A dolgozat a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható megelőző távoltartás elrendelése lényegének a tömör összefoglalását követően e jogintézmény alkalmazásának magyarországi kúriai ítélkezési gyakorlatát mutatja be – talán az ezekben az ügyekben a legnehezebben eldönthető kérdésre fókuszálva: arra, hogy a bíróságok milyen tényállások mellett, milyen érvek alapján rendelik el a megelőző távoltartást, és milyen tényállások esetén, milyen érvek mellett döntenek a megelőző távoltartás elrendelése iránti kérelem elutasításáról, illetőleg a megelőző távoltartás mellőzéséről.

Ezt követően – azt a kérdést vizsgálva, hogy a bíróságok a megelőző távoltartás elrendelése iránti eljárásokban hogyan tárják föl a tényállást, illetve miből állapítják meg, hogy történt-e hozzátartozók közötti erőszak – egy, a jogirodalomban eddig nem tárgyalt kérdésre, a felek viszonyának a családpszichológiai alapvetéseket figyelembe vevő feltárására összpontosítva egy olyan tényállásfeltárási és gondolkodási irányra kívánja felhívni a figyelmet, amely ezekben az eljárásokban különösen olyan esetekben segítheti a legnehezebben megválaszolható kérdés eldöntését: azaz azt, hogy az adott ügyben megvalósult-e a hozzátartozók közötti erőszak és szükséges-e a megelőző távoltartás elrendelése, avagy sem, amikor egy állítás áll szemben egy tagadással.