Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Különböző hasznosítási módú gyeptársulás növényállomány szerkezetének alakulása WB értékek szerint
    59-64
    Megtekintések száma:
    18

    Cönológiai vizsgálatunkat a Karcagi Kutatóintézet 2009 óta alulhasznosított gyepterületén végeztük el 2017-2020 között, ahol a következő hasznosítási módok növényszerkezetre gyakorolt hatását elemeztük: zéró hasznosítás, évi egyszeri kaszálás, évi egyszeri mulcsozás, valamint réthasznosítás. A gyepasszociáció felvételezésére a Balázs-féle kvadrátmódszert alkalmaztuk. A felvételezett növényeket csoportosítottuk és elemeztük Borhidi-féle vízigény (WB) ökológiai mutatók alapján.

  • Eltérő hasznosítású dunántúli-középhegységi gyepek takarmányértékeinek változása
    26-33
    Megtekintések száma:
    72

    A jelen munkában a Dunántúli-középhegység (Tihanyi-félsziget, Bakony, Keszthelyi-hegység) eltérő gazdálkodású gyepeiben folytattunk összehasonlító cönológiai vizsgálatokat. Értékeltük a fajösszetételben és borítási értékekben, elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajok esetében végbement változásokat, az esetleges regeneráció vagy degradáció mértékét, illetve azt, hogy a növényzeti eltérések a gyepek takarmányozási értékében hogyan változnak. Felmértük, hogy milyen mértékben jelentek meg vagy tűntek el a fontos pázsitfüvek és pillangósvirágúak, hogyan változott a túllegeltetést elviselő fajok aránya, milyen a legeltetett, illetve a nem legeltetett területek növényi összetétele. Az eredmények alapján a vizsgált gyepekre általában jellemző a kedvezőtlen fajösszetétel, melynek kialakulása visszavezethető a rossz gazdálkodási stratégiára, a technológiai fegyelem hiányára. A vizsgált gyepek közül az összehasonlítási időszak alatt gyepgazdálkodási szempontból értékesebbé vált a Belső-tó melletti zárt gyep, ahol megváltoztatott művelési móddal kaszálóból szürkemarha legelőt alakítottak ki, és a sólyi volt (túl)legeltetett gyepek, valamint a vad-parlagi legelő, ahol felhagytak a legeltetéssel. A legjobb takarmányértékű fajok borítottsága itt is csökkent ugyan, de a gyepek összborítottsága jelentős mértékben növekedett, ezért a takarmányértékük nőtt. A felhagyott gyepekben a kezdeti fajszámnövekedés után viszont megindult a cserjésedés, amely idővel fel fog gyorsulni. Ez indokolja e területek további legeltetését, fenntartását megfelelő terhelés mellett.

  • Cserjeirtás után magára hagyott, legeltetett és kaszált gyepterületek vegetációjának összehasonlító elemzése parádóhutai (Mátra) mintaterületen
    37-48
    Megtekintések száma:
    71

    Az antropogén hegyi rétek Magyarország fajokban leginkább gazdag élőhelyei közé tartoznak. Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megindult cserjésedés azonban mesterséges beavatkozásokat tett szükségessé. E feladatokat 2012-ben több Parádóhuta melletti gyepfolton a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság látta el, azonban a foltok egy részén a következőkben nem történt további kezelés. Minden cserjeirtott területeken és az addig kaszálókánt használt területen (mint kontroll) cönológiai vizsgálatokat végeztem 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva, ahol a fajok borítási értékei lettek megadva. A vegetációs adatokat klaszteranalízis és detrendált korreszpondencia-elemzés (DCA) alkalmazásával értékeltem. Az eredmények egyértelműen rámutatnak a legeltetés és a kaszálás pozitív hatásaira. A 2011-ben cserjeirtott, majd két éven át kaszált, azóta nem is legeltetett, magára hagyott gyep vegetációjában (I-es mintaterület) az avarosodás közben kevesebb lett a fajszám, kompetítor fajok kerültek előtérbe, és a cserjék mennyisége is megnőtt. Természetvédelmi szempontból is a természetközelibb fajok aránya lett nagyobb. A cserjeirtást követve 2014-ben villanypásztorral kettéválasztott, és az egyik felét magára hagyva, a másik felét pedig legeltetetik, II-es mintaterület vegetációjában is jelentős különbségek mutatkoztak: a magára hagyott részen a gyom- és degradációt jelző fajok szaporodtak el, a fásszárúak borítása jelentősen megnövekedett, valamint a Shannon-féle diverzitásértékek erőteljes csökkentek. A legeltetett részen ezzel szemben fajszám és diverzitás terén is növekedés történt, a cserjék viszont visszaszorultak. Hasonló eredményeket mutatott a 2014-ben szintén kettéosztott (IV-es) mintaterület is, ahol kisebb és nagyobb legeltetési nyomás mellett ezután kíméletes, illetve intenzív legeltetés folyik. Az intenzíven legeltetett terület mutatott nagyobb hasonlóságot a kontrollként figyelembe vett, korábban éveken keresztül rendszeresen kezelt terület vegetációjával. A kontrollként figyelembe vett területet magas fajszám, kiemelkedő diverzitási értékek és a természetes növényzeti elemek dominanciája jellemzi, ami arra utal, hogy a hosszú időn keresztül folytatott kaszálás megfelelő kezelési forma, ami fajgazdag növényzetet tartott fenn. Az intenzív legeltetés során a rozettás és a kúszó szárú egyévesek aránya nőtt, de a faj összetétele diverzebb lett. A mintaterületek közül a magasan fekvő cserjeirtott területnél (III-as mintaterület) a kezelések elmaradásának ellenére 5 éven belül természetes fajösszetételű vegetáció alakult ki. Ez alatt az időszak alatt a fásszárú fajok nem váltak dominánssá, mint az várható lett volna, hanem stagnált, sőt egyes pontokon jelentősen csökkent a borításuk. Itt a magára hagyott területen potenciálisan a cserjésedés által veszélyeztetett gyeptársulásokban a nagytestű vadak szabályozták a fásszárú fajok borítását, jelentős szerepet játszhatnak a természetközeli állapotok fenntartásában. 

