A vízbefulladás a Föld összlakosságát érintő probléma, mely az első három baleseti halálok egyike. Bolygónkon kétpercenként vízbe fullad egy férfi, egy nő vagy gyermek. Minden évben 4 millió ember kerül világszerte veszélyhelyzetbe vízben, s többjüket nem tengerben, hanem édesvízben éri a baj. Csaknem 10%-uk nem éli túl az alámerülést, tehát fulladás következtében meghal. A vízbe fulladtak több mint fele gyermek vagy fiatalkorú. A vízi balesetek megelőzésében a sportszakembereknek, leginkább a testnevelő tanároknak, kiemelkedő szerep jut, így fontos, hogy tisztába legyenek az életmentéssel, és a vízből mentéssel.  Felmerül a kérdés, hogy ezek a szakemberek milyen tudással is rendelkeznek a témában és miként tudnának helyt állni, ha bekövetkezne a baj. Kutatásunk célja, hogy feltárjuk a hallgatók tudás béli hiányosságait, félelmeiket, mely megakadályozza, hogy megkezdjék a mentést, vagy annak sikerét. Módszernek a kérdőíves vizsgálatot választottuk. Felmérésünkben 147 sport szakos hallgató vett részt. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók jelentős része 64%-uk nem látott még újraélesztési folyamatot élőben, többségük, 90%-uk nem tett újra élesztési kísérletet, valamint az is kiderült a válaszokból, hogy többük 88 %-uk még nem is segédkezett újraélesztésben. Többségüknek nincs mentési gyakorlata, és tudása hiányos a mentéshez, elsősegélynyújtáshoz.