Keresés

Keresési eredmények

• AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉPÜLETÉNEK TERVE 1846-ból

  Tóth Krisztina

  Megtekintések száma:

  33

  A mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjét 1784-ben helyezték át Budáról Pestre, és több, korábban jellemzően szerzetesrendek tulajdonában lévő, már több évtizede használatban lévő épületet adták át neki használatra. Az épületek – különösen az orvosi kar épülete – a 19. század közepén már nagyon rossz állapotban volt, így a Helytartótanács javaslatára az uralkodó, V. Ferdinánd 1846-ban elrendelte az új egyetemi épületek költségtervének kidolgozását. Az Egyetemi Könyvtár új épületére Toldy Ferenc, a könyvtár igazgatója tett javaslatot, aki több oldalas jelentésében felvázolta az általa ideálisnak gondolt könyvtár tervét. A tanulmány Toldy tervezetét és az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár őrizetében lévő, az üggyel kapcsolatos levelezést teszi közzé.

• Az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM IRATAINAK SORSA AZ 1950-ES ÉVEKBEN

  196-233

  Tóth Krisztina

  Megtekintések száma:

  325

  Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az alapítástól, 1635-től folyamatosan vezetett anyakönyvek, majd a rektori és a dékáni hivatalokban keletkezett iratok és jegyzőkönyvek tárolása a 20. század elején már nagy kihívások elé állította az intézményt. 1948-tól a papírtakarékosság jegyében kiadott selejtezési rendeletek és utasítások, valamint az 1950-ben megjelent levéltári rendelet értelmében nagyarányú iratselejtezési munkák kezdődtek, az ezek után megmaradt iratokat pedig a Magyar Országos Levéltár részére adták át. Az 1635 és 1900 közt keletkezett iratokat 1951-ben szállították el az egyetemről. 1952-től a selejtezések mellett a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára is át kellett adni iratokat, így az 1900 után keletkezett iratoknak csak a töredéke került be végül az Országos Levéltárba 1953 és 1955 között. 1956 novemberében egy belövés következtében az Országos Levéltárban tűz ütött ki, és az egyetem összes beszállított irata elpusztult. Az 1948 és 1956 közti időszakban az Eötvös Loránd Tudományegyetemet pótolhatatlan veszteség érte, hiszen óvatos becslések szerint körülbelül 2500 iratfolyóméter anyagából mindössze 20 iratfolyóméter maradt meg, és ezzel nemcsak iratait, de múltjának nagy részét is elvesztette.