A mezőgazdasági tervezésben gyakran felmerül az a kérdés, hogy a különböző inputokból (műtrágya, takarmány, öntözés stb.) mennyit használjanak fel egy termelőegységre (föld, állat) vetítve, illetve milyen intenzitással. Az inputok transzfomációs hatékonyságát kísérletek beállításával elemzik, értékelik. Például műtrágyázási kísérletekkel vizsgálják a tápanyag-utánpótlást, takarmányozási kísérletekkel a takarmányok beltartalmi értékeinek a testtömeg-gyarapodásra, tejtermelésre gyakorolt hatását. A bevitt inputok hatékonyságát a külső környezet (időjárás, talajviszonyok, váratlan események), az alkalmazott technológia és a biológiai tényezők egyaránt befolyásolják. Mindezeket és a környezetvédelmi követelményeket figyelembe véve kell megválasztani a gazdálkodónak az egyes ágazatokban az inputok nagyságát. A gazdasági optimumot általában ágazati szinten próbálják megközelíteni, ami a későbbi tervezési adatok alapjául szolgál. A matematikai programozási modellek segítségével viszonylag egyszerűen és gyorsan meghatározható az optimális termelési szerkezet. A modellekben az ágazati számítások alapján adják meg a fajlagos erőforrás szükségleteteket, a korlátozásokat és a célfüggvény együtthatókat. Ezzel determinisztikussá válik a modell, és az ágazati elemzések vélt optimumainak megfelelő termelési szerkezeteket kaphatunk. Ehelyett célszerűbb lehet az ágazatokon belüli összefüggéseket közvetlenül beépíteni a matematikai programozási modellbe és a vállalati érdeket az ágazati érdekek fölé helyezve meghatározni az ágazati inputok intenzitását. Cikkükben egy műtrágyázási példán keresztül mutatjuk be a termelési szerkezet és a növénytermelési ágazatok műtrágya inputjának egy időben történő optimalizálását, amelynek során a műtrágyázásra meghatározott ágazati összefüggések megjelennek a modell célfüggvényében.