Keresés

Keresési eredmények

• Legeltetés szamarakkal és eredmények az őszi vegetációban Böddi-szék területén

  11-24

  Oroszi Virág

  Penksza Károly

  Szentes Szilárd

  Kaczkó Dániel

  Póti Péter

  Megtekintések száma:

  79

  A munka célja a magyar parlagi szamár (Equus asinus) természetvédelmi célú legeltetésének rövidtávú hatásának vizsgálata Böddi-szék botanikai összetételére. A vizsgálat 2025. július 26. és október 31. közti időszakot öleli fel, amikor 76 szamár legelt 72 hektár területen, ebből hozzávetőlegesen 20 hektár a vizsgált mintaterület. A felvételezés Braun-Blanquet módszerrel, 2×2 m-es kvadrátokban történt, négy domborzati egység (vakszik, szikfok, szikpadka oldal, szikpadka tető) legelt és nem legelt állományrészét hasonlítottunk össze az újonnan elkerített és a már 5 éve legeltetett területen. A vizsgált területek értékelése relatív ökológiai mutatók alapján történt. Az eredmények alapján a vaksziken a hegyes bajuszpázsit borításának lecsökkenése a legeltetés hatására mérhetően megmutatkozott. A szikfok területén mindkét oldalon a sziki mézpázsit dominált. A padkaoldal vegetációját alakították leginkább a szamarak, a legeltetett részeken a szamarak járása fokozta a talajeróziót, így nőtt a degradáltságot jelző fajok aránya. A padkatetők természetességi állapota szamárlegeltetéssel fenntartható, amit a legeltetett oldalon az Achilleo és Artemisio-Festucetum pseudovinae társulás felszaporodása jelez.

• A klimatikus hatás eredménye lólegelő és kaszáló területek vegetációjában a Sukoró melletti lovasközpontban

  31-42

  Rednágel Csongor

  Sári Leonárd

  Molnár Barna

  Turcsányi-Járdi Ildikó

  Megtekintések száma:

  58

  A vizsgálatot a Sukorói Lovasközpont gyepterületein végeztük. A 2023-as cönológiai felvételeket megismételtük 2024-ben is a sziklagyepi lólegelőn és a kaszáló területén. A cél volt, hogy az évjárat hatás mennyire mutatkozik meg a vegetációban. 2023-as évben száraz, 2024-ben nedves évjárat volt. A cönológiai felvételeket a Braun-Blanquet (1964 módszerrel végeztük, ennek során 2×2 méteres kvadrátokat használva vettük fel az adatokat, és %-ban adtuk meg a borítási értékeket. A kvadrátokat véletlenszerűen helyeztük el az adott területeken. A négy mintaterület a következő volt. Három kaszáló: I: kaszálórét; II: Festuca pseudovina által dominált füves szikespuszta gyepe; III: mocsárrét. A IV. mintaterület a szilikát sziklagyep, amit legeltetnek lovakkal, de 2023-ban magára hagytak.
  Az eredmények alapján a kaszálóréten (Alopecuro-Arrhenatheretum) és a területén (Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae) a nagyobb nedvességnek köszönhetően a nagyobb nitrogén- és vízigényű fajok mennyisége nőtt meg, és a klasszifikációs elemzés alapján is ezen vegetáció típusokban jól kimutatható volt a hatás. A mocsárréten a két év felvételei nem különültek el élesen. A sziklagyepben csak a nitrogénkedvelő fajok aránya lett nagyobb. A természetvédelmi elemzés alapján is a mocsárrét mutatott eltérő tendenciát, ott csökkent a zavarást tűrő fajok aránya, míg a másik 3 vegetáció típusban nőtt. A gyepgazdálkodási szempontból fontos fajok, a pázsitfüvek mennyisége csak a mocsárréten csökkent, a másik 3 vegetáció típusban nőtt, és ezzel párhuzamosan a magasabb takarmányértékek is itt adódtak. Az eleve nedves mocsárrét mintaterületét kivéve a 2024-es évben a nedvesebb évjáratnak köszönhetően a hatás pozitívan kimutatható a vizsgált vegetáció típusokban.

