Suchen
Ergebnis der Suche
-
A sérelemdíj funkció-analízise
97-117.Views:232A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.
A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.
A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.
Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.
-
Problems Concerning The State As a Legal Entity
Views:53Az állam a polgári jog egyik leggyakrabban szereplő jogalanya. A klasszikus magánjog egyik alapvető elve, hogy a jogalanyok között a jogképesség szempontjából nem tehető különbség (azaz valamennyi jogalany jogképessége egyenlő, feltétlen és általános), hiszen a polgári jog az egymásnak mellérendelt jogalanyok vagyoni és bizonyos személyi jogviszonyait tárgyalja. Az alapelvet azonban a szocialista jogi felfogás nem osztotta, hiszen az állam kiemelt jogalanyisága az egyébként klasszikus magánjogi alapokon (is) nyugvó Polgári Törvénykönyvbe is belekerült. Ennek értelmében a jogi személyek csoportjától eltérően – ahol a főszabály a korlátozott, tehát a feladathoz kötődő jogalanyiság volt – az állam volt a természetes személyek körén kívül eső egyetlen olyan jogalany, amelyik jogképessége korlátlan volt, lévén az államnak nincs behatárolt feladatköre. E felfogás a rendszerváltozás után túlhaladottá vált, azonban mintegy tíz évig tartott az államra vonatkozó Ptk. anyag „rendbetétele”. Az állam jogalanyiságának kiemelt vagy a többi jogalannyal azonos szerepének egyik nagy próbatétele volt a metróper, ahol lényegében két felfogás küzdött egymással: az egyik szerint az állam ugyanolyan feltételekkel vállal polgári jogi kötelezettséget, mint bármely más jogalany, a másik szerint az állam kötelezettségvállalása a költségvetési törvény keretei által behatárolt. Ez a két felfogás különbségét jól mutatják a metróperrel kapcsolatos ítéletek. A Ptk. legutóbbi, ez irányú módosítása ugyan igyekezett e kérdést részben rendezni, de hosszú évekig még sok jogvita várható az állam jogalanyiságával kapcsolatban.