Az „ideális bíró” nem ismeri az érzelmeket. A bírói székben ülve minden érzelmet kizárva objektíven és racionálisan hozza meg döntéseit. A jogelméleti gondolkodásban egészen az elmúlt pár évtizedig ez az egyelten lehetséges bírói ideál élt és tagadhatatlanul nagyon erősen van jelen mind a mai napig. Azonban az 1960-as évektől kezdődően az angolszász jogi kultúrában, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, szemléletváltás indult el. Gyors fejlődésnek indultak a jogot interdiszciplináris igénnyel vizsgáló irányzatok. Önálló irányzattá vált a jogelméleti gondolkodáson belül a Critical Legal Studies mozgalom. Emellett óriási előrelépés történt az érzelmek tudományos vizsgálata terén is, ahol mind a pszichológia, mind az idegrendszert vizsgáló neurotudományok komoly eredményeket értek el. Mindezen tényezők együttesen alapozták meg a jog és érzelem mozgalom (Law and Emotion Scholarship) megjelenését. A mozgalom egy kialakulóban lévő interdiszciplináris terület, amely a jog, pszichológia, irodalom, közgazdaságtan és filozófia területéről egyesíti azokat a tudósokat, akik határozott érdeklődéssel fordulnak a jog jelenségei és az érzelmek kölcsönhatásának vizsgálata felé. Kutatásomban elsősorban a mozgalom bírói ítélkezéssel kapcsolatos megállapításaira koncentrálok, vizsgálva azt, hogy hogyan kaphatnak szerepet az érzelmek a bírói döntéshozatalban. Hiszen a jog és érzelem mozgalom képviselői – a hús-vér bírák valóságát figyelembe véve – megkérdőjelezik annak gondolatát, hogy létezhet érzelemmentes bíráskodás.