  • Gyepterületek különböző állatfajokkal történő hasznosításának gazdaságossága
    55-59
    Megtekintések száma:
    59

    Az Észak-Alföldi Régió három gazdaságában vizsgáltuk a feltétlen legelőterületek külőnbőző állatfajokkal történő hasznosításának gazdaságosságát. A vizsgálatba vont gazdaságok közül kettő húsmarhatartással egy pedig juhászattal foglalkozik. Az ökonómiai elemzéshez kialakítoll dinamikus modell segítségével mindkét ágazatra részletesen megterveztük mind naturáliákban, mind pénzértékben a szükséges ráfordításokat (takarmány, munkaerő, segédüzem, befektetett és forgó eszkőzők, stb.), az elérhető hozamokat, az árbevételt és a termelési értéket, valamint a realizálható jövedelmet is kimutattuk. 

  • Műtrágyahatások vizsgálata a 2. éves telepített gyepen. Minőség, tápanyaghozam. 8.
    119-128
    Megtekintések száma:
    40

    Egy műtrágyázási tartamkísérlet 29. évében, 2002-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 2. évének termésére és elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K= 64 kezelést×2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny.
    A vizsgált 2002. évben az 1. kaszálásig eltelt 8 hónap alatt a kísérleti terület 221 mm csapadékot kapott. A sarjúszéna fejlődéséhez 3 hónap és 180 mm csapadék állt rendelkezésre. Szénahozamokban a vízhiány tükröződött, és különösen a trágyázatlan N-kontroll parcellák termése esett vissza. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és a N-hasznosulásra, valamint az egyéb ásványi elemek felvételére gyakorolt hatását előző közleményeink foglalták össze (Kádár, 2006a, b). Főbb levonható következtetések:
    1. Döntőnek a N-hatások bizonyultak, melyek a szénaterméseket és a tápanyaghozamokat is megtöbbszörözték. A N-kínálattal nőtt a széna nyersfehérje, valamint mérséklődött a nyersrost, összes cukor és nyershamu tartalma. A P-hatások nem bizonyultak következetesnek, míg a K-trágyázás 15-20%-kal emelte a széna nyershamu készletét mindkét kaszálás idején.
    2. A két kaszálás összegét tekintve a szénatermés a 29 éve trágyázatlan kontrollon (N0P0K0) mért 1,7 t/ha-ról 8,7 t/ha-ra emelkedett a maximális trágyázás (N3P3K3) nyomán. Ugyanitt a nyersrost 532 kg-ról 2876 kg-ra, a nyersfehérje 113 kg-ról 1110 kg-ra, a nyershamu 132 kg-ról 672 kg-ra, a nyerszsír 39 kg-ról 173 kg-ra ha-ént. A nyersrost/nyersfehérje aránya ezzel párhuzamosan 4,7-ről 2,6-ra szűkült.
    3. A 3 éves tárolást követően a karotin nagy része elbomlott a szénában, az átlagos mennyiség csupán 0,9 mg/kg szárazanyag értéket adott. Az N-kontrollon mért 0,6 mg/kg a 200 kg/ha/év N-adaggal megduplázódott, majd a 300 kg/ha/év N-adag nyomán ismét bizonyíthatóan visszaesett.
    4. A sarjúszéna kis termése átlagosan 50-70%-kal gazdagabb volt nyersfehérjében és nyershamuban, míg a nyerszsír készlete az anyaszénában mértnek 3-szorosát tette ki. A nyersrost/nyersfehérje aránya a sarjúban átlagosan 1,9, míg a gyenge minőségű, ill. tápértékű anyaszénában 4,2 volt. A sarjúszéna viszont nyersrostban volt szegényebb mintegy 20%-kal.
    5. A sarjúszéna egyéb minőségi mutatóit vizsgálva azt találtuk, hogy a javuló N-kínálattal igazolhatóan esett a N-mentes kivonható anyag (Nmka) és a savdetergens rost (ADF) tartalma, valamint nőtt az energiafüggő és a N-függő metabolizálható fehérje (MFE és MFN), ill. a nettóenergia (NE) formák/jellemzők. A P-kínálat érdemi változásokat nem okozott. A K-trágyázás nyomán némileg emelkedett a neutrális detergens rost (NDF), ill. csökkent a Nmka és az energetikai mutatók (NE) értéke.