• Biomassza-fajgazdagság kapcsolatok vizsgálata szikes gyepekben és vizes élőhelyeken

  57-61

  Tóth Katalin

  Megtekintések száma:

  162

  A természetes gyepek és vizes élőhelyek kezeléséhez és helyreállításához elengedhetetlen a faj gazdagságát kialakító és fenntartó folyamatok értelmezése és magyarázata. A biomassza és a fajgazdagság kapcsolatának vizsgálata természetvédelmi és gazdálkodási szempontból egyaránt kulcsfontosságú. Vizsgálatunkban a teljes földfelszín feletti biomassza és a holt biomassza fajgazdagságra gyakorolt hatását vizsgáltuk természetközeli állapotú száraz gyepekben és vizes élőhelyeken. Kutatásainkat a Hortobágyi Nemzeti Park területén végeztük; nyolc száraz gyep (szikes és löszgyep), illetve öt vizes vegetáció típust vizsgáltunk. Kimutattuk, hogy a vizsgált gyepek és vizes élőhelyek esetében a földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális (humped-back) görbével írható le. A fajgazdagság maximumát gyepek esetében 750 g/m2, vizes élőhelyek esetén 2000 g/m2 teljes biomassza értékeknél mutattuk ki. Eredményeink alapján a természetvédelmi kezelések megtervezésekor érdemes lenne figyelembe venni, hogy az adott közösség a biomassza – fajszám görbe melyik részén helyezkedik el. 

• Felhagyott jószágállások növényzetének vizsgálata a Hortobágyi Nemzeti Parkban

  21-27

  Hődör István

  Megtekintések száma:

  113

  Napjainkban a Hortobágyon a szikes gyepek hagyományosan legeltetéssel vannak hasznosítva, ezen belül kiemelt szerepe van a juhlegelésnek. A Hortobágyon jellemző extenzív legeltetési rendszer része a legeltetést támogató infrastruktúra, például jószágállások, kutak és hodályok kialakítása a legeltetett területeken. A jószágállások területén a legelés, a taposás és a trágyázás jelentősen koncentrálódik, ezáltal egy igen intenzív területhasználat alakul ki, emiatt a használatban levő jószágállások növényzete gyakran jelentősen különbözik az extenzíven legeltetett gyepek növényzetétől. A vizsgálatban eltérő korú (nyolc, illetve tizenhat éve felhagyott) egykori jószágállások növényzetét hasonlítottam össze legeltetett szikes gyepek növényzetével. A mintaterületek a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezkedtek el. A vegetáció felvételeket 2004 júniusában készítettem, területenként 20 darab 2×2 méteres kvadrátban végeztem el a fajok borításbecslését. Eredményeim azt mutatják, hogy a felhagyott jószágállások fajkészlete jelentősen elkülönült a juhlegelőéktől még nyolc, illetve tizenhat évvel a felhagyás után is. A rövidéletű fajok borítása a felhagyott jószágállásokon magasabb volt, mint a juhlegelőkön. A hosszan tartó intenzív trágyázás következtében a nitrofil fajok aránya mind a nyolc, mind a tizenhat éves felhagyott jószágállásokban magas volt. A gyep vázát alkotó kompetítor (C) fajok aránya a juhlegelőn volt a legmagasabb, míg a zavarástűrő (DT), ruderális kompetítor (RC) és gyom (W) fajok aránya magasabb volt a felhagyott jószágállásokon. Mind a nyolc, mind a tizenhat éves jószágállások esetében már elindult a szikes gyepek regenerációja és a gyepekre jellemző vázfajok és kísérőfajok betelepülése, ugyanakkor a juhlegelőhöz hasonló fajösszetétel regenerációjára feltehetően hosszabb időre van szükség.