Keresés

Keresési eredmények

• A magnéziumtrágyázás hatása a füvek termésére és ásványianyag tartalmára

  29-31

  Loch Jakab

  Megtekintések száma:

  63

  A füvek jól reagálnak a tápanyag-ellátásra, a fűhozam és ásványianyag tartalom jelentősen növelhető trágyázással. A növények Mg-tartalmát elsősorban a talaj Mg-tartalma határozza meg. A füvek Mg tartalma 0,1-0,3% között változik, esetenkélll ennél nagyobb is lehet. Az állatok ásványianyag-ellátása szempontjából 0.20-0.25% Mg tekinthető kritikus értéknek. Amennyiben a szárazanyag Mg-tartalma 0.2%-nál kisebb, a legelőn tartott teheneknél fűtetánia léphet fel.
       Tenyészedény-kísérleteink alapján megállapítható, hogy magnéziumszegény, savanyú homoktalajokon a szálkásperje, az angolperje hozama és Mg-tartalma egyaránt növelhető megfelelő NPK- és Mg-trágyázással. A nagyobb hozam és a jó minőség elérésére a K-, Ca- és Mg-ellátást össze kell hangolni. Az egyoldalú beavatkozások torzulásokhoz vezetnek a talajoldat összetételében. melyek a termés mennyiségét és minőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatják.
       A Box-Wilson módszerrel tervezeti többtényezős kísérletek alkalmasak a magnézium érvényesülését befolyásoló tényezők vizsgálatára. A tényezők együttes változtatásával sokkal kevesebb kezeléskombinációval határozhatók meg a közvetlen hatások és kölcsönhatások, mint a hagyományos kísérletezési módszerekkel.
       Kísérleteink igazolták, hogy Biczók és Tolner-Kafarov munkáján alapuló - számítógépes programjai alkalmasak a többtényezős kísérletek tervezésére és értékelésére. A regressziós egyenlet hűen írja le a mért paraméter és a kezelések kapcsolatát. A felület egyes szegmensei síkban ábrázolhatók.
       Az értékelés módszerét kiegészítettük a hatásfelületek térbeli ábrázolásával, a maxumum-számítással, továbbá az optimális adagok és arányok számításával. A továbbfejlesztett értékelési módszerrel megállapítottuk, hogy a K-, Ca- és Mg-ionok antagonizmusa a termésképzésben csak szélsőséges esetekben érvényesül. A vizsgált elemek bizonyos határok között segítik egymás hatását. 

• Az akáclomb jelentősége a legeltetési idény megnyújtásában és a klímakárok mérséklésében

  37-41.

  Schieszl Tamás

  Tasi Julianna

  Póti Péter

  Halász András

  Megtekintések száma:

  146

  A legutolsó erdőtörvény módosítása óta szigorú feltételek mellett engedélyezett a szarvasmarha, ló illetve juh erdei legeltetése. A hazai erdők közül az akácosok kiemelt helyzetben vannak, mivel általában eleve gyenge termőképességű, homok talajokon fordulnak elő. A fehér akác (Robinia pseudoacacia) levele, illetve a fák között sarjadó pázsitfüvek kiváló kiegészítő takarmányt jelentenek a vegetációs időszak elején (március) és végén (szeptember). Szakaszos legeltetés esetén is jól illeszthető a legeltetési rendszerbe, így 2 hónappal hosszabbítható meg a legeltetési idény. A fehér akác levelének emészthetősége jóval gyengébb, mint a lucernáé. Ennek ellenére nem elhanyagolható, mivel bendő kitöltő szerepe van és a fák között egyéb, hasznos növényekhez is hozzájutnak a legelő állatok.