Search

Search Results

• Homoki gyepek spontán regenerációja kiskunsági parlagokon

  5-12

  Nóra Balogh

  Views:

  73

  Bár a spontán szekunder szukcessziós folyamatok vizsgálata kiemelt téma az ökológiában, mégis kevés publikáció vizsgálja a módszer alkalmazhatóságát a gyeprekonstrukcióban. Jelen vizsgálatban, kiskunsági homoki parlagokon gyepek spontán vegetációfejlődését tér-idő-helyettesítéses módszerrel vizsgálva az alábbi kérdésekre kerestük a választ:

          Hogyan változik a különböző funkcionális csoportok aránya a szukcesszió során?

          Milyen célfajok települnek be sikeresen a parlagokra?

          Megadható-e a spontán gyepregeneráció sebessége és értékelhető-e a sikeressége?

  A Kiskunságban összesen 12 homoki parlagot  vizsgáltunk. A parlagokat három korcsoportba soroltuk:

  10 év alatti (fiatal)

  10-20 éves (középkorú)

  20-40 éves (idős) parlagok.

  Korcsoportonként négy parlag növényzetét mértük fel. Referenciának három nyílt és három zárt homokpuszta gyepet választottunk. A növényfajok százalékos borításbecslését öt darab 2×2 m nagyságú kvadrátban végeztük egy kora májusi és késő júniusi időpontban, 2012-ben. Kimutattuk, hogy a szukcesszió folyamán az évelő lágyszárúak borítása növekedett, míg a rövidéletű fajok borítása csökkent. Az invazív fajok borítása szignifikánsan nagyobb volt a fiatal parlagokon, mint az idősebb korcsoportokban. A célfajok többsége már a fiatal és középkorú parlagokon is megtelepedett kisebb borításértékekkel, de szignifikánsan nagyobb borításuk az idősebb parlagokon volt. Megállapíthatjuk, hogy a kiskunsági homoki parlagok esetében viszonylag gyors és sikeres spontán gyepesedésre számíthatunk, a homoki gyepek fajkészlete már a szukcesszió első 10-20 évében regenerálódhat. Számos célfaj spontán betelepülése azonban még a rendelkezésre álló magforrások mellett is csak korlátozott. Ilyen esetben a célfajok megtelepedéséhez célzott propagulumbevitelre is szükség lehet. A spontán szukcesszió akkor lehet a legsikeresebb, amikor a célfajok már a szukcesszió első néhány évében megtelepednek a felhagyott szántókon. 

• Fitomassza dinamika homoki gyepek szekunder szukcessziója során

  3-10

  Piroska Bálint

  Nóra Balogh

  Bernadett Kelbert

  Szilvia Radócz

  Katalin Tóth

  Views:

  99

  A szántóföldi művelés alól kivont területek kiterjedése egész Európában, így hazánkban is növekszik és természetvédelmi szempontból kívánatos, hogy ezeken a területeken gyepek jöjjenek létre. Gyepterületek létrehozása támaszkodhat csupán spontán szukcessziós folyamatokra, mely akkor lehet hatékony, ha a természetes gyepek fajainak lokális propagulum-forrásai biztosítottak. A gyepregeneráció során végbemenő vegetációdinamikai folyamatok és fajgazdagság változások finom léptékű elemzésére remek lehetőséget nyújtanak a fitomassza frakciók elemzésén alapuló vizsgálati módszerek. A fitomassza mérése pontosabb képet ad a növények tényleges mennyiségi viszonyairól, emellett ezzel a módszerrel megállapítható a holt fitomassza mennyisége is, ami jelentősen befolyásolja a növényfajok csírázási és megtelepedési esélyeit. Célunk a Kiskunsági Nemzeti Park területén található homoki parlagok spontán szukcessziójának tér-idő helyettesítéses vizsgálatával a következő kutatási kérdések megválaszolása volt: (1) Hogyan változik a homoki gyepekre jellemző célfajok fajszáma és tömegessége a szukcesszió során? (2) Hogyan változik a fő fitomassza frakciók mennyisége a szukcesszió során? (3) Milyen a természetközeli gyepek regenerálódásának dinamikája a vizsgált parlagokon? Eredményeink alapján a homoki gyepekre jellemző célfajok mennyisége nagyobb volt az idősebb parlagokon, mint a fiatalabb parlagokon. Kimutattuk, hogy a célfajok többsége már a fiatal parlagokon is megtelepedett, ehhez képest csupán néhány új célfaj jelent meg az idős parlagokon. Ezek az eredmények összhangban vannak a „initial floral composition” és a lassuló szukcesszió elméletével, melyek szerint a szukcesszió végkimenetelét a már kezdeti szakaszban jelen lévő fajok határozzák meg, és a vegetációs változások mértéke évről évre csökken a szukcessziós kor előrehaladtával. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a talaj kálium- és foszfor-tartalma a fiatal parlagokon volt a legnagyobb, a nitrogén mennyiségének tekintetében azonban növekedést tapasztaltunk a parlagok korának növekedésével. Feltehetően a talaj nitrogénmennyiségének növekedésével magyarázható az is, hogy az összfitomassza és az avar mennyisége az idős parlagokon volt a legmagasabb. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a középidős és idős parlagok fajkészlete jól elkülönült a fiatal parlagok fajkészletétől és a parlagokon zajló vegetációfejlődés a referencia gyepek irányába mutatott. 

