Keresés

Keresési eredmények

• Mitrovics Gyula, bölcsészprofesszor a Debreceni m.kir. Tisza István Tudományegyetem 1940/41. évi Rector Magnificusa

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  190

  Mitrovics Gyula művészetek iránti intenzív érdeklődése és a Sárospatak-Debrecen tengely mentén kiformálódott protestáns identitás jelentette az alapot és keretet ahhoz a nagy ívű pályához, amelyet a pataki tanárcsalád gyermeke a XX. század első felének Magyarországán befutott. Első publikációinak sikere, pozitív visszhangja egy művészettörténészi pálya vagy esztétakarrier reményére jogosították fel a törekvő ifjú tanárt, de az „újszülött” debreceni egyetem bölcsészkarának érdekei más irányt szabtak tudományos érdeklődésének: így a neveléstudomány felé fordult a figyelme, amelynek 1917-ben magántanára, majd 1918-ban nyilvános rendes egyetemi tanára lett. Ettől kezdve párhuzamosan foglalkozott az esztétikával és a pedagógiával, 1941-es nyugdíjazásáig ő gondoskodott az itt tanuló bölcsészhallgatók neveléselméleti, neveléstörténeti és pszichológiai ismeretekkel való felvértezéséről. Mitrovics az 1940/41-es tanévben, közvetlenül a nyugdíjba vonulása előtt töltötte be az egyetem rektori tisztét. Vezetői magatartását az óvatos kompromisszumok keresése jellemezte, de az adott időszak nem is nagyon engedett mást a számára. Az ő rektorsága alatt kellett feladnia az egyetemnek a természettudományi tanszékeit, de a nem kevés diplomáciai érzékkel megáldott rektor elért annyit, hogy szakelőadók alkalmazásával folytatódjon a megszüntetett tanszékek tárgyainak előadása. Mitrovics Gyula sorsa nyugdíjasként vett igazán tragikus fordulatot: 1949-ben – némi sugalmazásra – lemondott akadémiai levelező tagságáról, majd az ötvenes évek közepén elhagyta Magyarországot. Az egykori debreceni pedagógiaprofesszor Stuttgartban töltötte utolsó éveit, ott is hunyt el 1965-ben. 

• MELLÉKDÍJAK A M. KIR. TISZA ISTVÁN TUDOMÁNYEGYETEMEN A TANDÍJON FELÜL FIZETETT TANULMÁNYI KÖLTSÉGEK VÁLTOZÁSAI DEBRECENBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

  151-174

  Király Sándor

  Megtekintések száma:

  57

  Két fajtája volt az egyetemi tanulmányi költségeknek a két világháború közötti Magyarországon, az egyik a tandíj, a másik a mellékdíj. A tandíj a 19. század közepétől része volt a magyar oktatási rendszernek és azok a hallgatók, akiknek a szülei alacsonyabb társadalmi státuszúak vagy alacsonyabb jövedelműek voltak, szociális helyzetükre való tekintettel tandíjkedvezményben, vagy tandíjmentességben részesülhettek. Ezzel szemben a mellékdíjak esetében semmilyen kedvezmény vagy mentesség nem létezett, mert ezek a díjak számos egyetemi intézmény fenntartásához szükségeltettek, mint például az egyetemi menza, az Ifjúsági Betegápolási Alap vagy az Egyetemi Tanács Rendelkezési Alapja. A mellékdíjak rendszere különbözött az egyes egyetemeken, néhány mellékdíj megegyezett, míg mások nem. Gyakran különbség volt az egyes mellékdíjak összegét illetően is. Ebben a tanulmányban végig követhetjük a mellékdíjak rendszerének változását Debrecenben a két világháború között. Minden mellékdíj bemutatásra kerül, például a menza díj, az Ifjúsági Betegápolási Alap díja, vagy a két fajta fenntartási pótdíj, melyeket a gazdasági válság hatására kellett létrehozni.

