,
- grasslands are more preferred on areas where vegetation types are frequently changing (a given vegetation occupies only a small area),
- there is a remarkable seasonality in grassland use of small game, spring being the peak season,
- classification of game considering grasslands as sources of nutrients:
I. grasslands are hardly eaten by: red deer, wild pig, wild ducks
II. grass is consumed, but it is not a main source of nutrients: for fallow deer
III. grass is consumed as frequently as other forages by roe deer, wild sheep
IV. grasslands are important feeding sites for pheasants, partridges
V. grass is the main forage for hares, wild ducks -
The economic questions concerning the game management of hunting parks: Papers presented at the „Timely questions in grassland and game management” scientific conference (Hungarian Academy of Sciences – Kaposvár University, 18-19 May 2006)
47-50Views:99In the last twenty years, there has been a major change in Hungarian game management, and it became a profit-oriented activity.
This is especially true in game parks, where we would like to have very high quality stock. This is only insured through a proper level of feeding. Although many hunting areas have pasture land, they are uncultivated lands with very low production.
At the Bőszénfa hunting park, we studied the economy of normal feed production (maize, sorghum, cabbage), and realised that pasture management can be a valuable possibility for feed production.
With pasture, we could save up to 20% of our costs, and the entire management became simpler to organise. -
Vadrágás szerepe a mátrai hegyvidéki gyepek becserjésedésének lassításában
29-35Views:134Hegyvidéki magas természeti értékű gyepeinket számos tényező veszélyezteti. Ezek közül talán a legjelentősebb a gyepek teljes átalakulását, bezáródását okozó szukcessziós folyamat, a becserjésedés. A nyílt gyepterületek hosszútávú fenntartása mesterséges beavatkozásokkal (cserjeirtás, legeltetés) oldható meg. Nagy ökológiai hatásokkal bíró patás vadfajaink nagy populációsűrűségben élnek középhegységeinkben, így azok természetes módon is képesek lehetnek a problémát jelentő szukcessziós folyamatokat lassítani. Ennek mértékéről, jelentőségéről azonban eddig még alig álltak rendelkezésre hazai adatok. Vizsgálatainkat 2016. április és augusztus között a Mátra 3 különböző hegyvidéki gyepes területén végeztük el. A parádóhutai és a fallóskúti terület egy-egy 5 évvel a vizsgálataink előtt cserjeirtott rét, míg a Kékestető közelében található Sombokor területe természetes sziklagyep társulás, ahol korábbi kezelés nem történt. A vadrágás gyakoriságának méréséhez 1,13 m sugarú körben (4m2) számoltuk meg minden előforduló fásszárú cserje- és fafaj csemetéinek egyedeit, és határoztuk meg azt, hogy ezek közül melyeket érte vadrágás. Emellett a mintavételi egységekben mértük a vaddisznó által megbolygatott talajfelszín kiterjedését, illetve cönológiai felvételezéseket is végeztünk. Az eredményeink alapján igen intenzív cserjésedési folyamat és erőteljes vadrágás tapasztalható a gyepterületeken. Parádóhután és Fallóskúton 22, illetve 16,44 db/4m2, míg Sombokornál 10,5 db/4m2 csemetesűrűséget mértünk úgy, hogy az első kettőn minden ponton, utóbbinál a pontok 82%-án előfordult fásszárú egyed. A területeken 15, 12, ill. 9 fásszárú fajt regisztráltunk. A galagonya és a szeder 2-2 helyen is gyakori fajnak számított. A megrágott csemeték aránya a mintapontokon 64, 40,5, illetve 69% volt. A fajokat leggyakrabban előfordulásuk arányában válogatás nélkül rágták. Viszont a kökényre 2 helyen, a gyertyánra egy területen preferenciát, míg a helyileg nagyobb arányban előforduló fajok közül egy-egy helyen a galagonyára, szederre, kecskerágóra elkerülést mutattunk ki. Vaddisznótúrást egyik terület egyetlen mintavételi egységében sem találtunk. A vizsgált területek becserjésedésében a helyileg nagyobb arányban előforduló, és ott kevéssé rágott vagy elkerült fajok (galagonya, szeder, kecskerágó, vadrózsa) játszhatják a fő szerepet. A többi fásszárú faj visszaszorítását a természetesen előforduló nagytestű növényevők jelenleg megfelelő mértékben képesek elvégezni.
-
Gyepregeneráció és vadhatás vizsgálata cserjeirtás után parádóhutai (Mátra) mintaterületen
31-41Views:111Az értékes gyepterületek természetes becserjésedése jelentős természetvédelmi probléma, ami általában mesterséges beavatkozást igényel. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2012-ben Parádóhuta mellett is, több foltban cserjeirtást végzett. A kutatás során azokon a területeken végeztünk vizsgálatokat, ahol a cserjeirtást követve nem történt természetvédelmi kezelés. A cserjeirtás után így magára hagyott mintaterületen a vadrágásra vonatkozó és cönológiai felvételeket végeztünk összehangolva 2016 júniusában. A vadrágás gyakoriságának méréséhez 1,13 m sugarú körben (4 m2) számoltuk meg minden előforduló fásszárú cserje- és fafaj csemetéinek egyedszámát, és határoztuk meg azt, hogy ezek közül melyeket érte vadrágás. Ezzel párhuzamosan a cönológiai adatok is 1,13 m sugarú kört alkalmazva lettek felvéve, a fajok százalékos borítási értékét megadva. A vadrágás intenzitását a megrágott fásszárú csemeték arányával jellemeztük. A vegetációs adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendált korreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. Az eredményeink alapján igen intenzív vadrágás tapasztalható a gyepterületen. Minden mintaponton találtunk rágott fásszárú egyedet. A rágott csemeték átlagos aránya 65±20% volt, ami mintapontonként változóan 14%-100% között mozgott. A cönológiai adatok alapján, a mintaterületen a cserjeirtás után természetes fajösszetételű vegetáció alakult ki 5 év alatt, annak ellenére, hogy a kaszálás elmaradt. A gyepben nem kerültek többségbe a joggal várt cserjefajok, hanem szinte kontroll alatt voltak, helyenként pedig teljesen vissza voltak szorítva. A jelen vizsgálat arra példa, hogy az emberi beavatkozások (cserjeirtás, kaszálás) mellett a nagytestű növényevő vadfajaink természetes szabályozó szerepe is igen fontos lehet a becserjésedés által veszélyeztetett gyepterületek fenntartásában.