• A növényfajok együttélését és fajgazdagságát befolyásoló biotikus tényezők száraz szikes gyepekben.

  5-12.

  Nóra Balogh

  Views:

  82

  A növényfajok közötti kölcsönhatások egyik meghatározó eleme a facilitáció, emiatt ennek a növények közötti pozitív kölcsönhatás típusnak a vizsgálata a növényökológiai kutatások frontvonalába tartozik. A legtöbb kutatás szerint a pozitív biotikus kölcsönhatások jelentősége stresszelt környezetben a legnagyobb és az abiotikus stressz csökkenésével egyre inkább a fajok közötti versengés válik jellemzővé. Egy adott növényközösségben jelenlévő fajoknak el kell viselniük az adott élőhely környezeti feltételeit, amelyekhez gyakran hasonló alkalmazkodási stratégiákat fejlesztenek ki, ami miatt ezek a fajok bizonyos jellegeikben hasonlóak lesznek egymáshoz. Emellett működik egy másik hatás is, amely az együtt élő növények morfológiai különbözősége, és ezáltal eltérő forrásfelhasználása által teszi lehetővé a fajok együttélését. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a biotikus interakciókat, és a funkcionális jellegek fajok közötti hasonlóságait, illetve különbségeit abiotikusan stresszelt szikes gyepekben, mely során főleg a domináns faj (Festuca pseudovina) többi fajra gyakorolt hatására voltunk kíváncsiak. Vizsgálatainkat cickórós szikes puszta (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae) 9 állományában végeztük, mely során 20×20 cm-es kvadrátokban begyűjtöttük a teljes földfelszín feletti fitomasszát (összesen 270 fitomassza mintát). A mintákat kiszárítás után szétválogattuk avarra és élő fitomasszára, ez utóbbit fajonként tovább válogattuk, majd a száraz tömegüket lemértük. A jellegalapú elemzések során a következő faji jellegeket használtuk: magasság, klonális terjedés, gyökerezési mélység és magtömeg. A főbb fitomassza frakciók (domináns faj fitomasszája, avar, alárendelt fajok élő fitomasszája) között, és ezek, illetve a fajgazdagság között kizárólag pozitív kapcsolatokat mutattunk ki. A domináns faj fitomasszájának növekedése pozitív hatással volt a funkcionális diverzitásra is. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a stresszelt környezetben egy nagyobb termetű faj jelenléte kedvezőbbé teszi a mikrokörnyezetet, ezáltal több faj kisléptékű együttélését teszi lehetővé, és hogy ez az együttélés leginkább egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező fajok között valósul meg. 

• Eltérő kezelési típusok alkalmazása kékperjés láprétek fenntartására

  19-24.

  Réka Kiss

  Szabina László

  Katalin Tóth

  Nóra Balogh

  Laura Godó

  Zsófia Körmöczi

  Szilvia Radócz

  Katalin Lukács

  Views:

  114

  A kékperjés láprétek jelentős szerepet töltenek be a fajok védelmében és a biodiverzitás megőrzésében, természetvédelmi értékük kiemelkedő. Fennmaradásukhoz rendszeres kezelésre van szükség, amely eltávolítja a felhalmozódott növényi biomasszát és megakadályozza a beerdősülésüket. A Létavértes közelében elterülő Falu-réten a májusi és az augusztusi kaszálás, valamint a szárzúzás és a felhagyás hatásait vizsgáltuk a növényközösségekre. A cönológiai felvételezések azt mutatják, hogy már három éves kezelés jelentős hatással van a fajszámra és a fajösszetételre, valamint a növényzet magasságára. A fajszám fenntartásának szempontjából az augusztusi kaszálás tűnik a legmegfelelőbb kezeléstípusnak, viszont hosszú távon a kezelés mozaikos alkalmazása is elképzelhető.