  • Bio komposztadagok hatása egy arid termőhelyű ősgyep első növedékének hozamaira
    11-17.
    Megtekintések száma:
    44

    Kísérletünk során, melyet 2015-17-ben a Debreceni Egyetem AKIT Karcagi Kutatóintézetében folytattunk, kétféle komposztot teszteltünk az intézet juhtelepe melletti, alacsony termképesség[1], szolonyec talajon kialakult sgyepen. Mindkét komposzt on-farm anyagokból, mélyalmos tartásból származó trágyából készült, és engedélyezett Natura 2000 és AKG szabályozás alá es területen is, de míg az egyik adalékanyagoktól mentes natúr komposzt, a másik foszforral dúsított. Három dózist teszteltünk (10 t/ha, 20 t/ha, 30 t/ha) négy ismétlésben. Mintavétel után szárazanyagtartalom, nyersfehérje-tartalom és életfenntartó nettó energia tartalom került meghatározásra, melyekbl egységnyi területre vetített hozamot kalkuláltunk. Az eredmények azt mutatják, hogy minden kezelés szignifikánsan növelte a hozamot a kontrollhoz képest, st egyes esetekben majdhogynem meg is triplázta azt, habár az eltér minségi mutatók eltér dózist igényeltek a kimagasló hozam elérése érdekében. A két komposzt közötti különbség jól érzékelhet, de meg kell említeni, hogy a natúr komposzt is hatékonyan tudta növelni a hozamot, noha eredményessége elmaradt a foszforral dúsítottól. Eredményeinket összevetve a meteorológiai adatokkal, kiderült, hogy a sok csapadék növelni tudja a komposzt hatékonyságát, lévén elsegíti a benne található anyagok feltáródását. Eredményeinket alátámasztják a bvített talajvizsgálat eredményei is, melyek jelents foszfortartalékot mutatnak az E komposzttal kezelt parcellák feltalajában. 

  • Legelőink különleges értékei
    5-24
    Megtekintések száma:
    75

    Magyarország volt évszázadokon át Európa nagyvárosainak – Strassburgtól Velencéig – élő húskamrája. A legelőn született és ott felnőtt állatokat kedvelték kiváló húsminőségük miatt. A XIX. század végén kezdődött az állatok istállózása és a szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Legjobb gyepeinket fölszántották, és a megmaradt legelőknek csak 30%-át legeltették.
    Ma a nemzeti parkok gyepeit legeltetik, más területeket csak szórványosan hasznosítanak. Sok évtizedes kísérleti és üzemi eredmények szerint a legeltetés sok szempontból előnyös:
    – az állatok teljes értékű takarmányhoz jutnak, és egészségesek maradnak,
    – nem terhelik a települések környezetét szennyezéssel,
    – az elhullatott ürülék növeli a gyep tápanyagkészletét 10% alatti veszteséggel,
    – mindezek hozzájárulnak a gazdaságos állattartáshoz.
    A dolgozat a fentiekhez nyújt néhány vizsgálati és termelési tapasztalatra épülő megállapítást.

  • Biomassza-fajgazdagság kapcsolatok vizsgálata szikes gyepekben és vizes élhelyeken
    57-61
    Megtekintések száma:
    28

    A természetes gyepek és vizes élőhelyek kezeléséhez és helyreállításához elengedhetetlen a faj gazdagságát kialakító és fenntartó folyamatok értelmezése és magyarázata. A biomassza és a fajgazdagság kapcsolatának vizsgálata természetvédelmi és gazdálkodási szempontból egyaránt kulcsfontosságú. Vizsgálatunkban a teljes földfelszín feletti biomassza és a holt biomassza fajgazdagságra gyakorolt hatását vizsgáltuk természetközeli állapotú száraz gyepekben és vizes élőhelyeken. Kutatásainkat a Hortobágyi Nemzeti Park területén végeztük; nyolc száraz gyep (szikes és löszgyep), illetve öt vizes vegetáció típust vizsgáltunk. Kimutattuk, hogy a vizsgált gyepek és vizes élőhelyek esetében a földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális (humped-back) görbével írható le. A fajgazdagság maximumát gyepek esetében 750 g/m2, vizes élőhelyek esetén 2000 g/m2 teljes biomassza értékeknél mutattuk ki. Eredményeink alapján a természetvédelmi kezelések megtervezésekor érdemes lenne figyelembe venni, hogy az adott közösség a biomassza – fajszám görbe melyik részén helyezkedik el.