A Horthy-korszakban az irredenta kultusz fenntartása és a revíziós célok hangsúlyozása az egyetemisták körében kulcsfontosságúvá vált, mert a fiatalság teljesen más élethelyzetben szocializálódott, mint az akkori felnőtt generáció, ugyanis ők gyermekként élték át az első világháborút, az utána következő forradalmakat és a trianoni békeszerződést. A hallgatókban így folyamatosan életben kellett tartani a revízió iránti vágyat, mert sokan már úgy nőttek fel, hogy nem is vagy alig emlékeztek/emlékezhettek a Nagy-Magyarországra. Cél volt továbbá, hogy a diákokban felerősítsék a sértettség érzését, annak érdekében, hogy ne törődjenek bele a határok megváltoztathatatlanságába. A kormány és a városi vezetők, így kifejezetten támogatták a diákok a revízió érdekében folytatott tevékenyégét és kezdeményezéseit.Jelen tanulmányomban bemutatom, hogy a városvezetés és az egyetemista ifjúság milyen területeken működött együtt az irredenta célok megvalósításáért. A városi tanács egyfelől kifejezetten elvárta a fiatalok részvételét a különböző nemzeti ünnepeken, például a március 15-i és az október 6-i megemlékezéseken, a Hősök Napján, illetve a Trianoni gyásznapon. A hallgatóság azonban nemcsak megjelenésével tiltakozott a békeszerződés területi rendelkezései ellen, de rendszerint a szertartások megszervezésében is kulcsfontosságú szerepet töltött be. A diákok másfelől rendszeresen csatlakoztak a Magyar Revíziós Liga Pécsi Szakosztálya és a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Körének szervezésében megvalósuló tiltakozó gyűlésekhez. Az 1930-as évek elejétől az egyetemisták kezdeményezésére megvalósuló revíziós tiltakozások és felvonulások is egyre általánosabbá váltak, miután egyre aktívabban propagálták a revízió ébrentartásának szükségességét.