• Róth Miksa szecessziós üvegablakai a Debreceni Egyetem Reumatológiai Tanszékén

  Szekanecz Zoltán

  Megtekintések száma:

  205

  Róth Miksa (1865–1944) üvegfestő és mozaik művész jelentősen hozzájárult a debreceni egyetem épületeinek szépségéhez a 20. század első felében. Leghíresebb itteni munkáiként az egyetem Aulájában található és a 2012-ben felújított öt nagy üvegablakot tartják számon. Azonban az egyetem többi épületén is rajta hagyta keze nyomát. Ezen munkák azonban szinte kivétel nélkül elpusztultak. Kivételt csupán a volt Sebészeti Klinika alagsorában felfedezett és 2018-ban onnan kiemelt három üvegablak képez

• Hungarológiai munkácska államtudományi hangsúlyokkal a 17. század első feléből

  147-165

  P. Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  83

  A little work of Hungarology with jurisprudential acc ents from the first half of the 17th century. Wilhelm Artner was the second person from Sopron, who became a jurist doctor in the Early Modern Age and applied his professional knowledge for the benefit of his city and Lutheran church. The present paper gives an outlook of his studies in Tubingen by introducing one of his works created there in detail. First, a draft is presented of the education and professors in the Law Faculty of Tubingen in the first third of the 17th century. Second, the circumstances of the creation and content of the disputation titled „De Regno Hungariae ejusque jure” – which was created with the co-operation of Professor Christoph Besold and Artner – is emphasized. The paper tries to eliminate the  erroneous and stereotypical evaluations that have been linked with it throughout the past centuries and now the disputation is viewed as one of the first works of Hungarology.

• A tradíció és az innováció tudománytörténeti látképe -beszámoló a Science between Tradition and Innovation: Historical Perspective nemzetközi workshopról

  153-160

  Bodnár-Király Tibor

  Megtekintések száma:

  130

  "A tudományos tudás áramlásának mintázatai Magyarországon, 1770–1830” Tudománytörténeti Kutatócsoport 2019. május 28–29. napjain konferenciát szervezett Science between Tradition and Innovation:
  Historical Perspectives címmel az ELTE Szekfű Gyula Könyvtárában. A konferencián magyar, cseh, osztrák és német vendégek, valamint az ELTE BTK Történeti Intézetének munkatársai angol és német nyelvű előadásai
  hangzottak el. A konferencia fő célja az volt, hogy a mai tudomány- és kultúrtörténet egyik aktuális kérdéskörének, a hagyomány és innováció problémájának kelet-közép-európai kontextusait megvilágítsa.
  Az előadások többségében a kora újkori tudományosság gyakran átmenetinek minősített, 18. századi periódusára koncentráltak. A tematikus panelek és előadások a hosszú tizennyolcadik század történeti és elméleti
  kereteit vizsgálták, különös figyelmet fordítva a fogalomhasználat, a tudományos gyakorlatok, a tudástermelés, a transzferfolyamatok és ezek szaktudományokra lebontott vonatkozásaira.

• A MAROSVÁSÁRHELYI JOGAKADÉMIA NEVES TANÁRÁNAK, DÓSA ELEKNEK OKTATÁSI TEVÉKENYSÉGE

  41-56

  Nagy Péter

  Megtekintések száma:

  77

  A tanulmány célja, hogy bemutassa Dósa Elek jogtudós oktatási tevékenységét. A marosvásárhelyi jogi oktatás történetében a Dósa család kiemelten fontos szerepet tölt be, a jogi tanszék megalakításától egészen a jogakadémia megszüntetéséig a három generációjuk adta a tanári kar jelentős részét. Dósa Gergely volt az első, aki jogot oktatott Marosvásárhelyen. Dósa Eleket részben Miklós fia, és unokaöccse, Vályi Gábor követte, akik mindvégig meghatározó alakjai voltak az 1872-ben bezárt, rövid életű marosvásárhelyi jogakadémiának. Dósa Elek egész életében központi szerepet játszott a jog, főleg a jogtudomány. Fiatal korától kezdve arra készült, hogy egyszer apja nyomdokaiba lépjen, és abban reménykedett, hogy egyszer fia is átveszi helyét a katedrán. Annak ellenére, hogy a család kiterjedt volt a 19. század második felében a jogtudósi ág kihalt.